A borz és vadászata

[chris]

Gratulálok
Lesz sült borda?

[godena]

Druszám!
Gratulálok!
A másik elengedéséért pedig fejet hajtok előtted.
 

[CID]

Köszönöm Uraim! 

[Zolimester]

Tegnap este én is felavattam a vegyescsövűt egy borzzal.

A kukoricára nem jöttek a disznók, én pedig elhatároztam, hogy mielőtt hazaindulok, kerülök egyet körülötte.
Nem is soká kellett menjek, mikor a kukorica melletti lekaszált részen neszt hallottam.
Csíkos feje egy pillanat alatt elárulta őkelmét, a köztünk lévő 20 lépés távolság pedig a sörétes cső felavatását lehetővé tette.
Az Armusa 8-as sörét pontot tett a borz pályafutásának végére.

Jó pár borzot lőttem már, de söréttel ez az első!

[bird0]

CID és Zolimester!
Gratulálok nektek!
  Laci

[Balkóbátya]

Borzalmas elismerésem!

[oceanwave]

Régi ismerős került terítékre az elmúlt héten. Egy kukoricatábla sarkánál foglaltam el a leshelyemet, körös-körül tarló, csak egy árok tagolja ezt az erdőkkel körülvett területet. A hold jó látási viszonyokat biztosított, de eseménytelenül teltek a percek, órák. Tizenegy óra után már az öt perc bólintás, két perc nézelődés állapotába kerültem, míg nem éjfél előtt nem sokkal fekete gombóc alakjában megjelent borz koma úgy 150 méterre tőlem. Sokszor találkoztunk már itt vele, mióta levágták a gabonát, útvonala mindig ugyanaz volt. Az árokpartból kitérve, vagy húsz percig a tarlón távolodva keresgélt, majd visszatért az árokba és eltűnt mint a szellem. Kicsit vártam, kb. a tarló harmadánál lehetett, mikor a lest elhagyva, a nád árnyékában az általa járt tarlóig óvatosan lementem és beültem a nád tövébe. Keresőmön keresztül láttam, hogy még távolodóban van, de készenlétbe helyeztem a fegyvert és vártam. Közben a céltávcsövön keresztül figyeltem a mozgását, jó mély lélegzeteket véve.   Egyszer csak bekövetkezett, amire vártam, elindult visszafelé. Szívem hevesen verni kezdett, nyugtattam magam, hogy van idő míg visszér, és próbáltam úrrá lenni a vadászlázon. Úgy ötven méterre lehetett, amikor balra elfordult, fejét felfelé tartva tájékozódott, a szálkereszt pedig szép nyugodtan megállt a lapocka mögött picivel. Próbáltam minél biztosabbra menni, hirtelen mozdulatokat tesz a borz, el akartam kerülni a sebzést. Mindez persze pár pillanat leforgása alatt eldől ilyenkor, hogy mehet-e a lövés vagy sem. Síri csend, sem a menekülés, sem pedig az utolsó rúgások zaját nem hallani a tarlón. Halkan, de nagyot fújva engedtem ki a ki tudja mióta visszatartott lélegzetemet és a rálövés felé indultam. Sokáig nem kellett keresgélnem, ott feküdt az én borzom, ahol meglőttem, mozdulatlanul. Kalapomat levéve léptem oda hozzá, hiszen ez a "kismedve" is éppen úgy megérdemli a tiszteletet, mint bármilyen más vad. A lapocka mögött behatoló golyó gyorsan végzett vele, nem sokat szenvedhetett, ezért nem hallottam valószínűleg a lövés után egy mozdulatát sem. Elvittem a lesig, ahol egy tisztább részen még egyszer megadtam a neki járó járó tiszteletet. Kaliber 7x64, lőtáv kb 50 méter, lőszer 11.2g SB (nem végzett különösebben nagy roncsolást a kimenetnél).  

[J.vadász]

Üdv!
Gratulálok a "csíkosfejűhöz" meg a történethez!
Üdv: J. vadász

[chris]

Gratulálok

[Vadkörtefa]

Üdv!
A borz háját ugyanúgy kell kisütni mint a sertését?
Szoktak hozzá valamit keverni (olajat, sertészsírt)?



Húha... 

[Gringo13]

Üdv!
A borz háját ugyanúgy kell kisütni mint a sertését?
Szoktak hozzá valamit keverni (olajat, sertészsírt)?



Húha... 

Én a zsírját szoktam kisütni, ugyanúgy mint a házi sertését. Nem kell hozzáadni semmit. A tepertő finom a zsirja meg "orvosság".

[mr.Hucul]

Üdv!
A borz háját ugyanúgy kell kisütni mint a sertését?
Szoktak hozzá valamit keverni (olajat, sertészsírt)?



