Csütörtök van. Jó hangulatban indulunk Sábával és S.Petivel Orosztonyba, hosszú az út, de ez nem szegi kedvünk, hisz VADÁSZNI megyünk... Magvas gondolatok, jó hangulatú viccelődések és gyorsan repülnek az utazással töltött órák… Délután 2 óra és begördülünk a kicsiny faluba. Gyors telefon, és percekkel később már Lajos autójában ülve gyönyörködhetünk a vidékben. A vadászházban Soma és Steve fogad bennünket, nameg, egy jó meleg gulyásleves… Lajos elmondta a szereposztást és mindenki nekilátott készülődni. Nekem a „Palánkos les” lett a felállítási helyem. Felültem, elrendeztem mindent, aztán felmértem a helyzetet. A lestől balra volt a szóró, előttem lucernatábla körben domboldal erdősávval. A jobb oldalt, nem sokkal előttem hagyták el a favágók, még a tűz parázslik a lucerna szélében… Lassan sötétedik, de a hold már magasan jár. Száraz, csendes az idő, őzek lepik meg a szórót, csak úgy ropog a kukorica… Aztán jobbról, a dombról lassú nehéz léptek, egy-egy komoly ágreccsenés aztán csend. Majd hallatszik, amint mélyet szippant a levegőbe és hangosan fúj egyet. A szelem jó, de talán a parázs nem tetszik neki, és hangos fújással fordul sarkon. A szórón csak gyűlik a vad. Az őzeket felváltja néhány szarvas, a les alatt fiatal őzek kergetőznek. Nem túl messze lövés dördül, távolabbról újabb, majd lassan újra csend lesz. Este 10 van, mára vége, irány a vadászház. Már mindenki bent van, jó a hangulat, Peti lőtt egy borjút, fogy a frissítő, hajnalig mennek a sztorik, lassan feküdni kéne, mert mindjárt kelni kell…
A hajnal nem hoz semmit, eseménytelenül, csendben telik, még egy egér sem mozdul. Kicsit orrlógatva sétálok vissza…
Délután újra a „palánkos”-ra ülök, a forgatókönyv ugyanaz, jönnek az őzek, aztán a szarvasok, de a disznó, na, az ma nem jön. Pedig rá várok… Még megjelenik egy róka, de ma ő is megússza. Pedig kiváló a holdvilág, szinte szabad szemmel látni mindent, lövések a távolból, de nálam semmi.
Reggel szakadó eső fogad, a hajnali vadászat elmarad, helyette egy kis frissítő fürdés a gelsei fürdőben, aztán irány újra az erdő. Az eső elállt a nap kisütött, a felhők szétoszlottak, kiváló vadászidő. Lajos ma megkavarja a lapokat, és szinte mindenki máshová kerül. Sába megy a „palánkos”-ra, hátha jön neki egy borjú, engem valahol az „istenhátamögött” tesz ki Lajos. „Konda jár rá és szemből jönnek.”- hangzanak az utolsó szavak. A hely bent van egy völgyben, a les még nem készült el, így a Petitől kapott kölcsönszéken kísértem a szerencsémet. A szóró szemben, vagy ötvenre a fák között, egy meder mellett, körben mindenhol fák, a reggeli eső leveleken összegyűlő nehéz cseppjei, hangosan fröccsennek szét az avaron. Lassan sötétedik, halk roppanás, majd egy őz sétál be a szóróra. Csipeget csendben, van időm szemlélődni, méretet venni, gyönyörködni… Aztán óvatosan csendben, továbbáll... Balról erős reccsenés… Ez disznó lesz, érzem… A kereső a szememnél, de a szóró még üres. A bal oldali bokortól nem látok semmit, de érzem, hogy közeledik. Újabb árulkodó roppanás és balról besétál a szóróra egy feketecsuhás. Szépen keresztben áll, ahogy kell, de még mindig a keresőt szorongatom, várok, hogy egyedül van-e. Méregetem, mekkora lehet. Az előbbi őz jó viszonyítási alap. Arra jutok, hogy nem kicsi… Percek telnek el, csendesen békésen eszik, nincs mire várni, leteszem a keresőt, a távcsövön felkapcsolom a világító pontot, halkan biztosítok és felemelem a fegyvert. Keresem a biztos feltámasztást a térdemen, amikor az is meg van, a disznó lassan leballag jobbra a szóróról… A fák takarása miatt nem látom. Talán elment? Elszalasztottam? Miért vártam eddig? Kavarognak bennem a kérdések, amikor a fa mögött kidugja az orrát. Megnyugszom, nem ment el. Lassan lépdel előrébb. Már látom az egész testet, a pont stabilan áll a lapockán, nem várok tovább… A