Ma reggel próbát tettem megint. Derengéskor már a befolyónál álltunk és vártuk a csodát. Az öreg Duna felett, messze lőtávolságon kívül repült egy szép csapat tőkés réce, aztán sokáig semmi sem mozdult. Egy pár kormorán megpróbálkozott a bejutással, de hiába álltunk a bokrok takarásában, simán kiszúrtak. Esélyünk sem volt. Pedig még imádkoztam is magamban... "csak még egy kicsit, csak még egy kicsit..." Hiába. Pillanatok alatt szétrebbentek, így a puska néma maradt.
Aztán a túlparton, a rugany végén úszva közelített valami a vízen felénk. Kb 20-25 méterre lehetett, mikor nevet mertem adni neki: SZÁRCSA! (Nem túl sűrűn szoktam látni errefelé ezt a számomra gyönyörű madarat) Ráfüttyentettem, meg még dobbantottam is egy jót. Megijedt, szárnyra kapott. Az első lövésem (lassan hagyományosnak mondhatóan) célt tévesztett, de a szűk cső leszólította. Az áradó Duna annyi hordalékot hozott és úgy keverte a torokban a vizet, hogy alig lett meg, jó negyed órán keresztül túrtuk az uszadékot.
Otthon szépen megnyúztam, a sörétek mindkét szárnyát, a nyakát és a combját érték. Sajnos túl jó képet nem tudtam készíteni róla...
