Én nem ilyen szép élményről tudok beszámolni. Sajnos.
Tegnap reggel voltam kint, egy kazal takarásában sikerült rámenni két őzre. Messziről azt láttam, hogy egy kisebb meg egy nagyobb. Gondoltam suta és gida - ez nekem pont jó lesz.
Aztán mikor kinéztem a kazal mögül akkor láttam, hogy bak és suta vannak előttem.
A távolság jó volt, a támasztás a bálán tökéletes, mégis elrántottam a lövést. Már a lövés pillanatában éreztem, hogy nem jó helyen vagyok, de bíztam benne, hogy legalább hibázás lesz.
Sajnos alacsonyra ment, és a bal első lábát lőttem el. Futtában láttam ahogy pörög a láb, és nem sokkal a mellkas alatt véres. Mielőtt eltűnt volna a fasorban még utánalőttem egyet amolyan "hátha beleakad" alapon, puffant is jó nagyot, de - mint utólag kiderült - sajnos nem talált.
Persze ettem a kefét, meg köpködtem a vazsvellát
, de ez már nem segített.
Elmentem még egyet kerülni, hogy időt adjak az őznek, lőttem is egy rókát közben.
Aztán egy jó óra múlva mentem vissza, és elkezdtem nézni a fasor szélét, ahol az őz bement.
Szumma-szummárum nem találtam semmit. Se egy csepp vér, se egy kenés.
Közben csatlakozott egy barátom is a jagijával, de továbbra sem találtunk semmit. Ha nem a saját szememmel látom pörögni a lábát a lövés után, akkor azt mondtam volna, hogy hibázás.
Szóval balf@sz voltam, és sajnos nem volt mit tenni, kénytelen voltam belenyugodni (belenyugodni - a rosseb megette...) a sebzésbe.
Valamelyik délután - ha minden igaz - láttam ezt a sutát.
Ugyanazon a részen, ugyanúgy a bakkal volt (aki már tisztogat), és annyit láttam rajta, hogy az egyik első lábával nagyon "parádésan" lépked, meg a térd és a test között féluton mintha lett volna egy dganat, vagy csomó. Ebből gondoltam, hogy a múltkori lövésem helye lehet. Egyébként látszólag jó egészségnek örvend - hála Istennek!
