Na akkor bővebben a sakál sztori. Területünkön még soha nem lőtt senki sakált ez az első. Az idei évben tavasszal láttak kettőt először. Az egyik traktor előtt ugrott át egy később. Aztán a szomszédban is meglőtték az elsőt és az óta az egyetlent. A nyár folyamán még egyszer kétszer láttak a sziken egyet-egyet. Persze néhány ilyen észlelést a laikusoktól csak fenntartással kell fogadni, de az erőteljes déli terjeszkedés miatt már nagyon aktuális volt nálunk is a megjelenése.
Én még nem láttam soha, nem is hallottam. Bár már néhány vadászom állítja, hogy ők az éjszakai disznó leseken mintha azt hallottak volna.
Sz. Sanyi fórumtársunkkal is beszéltünk róla a tegnap délelőtti fácánozáson.
Este mentünk volna disznót lesni. Azaz ketten mentek is, egy három éves félfogú kan bánatára, csak én nem. Ennek az volt az oka, hogy lebetegedett a kacsalámpám és még nem javítottam meg. Mivel hold és lámpa nélkül már elég rosszul látok a töksötétben úgy döntöttem, hogy kiülök a területünk szívében lévő 15 hektáros nádas mellé rókát hívni besötétedésig.
Régi kedvenc vadammal az utóbbi időkben úgyis olyan mostohán bánok. Mióta megjelentek a feketesörtések csak a második helyre szorult vissza, és bizony sokat elengedtem közülük a disznókra várva.
A kocsit az erdősávnál hagytam, és ötszáz méterről gyalogoltam be a leshez az előtte lévő lucernán keresztül.
Négy után pár perccel értem be a lesre. Negyed óráig csendben nézelődtem. Utána előkotortam a zsebemből az öreg sípom. Tudjátok azt a magyar fasípot, amit itt többen leszólnak, és amivel már vagy nyolcvan rókát lőttem mióta megvan.
Naplementekor elállt a szél csak néha volt kisebb fuvallat, ami pont be a hátam mögé fújt a nádba. Ennek nem nagyon örültem, de jobbról, balról is jöhet bármi.
Három strófát fújtam el, amikor mögöttem megzörrent a nád.
Mivel fél éven keresztül állt rajta a víz az idén nagyon buja minden. Mellig érő széles levelű fű van a háromméteres nád között és szinte áthatolhatatlan. A disznók nagy örömére.
Balra hátranézek. Nem látok semmit. Megfordulok jobbra, akkor ugrik ki valami pár méterre a les lábától.
Szalad nekem háttal srégen jobb felé a kopasz lucernán. Háta sötéten feketéllik teste széles farka rövid. Mozgása egész más, mint a rókáé. Rögtön felismertem.
Kapom fel a puskát, a két billentyűt egyszerre húzom be, az elsőt visszaengedem. A biztosítót előre tolom, keresem a távcsőben a vadat. Háttal nekem szalad elfelé. Megállítom.
Keresztbe áll és visszanéz. Nagyon impozáns látvány a feltűnően nagy vastagnyakú toportyán, de nincs idő gyönyörködni. A 11 grammos MFS már földhöz is vágja. Meg sem moccan.
Csak a fényképezővel és a puskával megyek le hozzá. Gyönyörű sötét színű dús bundájú kan.
Súlyát nem mértük meg, de legalább 15 kilóra saccolom.
Kettős érzés van bennem. Örülök, hogy lőttem, de már ismerve a hírét annak nem, hogy hozzánk is elért.
Bőre holnap megy a szűcshöz, koponyája ázik.
Hasonló élményeket kívánok minden igaz vadásznak, aki megérdemli.
A les és nádas ahol lőttem még a tavaszi nagy vizek idején repülőből:
