Ma régóta dédelgetett álmom vált valóra: meghívást kaptam Táborfalvára üregi nyúl vadászatára.
Akik már voltak itt, valódi lukinyúl paradicsomról meséltek nekem, így érthető izgalommal indultam felvezetőm után.
A területem határát mutatta éppen, amikor megpillantottam az első elrohanó példányt; csoda hát, ha egyre bizakodóbb lettem?
Magamra maradtam.
A napi rohanást a cserkelés nyugodt, megfontolt élvezete váltotta fel.
Lépten-nyomon kiniglik munkájába botlottam:
Az egyik fasor mellől, lombok takarásából szajkó rikácsolását hozta felém a szél. Mivel korán volt még, elhatároztam, megpróbálom belopni. Már közel jártam hozzá, amikor újabb mátyások kiáltása hallatszott távolabbról. A kiszemelt azonnal válaszolt nekik valamit csúf szajkó nyelven. Aztán még egyszer, de már közelebbről. Egy kisebb fa mögé húzódtam, mert tudtam, csatlakozni fog hozzájuk. Nem is kellett csalódnom. A távolabbi csapat kiáltása után még egyet odaszólt nekik, majd indult is volna feléjük. Pont felettem, ahogy vártam. Kicsit kiengedtem, aztán utánakiáltottam én is a 12-essel.
Kis séta után búvóhelyet keresve megriasztottam egy újabb nyulat. Nagyon ideális helynek tűnt egy kis leselkedéshez. Gyors elhatározással úgy döntöttem, itt maradok. A leshelyem egy csenevész akác lelógó ágai között találtam meg.
Talán negyed órát vártam, amikor két felvillanó, hófehér farokaljat láttam. Hátha... fohászkodtam. És imám meghallgatásra talált. Egyikük keresztben elindult előttem. A puska szinte magától emelkedett, aztán tompa dörej... és kezembe vehettem életem első elejtett üregi nyulát.
Miután kigyönyörködtem magam benne, helyet változtattam. Egy, az ideúton megfigyelt, világos homokkal borított kotorékrendszer mellé bújtam el. Nem is kellett sokáig várakoznom, de a kinigli most hamarabb vett észre engem, mint én őt. Hihetetlen sebességgel hagyta el a veszélyzónát.
De nem telt el tán 5 perc sem, amikor mozgásra lettem figyelmes. Újabb üregi érkezett. Őt már nem engedtem el.
Újabb avatópálcát helyezhettem ma este az erre a célra fenntartott köcsögbe.