Első Rókám a 16-ossal.
[/b]
Május 5.-én új lakója lett a szobámnak. Társbérlőm lett egy Izs 12-es 16/70 es- bock. Az érettségi vizsga miatt nem volt
túl sok időm simogatni, nézegetni, főleg úgy, hogy Ő itthon, én Szegeden.
Tegnap viszont sikerült rábeszélni Édesapámat egy frissen vásárol erdőnk átsétálására úgy, hogy vihettem a saját puskámat!
Az erdőt igen nagy kaszáló öleli körbe, egyik szélénél van egy akácligetes tanyahely is, innen indultunk. Kiszállás után a
puskát és a lőszert elővettem, megtöltöttem a zsebemet. A Nemes Nyárak égig érő koronájában dolmányos varjú fészkeket vettünk
észre-(az engedély meg van kérve)-, és szépen fészekről-fészekre, fáról-fára haladtunk, próbáltunk ugrasztani. Séta közben
nézegettük a talajt felszántó disznók nyomait, a nemes nyárak csúcsa szinte a felhőket karcolta,-ráférne már az átlózás,
nincs növőterük-, állapítottuk meg Apuval. Az utolsó fészekhez közeledve, Apu egyszer csak megszólal: Kint van egy róka a
kaszálón!! És tényleg, felénk közeledik, kissé jobbra tart, kocog. A szél elég erősen felőle fúj, talán van esélyünk.
Apuval gyorsan kitaláltuk a tervet, Ő meghúzódik egy fa mellett, és én megpróbálok a minél jobban jobbra tartó rókához
közel kerülni. A szél erőteljesen fúj, de mégis félek: nagyon száraz az alattam csörgő avar. Fáról-fára igyekszem a
távolságot lopni, a róka még nyugodtnak tűnik. Alig van már 50 méterre, amikor kicsit fordul a szél, jajj nekem, még 20
métert jön, és beleér a szagomba. Amikor kisebb hajlatba ér, meg kell próbálnom még egy fát közelebb jutni hozzá. Ha ez a
fa sikerülne, talán akkor elég közel lenne, talán megpróbálhatnám.. De ha nem, megpördül és viszont látásra. Muszáj
közelebb kerüljek, megpróbálkozom. A nyárfa levele piszok hangosan csörög ilyenkor, de mégis sikerül. Amint átértem az új
búvóhelyet adó nyárfa tövéhez, a róka szemben jön velem. Puskámat óvatosan felveszem, kibiztosítom. Nagyon kézreálló a 16
-os. Kicsit elfordul jobbra, nem várhatok tovább, pár lépés, és beleér a szagomba. A szűk cső megtöri a róka kocogását,
vele együtt a csodálatos madárdalos, tücsöknótás délutánt. Édesapám futva közeledik felém, és együtt megyünk a rókához. Az
5. rókám mellett kapom tőle a gratulációt. Csendben nézzük egy kis ideig, átbeszéljük a történteket, percről-percre.
Édesapámtól, és Tiántól azt tanultam, hogy a rókát akkor kell lőni, ha előttem van. Szerencsére nem szenvedett, a Melior
szinte kirántotta belőle az életet.
Körülbelül 40 lépésre volt, amikor a lövést kapta. CSodálatos nap volt, köszönöm Apu!
