VadászFórum

Ide jöhet minden, az írással kapcsolatos gondolat.

És aki ingerenciát érez, folytathatja!!!!! ;)

Ez a  „ Napló” abba a kategóriába tartozik, amit én hangosan gondolkodásnak nevezek. Nagyon fontosak az ilyen írások, mert mindenki elgondolkodik rajta. Érdemes lenne kibontani bővebben, és találni valami megoldást az emberünk számára, ami példát jelenthetne másoknak is.

A legtöbb olcsó  számszeríj nem alkalmas vadászatra. A lányomnak is van 140 fontos, de az én 50 fontos íjam vesszője 30 cm.rel megy mélyebbre, mint az övéé. Szerintem simán lepattanna a disznóról.
A vadász számszeríjak csillagászati áron vannak, 100- és 400 ezer forint között van az áruk.  Gazdaságosabb és olcsóbb  egy puska. Ha jól tudom, hangtompítót Svédországban kb 5000 ftnyi összegért legálisan lehet venni.

 A külföldiek földvásárlása sajnos valós probléma, és lesz olyan külföldi, aki irtatni fogja a vadat, lesz, aki meg védeni fogja(sötét ződ) és lesz olyan is, aki ebből akar pénzt csinálni.
Nem vagyok tag sehol, de az általatok elmondottak, és kedvenc Vt elnököm panaszai alapján (irreális vadkár, bírság stb) bennem az a kép alakult ki, hogy a jelenlegi vadásztársasági forma a végét járja. Nem csak a területek elvesztése miatt, hanem nem tudják megtermelni a működéshez szükséges pénzt. Pár év múlva külföldiek nélkül is változni fog minden. Itt lép majd színre az vállalkozó, külföldi vagy magyar, aki pénzért fogja árusítani vadászatot, lehet hogy csak kerítés mögött. A társaságok - ha megmaradnak- működése is változni fog , anyagilag sokkal nagyobb terhek lesznek ennek már látható jelei is vannak
Az addig megvetett bérvadászok lesznek az elit, és azok fognak tudni vadászni, akik hajlandóak fizetni érte. Aki meg az új rendszerbe születik, annak természetes lesz. A rabsicok ellen meg a tulajdonosok biztos fel fognak lépni, ha az állam nem is.
Ettől függetlenül  nagyon bízom benne, hogy a jövő nem lesz sötét, és lesznek földtulajdonosok, akik együtt, vagy önállóan hangsúlyt fognak fektetni a vadászat fenntartására, és ehhez vad is kell. A másik megoldás a bérlőközösség, akik szintén felelősséget vállalnak. Lesznek majd olyanok, akik szeretnének vadászni, de nem fognak tudni.

"...addig megvetett bérvadászok..."  Nagyon hülye  aki így gondolkodik! A vadászatra jogosultak költségvetésében jelentős tétel a bérvadászatból származó bevétel!
Sikk a különböző vadászattal kapcsolatos fórumokon szidni az újgazdag vadászokat,akik drága puskával,mégdrágább terepjárókkal járnak vadászni, ötven évesen fognak először fegyvert és az öregapjuk nem volt vadász,csak ők,és ők meg divatból,kivagyiságból vadásznak,sőt,aljas módon három társaságban is tagok. Én ismerek egy ilyen embert akit ötven évesen fertőzött meg a barátja a vadászattal,és van neki egy milliárdos cége! Vett drága puskát,terepjárót,távcsövet,éjjellátót/keresőt,első gen./,stb.Járt vendégként,bérvadászként vadászni,felavatták az összes Magyarországon vadászható vadra,talán a liba és és az aranysakál hányzik.
Mára három társaságban tag,ahol nagyon megbecsülik,mert mindenhol nagyon kiveszi a részét a közösségi munkából,ha kell gépet biztosit,lesépítő anyagot ad,kukoricát vásárol,kutat fúr,stb,stb.
Az én meggyőződésem,hogy ilyen és ehhez hasonló emberek fogják a jövőben fenntartani a vadásztársaságokat,persze kellenek mellettük a jó szakemberek!

Ez egy beszélgetés után bennem kialakult kisarkított, talán eltúlzott kép a vadászat jövőjéről. Legalább is én így gondolom. Csak gondolatébresztő. Nem akarom hosszabbra venni, szvsz még ez is hosszú egy naplóbejegyzésnek. Legalább is, én sokkal rövidebb fejezeteket írok a naplómba. Éppen csak a lényeget, amiről évek múlva is eszembe jut az az napi történés.