visszhang olyan erős, hogy nem hallom, hogy van-e becsapódás, a torkolattűz miatt nem látom hogy elugrik-e, csak érzem és fülelek. Pár másodperc múlva még hallok két erősebb koppanást, de a vizes avar elrejti a hangokat. Ránézek a szóróra, de az üres, nincs ott. Elhibáztam? Ránézek az órára, 17:37. Elkezd remegni a kezem, a lábam, az egész testem. Most ért rajtam végig az izgalom. Hatig legalább huszonötször nézek rá az órára, de iszonyú lassan telik az idő. Közben lövések dörrennek távolról. A szórót közelítve reménykedem, hogy találok vért. Megtalálom az elugrás helyét, de nincs vér. Körbejárom a szórót, de nem találok egyetlen cseppet sem. Elhibáztam? Nem, az nem lehet, hisz tiszta helyzet volt. Próbálok nyomozni tovább, de nem megy. Most mi legyen? Felhívnám Lajost, de nincs térerő. Visszamegyek a leshez, aztán elindulok a nyiladékon felfelé, míg végre sikerül megcsörgetnem, de nem kapcsolható. Még Petinek küldök egy sms-t, aztán visszaülök a helyemre. A céltávcsövön keresztülnézve, újra és újra lejátszom a jelenetet. Egyre jobban úgy érzem, hogy Nem hibáztam. Minden ideális volt. Nem ülnek el bennem a kétségek, de nyugodtabb vagyok, Már félkilenc van, közben újabb lövéseket hallottam, a hold egyre magasabban jár, amikor a szórón megpillantok egy fekete foltot. Kereső fel. Disznó! Szemben áll. Aztán lassan keresztbe fordul. És ekkor elkezdődik a dilemmám. Lőjem, ne lőjem. Ha az előző megvan és ezt is meglövöm, az talán már kicsit sok lenne. Ha nem lövök, és a másik sincs meg, akkor nem avatnak fel. Percek telnek el, mire a puskáért nyúlok, felemelem, de már nincs ott. Jobbra kisétál, ott figyel a fák között. Látszik hogy bizalmatlan. Nem tiszta a helyzet, ezért nem lövök. Besétál az árnyékba, onnan figyel tovább. Ekkor hallom a közeledő autó zúgását. A puska még mindig a kezemben, de már nem jön elő. Csapódik a kocsiajtó, megérkezik a segítség. Gyors konzultáció és már öten keressük a vérnyomot. Néhány perc után Lajos és Steve is érzi a disznó szagát, és mint a jó vadászkutya, az orruk után indulva keresik tovább. És akkor Lajos kimondja, amit hallani akartam. „Megvan”. És tényleg úgy volt. Ott feküdt alig 25 méterre a szórótól, a mederpart tetején. Hát az lett volna az utolsó, ahol keresem…
Meghatottság, töretátadás, gratuláció, egy gyors fotó, boldogság. Hát megvan az első disznóm… A csapat fele elmegy Sábáért, én meg két szakértő utasításait követve nekilátok a zsigerelésnek. Kisebb nagyobb segítséggel, de megbirkózom vele. Az álkapocs alatt egy elgennyesedett átmenő seb tanúskodik róla, hogy disznóm már járt a tűzvonalban…
Közben kiderül, hogy Soma is lőtt egy kis kant. A vadászháznál előkerül valami gumicsizmából főzött pálinka, aztán a Soma disznójáról lekerül a kabát, éjfél után a meleg kandalló mellett elevenednek fel újra az emlékek…
Vasárnap, Sába telefonja hajnal négytől 15 percenként folyamatosan csengett, Ő meg automatikusan rányomta a szundit… Fél hétkor nagy nehezen elvétette és sikerült kikapcsolnia. Mondani sem kell, a hajnali vadászatból nem lett semmi, viszont 8-kor már együtt kerestük a Sába előző esti disznóját, de nem lett meg. Átmentünk a Steve felállítási helyére és ott is disznó után kutattunk. Egy darabig volt vér, de aztán abbamaradt. Vissza a vadászházba, Lajos elkészített egy kis hagymás májat. Erőt gyűjtöttek/tünk az avatáshoz, ahol mindahányan voltak, ráhúztak jópárat a nemesebbik felemre…
Szeretném megköszönni Németh Lajosnak a lehetőséget, a szíves vendéglátást, hogy elviselt bennünket, hogy a hozzásegített bennünket a felejthetetlen élményekhez. Köszönöm a jelenlévőknek a sok segítséget, a türelmet és jó volt veletek! Köszönöm!
Peti! Nem, nem kérek banánt…
A száraz adatok:
30-06 Sako SHH 11,7g
lőtáv: 50 m
menekülési táv: 25 m
zsigerelt súly: 90 kg
Bocs, ha kicsit hosszúra sikeredett....