Húha...  

  Nem! Nállunk a borzzsír komoly piaccal rendelkezik. A természetgyógyászok különböző - főleg légúti megbetegedésekre használt - kenőcsöket készítenek belőlle. 1 liternek jelenleg 50 dollár az ára, de nem kisütni, hanem kifőzni kell. Ez azt jelenti, hogy a borzszalonnát hajszálvékony, gyufásdoboznyi szeletekre vágom. Egy fazékba felteszek vizet főni . A fazékra rakok egy lábast amelyik passzentos a fazék szájával és a lábasba rakom a szalonnaszeleteket. Az olvasztást a fövő víz gőzének kell elvégezni, nehogy odakozmáljon a dolog. Kb. úgy megy az egész mintha knédlit főznél, csak nem gézen főzöl, hanem egy rozsdamentes (ez jobban átatdja hőt mint a zománcozott) lábasban. Okróber-november folyamán érdemes a csíkosfejúre ráállni, mert akkor a legkövérebb és a kotorékoknál lesen jó esélyel el lehet csípni. Jó főzőcskézést és az asszonyt valahová paterold ki a konyhából, mert egy nagyon jellegzetes szaga van az olvasztásnbak.

[oceanwave]

Előtte amúgy megpörzsölitek, vagy a bolhák ellen hogy védekeztek? (egy áldozat) 

[Gringo13]

Előtte amúgy megpörzsölitek, vagy a bolhák ellen hogy védekeztek? (egy áldozat) 

Én egy éjszakára, szellős helyre fellógatom a borzot és másnap már nem nagyon találkozom bolhákkal.

PS: opció lehet még egyéb melegvérű élőlény jelenléte a nyúzásnál, hátha arra mennének a bolhák...

[Borzgróf]

Hatalmas dolog történt velem tegnap: először mentem vadászni. Zolimester, akinek ezért nem tudok elg hálás lenni, hívott meg. Hatkor találkoztunk, gyors beírás, átöltözés, irány a terület. Már a les felé sétálva is éreztem a hatalmas kontrasztot aközött amit Zoli hall és lát, illetve amit én nem hallok és nem látok. Remélem egyszer azért a felét majd észreveszem annak amit ő Már kifelé is láttunk jónéhány őzet, és szarvasnyomokat. A lesen, miután elfoglaltuk a helyünket folytatódott az oktatás, tényleg nagyon-nagyon sokat számított az értő szem és fül, volt olyan állat, amit sajnos akkor sem találtam meg a keresővel, mikor Zoli már a korát saccolta. Ücsörögtünk és suttogva beszélgettünk már egy ideje, amikor egyszer csak Zoli lemutat a les mellett elvezető útra, és bizony ott trappolt egy borz. Mire sikerült a fegyver megfelelő végét megfognom, kibiztosítanom, addigra Zoli már felkergette a keresőlámpával a domboldalba szegényt, ott érte utól sallerbéla. Sajnos az első lövés nem volt tökéletes, még vonszolta magát, ezért mégegyszer meglőttem, attól már gyorsan elcsendesedett. Az örömöm hatalmas volt (és még mindíg tart), nem bíztam benne, hogy első alkalommal lehetőségem lesz lövésre, és még ejtek is vadat! Nem sokkal később egy újabb borz érkezett, ezúttal a hátunk mögül, mire összeszedtem magam, eléggé eltávolodott, illetve Zoli hallott zajokat a szomszédos erdőből, így erre nem tettem lövést. Az türelem jutalma újabb borz formájában érkezett, gyakorlatilag az első nyomában. Ezt én is észrevettem, túl hamar meg is mozdultam, a les zörgésére pont melletünk állt meg és kezdett el fülelni, majd amikor tovább indult a lestől kb 10 méterre lőtem meg, ő azonnal kiszenvedett, egyetlen lépés nélkül. Az estét a borzok összeszedését követően a holdfényes szántáson az előttünk száz méterrel átmenő szarvasbika koronázta meg, amire a lövés természetesen szóba sem jött. Az első vadászat élményét sajnos az tette teljessé, hogy a lesről kifelé menet egy rókát sikerült hátsó lábon lőnöm, és az ismétlés előtt bemenekült az erdőbe. Ezt nagyon bánom. Önuralom és a biztos lövés vonalon bizony van még hova fejlődnöm, nagyon más a terep, mint a lőtér. Az este legfontosabb tapasztalata az, hogy aki magamfajta teljesen kezdő, csak jogilag vadász, az ne menjen egyedül vadászni, mert egy tapasztalt segítő bizony mindennél többet ér. Mégegyszer hatalmas köszönet Zolimesternek a meghívásért, a türelemért és a rengeteg jótanácsért!