Én a vadásztársaságok helyzetét nem látom ilyen végzetesnek. Biztos, hogy gyökeres változások lesznek, és a klasszikus értelembe vett társasági forma átalakul. Megszűnik a tagdíj alapú kompetencia rendszer. Újra árverésen fogják megszerezni a területeket, és bizonyosan minden elejtett vadért fizetni kell. Ez már sok helyen most is így van, és ezt én is normálisnak tartom. Miért fizessen mindenki egyformán, holott a vadászatból sem egyformán vesszük ki a részünket. Én azért biztos vagyok benne, hogy egy hozzáértő normális gazdálkodással, lelkiismeretes vadászattal ma is, és a jövőben is, lehet egy társaságot nyereségessé tenni. Illetve nem is hiszem, hogy nyereségre kell törekedni, elég ha normális vadászati lehetőségeket, körülményeket teremtünk. Elvégre nem haszonszerzésre, hanem vadászatra egyesülünk.  Mind ehhez azonban normális, hozzáértő hivatásos és nem hivatásos vadászokat kell képezni, akik tudomásul veszik, hogy a vadászat nem abból áll, hogy puskával az erdőt járom, osztom az észt, és csak követelődzni "dumálni" tudok. Ketté kell tudni osztani, vagy dolgozok keményen, és így kevesebbet fizetek a vadászatért, vagy fizetek mint a katonatiszt, és nem dolgozok.

Ezzel a hangtompítós, kabát alatti fegyverrel azért én nem értek egyet. Nem hinném, és főleg remélem, nem ez lesz a jellemző. Azért egy ilyen fegyvert a jövőben sem fog mindenki használni. Legfeljebb az, aki rendszeres orvvadászatra rendelkezik be. Az pedig már más téma.
Mint az írásból is kivehető ez a hetven éves öreg csak egy egyszeri lopásban gondolkozik. Még az sem jut el az agyáig, hogy azt az ominózus gidát hogyan viheti majd el lebukás nélkül.
A számszeríjról egy rövidet. Én kaptam régen egy gyári fa tust, amiben az elsütő szerkezeten kívül más nem volt. Alumínium tömbből csináltam meg hozzá a reflex befogót, és egy "vadmacska" reflex került bele. Két gyors kötésű csavar feloldásával egyszerűen, egy perc alatt levehető az egész. Jó tíz éve csináltam, úgy látszik tudat alatt már készültem a jövőmre!  :Q :Q :Q

Nem általánosítok, pusztán az általam sok helyütt megtapasztalt példák alapján mondom.
A társaságok jó nagy része azért küszködik és azért csak vegetál, mert azok akik már kivadászták magukat nem hajlandóak többet áldozni rá.
Akiknek a falon ott lógnak a jó bakok, bikák azoknak nem tétel a 4-5 kilós bika.
Ők ezért már nem hajlandóak többet áldozni.
Sajnos a TSZ idők is lejártak nincs aki benyelné a vadkárt, sajnos erről sem győzhető meg sok ember a régiek közül.
Így aztán pár ft-ért - mint ezelőtt 30 évvel - szeretnének ugyanolyan jogokat...de ez bizony ma nem megy.

Én azt gondolom, hogy a mindenkori évi tagdíjnak annyinak kell lenni, hogy az fedezze a vadőrök költségét.
Innentől kezdve az egyéb kiadások fedezésére akár 1-2-3 trófeás vadat el lehet adni, de csak ennyit, nem többet, valamint jól kalkulálni a húspénzzel.

Sajnos azonban ezt nehéz lenne átvinni a közgyűléseken...szerintem.

Pedig erről el lehet indulni...

 
Üdv ! Szerintem nem csak ez a baj ,hanem piszkosúl begyürűzőtt a trófea kultusz.és a pénz...Figyelve a külföldi vadász müsort pl.Francia vagy egyébb helyeket ,egész más rendszer van .Innen úgy néz ki hogy müködik . Mig nálunk nem lessz szemléletbeli változás ,addig ne várjunk csodát.Ha valakinek sikerül bejutni egy Vt,-be azt hiszi Ővé a világ .Pedig ha jőn egy redszerváltás minden megfordul .Gondoljunk bele ,45 után minden felborult .Nem vadászhattak  akik elötte ,gondozták védték a vadállományt. 56 ,megint furdult egyet a vadászat rendje .szinte reménytelen volt bejutni egy VT.-be .Most már könnyebb ,de viszont elszabadultak az árak, / a fizetésekhez képest./.Napló a Jövőből......Talán Demokrácia és Köztársaság lessz .Elérjük ,hogy egy szakmunkás ,bérmunkás is tud majd vadászni ./nem protecióval/Mondjuk úgy mint a Nagyvizen túl.Ha már van szerencsénk egy ilyen szép és jó adottságú medencében élni ! :WA

Kár, hogy a vadkár ippeg egy nagyságrendel van odébb mint a vadőrök költségei egy tisztességes dél-dunántúli nagyvadas területen.

