Úgy látszik ez korosztály-függő
. Nagyjából én is ilyen lettem, méghozzá rövid időn belül. Egyre inkább antiszociális, a körülöttem lévő dolgok többségére nagy ívben sz.rok. Lassan az sem érdekel, ha miattam nem lesz meg a váltó futásban vagy hogy a beírókönyvnél cca ketten vagyunk a tízből, akinél nincs célinfra. Ezért tisztelem pl Glück Balázs írásait vagy Boart mert szerintem Ők még nem jutottak ide, sőt nem is fognak
Talán mindenkinél eljön az a pont, amikor mérlegre tesz bizonyos dolgokat.
Aztán ha az a vége, hogy sz@rt sem ért a lánglelkű forradalmárságával, több bajt hozott a fejére, mint áldást,
ha ért is el eredményeket, azokat rendre mások habozták le, ha voltak akik látszólag támogatták, azok szinte kivétel nélkül kihátrálnak mögüle ha bajba kerül.....
Szóval én sajnos elértem idáig.
Passzív rezisztenciába vonulok, csak magammal és a családom boldogulásával foglalkozok, legfeljebb a jövő nemzedékének az irányválasztásában vagyok hajlandó segédkezni.
Mondjuk azt eddig is szívesen tettem és soha nem fogom feladni.
Ettől kezdve senkinek a véleménye nem érdekel, sem az, hogy miként éli a vadászéletét.
Ha két éjjellátóval megy a lesre gímbikát lőni, akkor legyen úgy.
Nekem teljesen mindegy.
Legalább hamarabb elfogy a vad és gyorsabban lesz vége ennek a gyalázatos végjátéknak.
Annak nagyon örülök, hogy a két fiamból nem lett vadász.
Nagyon sok mocsokságtól, csalódástól és megalkuvástól menekülnek meg ez által.
Minden tekintetben eljött a szaremberek, a prédalesők, a politikai és társadalmi dögevők és opportunisták világa.
Egészségükre....... mondanám, hogy legyenek boldogok, de felesleges udvariaskodás lenne.......soha nem lesznek azok.
Tegnap résztvevője voltam két beszélgetésnek...olyanoknak, amiket korábban el sem tudtam képzelni, hogy bekövetkezhetnek értelmes, műveltnek tartott, intelligens emberek között.
Az egyik vadászati témájú volt (középpontban az éjjellátós borzalommal) a másik a Jobbik kivégzése köré épült fel.
Számomra teljesen hihetetlen, hogy normális emberek, hogy nem képesek tovább nézni a holnaputánon, hogy mennyire semmit sem ér számukra a gyerekeikre, unokáikra hagyandó jövő.
Egész éjjel nem tudtam aludni, forrtak bennem az indulatok és a keserűség.
Aztán reggel kimentem libázni, lőttem három duplából három liliket, leültem, néztem a fejem felett hömpölygő libákat, elszívtam egy nyugiszivart és úgy döntöttem, hogy b@szok én a világra
Egyet elajándékoztam, kettő pedig épp vacsorává lényegül át.
A korondi fazékban tárkonyos libaragu leves rotyog, a római tálban pedig almás libacomb és mell süldögél.
Én is opportunista lettem.
Sic transit gloria mundi.....de éjjellátóm soha sem lesz.