" Én azt gondolom, hogy a mindenkori évi tagdíjnak legalább annyinak kell lenni, hogy az fedezze a vadőrök költségét.  "
Persze...de ha lehetőséget kap az egyszeri VT-n kívüli vadász, vadkárba kiülni egy kis apróért, mindjárt jobban jár mindenki.
Természetesem korrekt feltételekkel mindkét oldalról.
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, pénz nélkül nem megy...
A trend az, hogy a nem vadászó komolyabb földtulajdonnal rendelkező "parasztokat" (nem pejoratív!) beveszik a VT-be. És azok tűrik amíg lehet, aztán lázadoznak.
Kapnak ezt-azt, eltűrnek nekik többet, mint másnak, mert ők egyenlőbbek...
Aztán majd megint fordul a kerék...jön a külföldi földtulajdonosság legalizálása, valamint az állami vagyon "megvásárlása"...
Szerintem.

Kérem szépen ki milyen helyen vadászik, aszerint kell viselnie az anyagiakat...
De jól megoldás amit Peti említ, egészen jó bevételt lehetne elérni ilyen csoportos vadkározós kiülős dolgokból.
Ha megszámolod hány napon lehetne vadkárazni egy évben, azt megszorzod 2-3 emberrel, azt 5000,-Ft/kopf, az nem kis pénz, ráadásul a vadkárelhárítás is megtörténik.

Sajnos nagyon sok dunántúli ismerősömnek "nyűg" a vadkárazás...persze évente lő 15 disznót amúgy is, így aztán nem fűlik a foga a vadkáros éjszakázásokhoz.

Ugyanaz a helyzet mint amit már beszéltünk, az erdészeti vadászatokkal.
Ugye van olyan személyzeti vadászat, ahol akár 70-80 nagyvadat is lőnek, mert ugye nem kell a pénz, jól megy.
De ha a mezei pógár akarna egy szerencsétlen süldőt lőni, akkor a lődíj alapból 150 ojró, meg a sallang kőccségek.
Persze, hogy nem megy el senki, így van aki meglövi helyette.

Lehet eretnek gondolatok fognak jőni most tőlem, de már régóta foglalkoztat a terület nagysága téma.
Ma Magyarországon, aki területes tag, annak nem lenne elég a legnagyobb terület sem, mindig nagyobb kellene. Becsusszant pénzért, szívességért, seggnyalásért, egyebekért cserébe és foggal körömmel ragaszkodik a tagsággal járó „jogaihoz”.
Akinek nincsen területe az jellemzően be szeretne jutni ezekbe a klikkesedett, betartósdi, individuális érdekeket gátlástalanul érvényesítő laza kötelékekbe, ahol vadgazdálkodás címen folyik a működés. Papíron gazdálkodni szeretne mindenki, a nagy erdőgazdaságokon keresztül minden vadásztársaságig. Hangoztatott rigmusok, hogy 3000 hektáron nem lehet szarvassal gazdálkodni……. Beszélnek a tudományról és lövetik a 7-8 éves bikákat.  Ki gazdálkodik most? És kinek gazdálkodnak és minek egyáltalán? Kinevelünk jó öreg és erős bikát, aztán meglövi egy külföldi vagy éppen belföldi rá érdemesült. Ebből lesz pénz a vadőrre meg mittudoménmire az elcseszett működési rendszer költséggenerálóira. Magunkfajta sohasem fog lőni ilyen bikát, de még 7-8 éveset sem.
Kinek nincs gusztusa, ingerenciája és pénze ilyen tagsághoz jutni, meg mehet bérvadászkodni és a vadőr mellől parancsra egy süldőt kiemelni...

Van az osztrák példa, többre is van rálátásom…. Területhatár minimum 50 hektár, de jellemzően 600-1000 hektárosak a területek. 8-10 emberke a bérlő, akik elhivatottak, akarnak áldozni (nem többet, mint amilyen számokat nálunk hallani már havi tagdíjként). Helyi lakosok, a lokális társadalom részei és alkotói. Ők vadásznak, a megyei szövetség által biztosított, reális becsléseken alapuló lelövés mellett. Nincs lázadás, hogy ennyit kéne, meg amannyit akarunk és indokolt megamúgyis… Trófeás vadat az lövi, ki előbb meglátja de nem ész nélkül. Külön szégyen, ha valaki melléfog egy fiatal bakkal, vagy reményteljes bikával. Aztán, ha valakinek kiáll a 10 kilós bika akkor Waidmannsheil! Egy láda sört illik feldobni a vadászvacsorán….
 Kik nem tudnak, vagy akarnak bérlőként áldozni, de ottan laknak a faluban és vadászni szeretnének, jellemzően megtehetik, mert meghívottak, akár állandó jelleggel is. No nem nagy bikára, bakra, de disznókat, tarvadat egyebet lőhetnek. A nagy apróvadvadászatokon is ott vannak. Természetesen, mivel vadőr nincs, ha munka van akkor ők az elsők. Vadásziatlanul viselkedni vagy hibát csinálni egyszer lehet. Másodszori után önszántukból nem jönnek legalább egy évig…
Külön öröm, hogy a frissvizsgás vadászokat hogyan karolják fel. Természetes, hogy a lakhelyükön kapnak vadászati lehetőséget. Elején felügyelet mellett, ha meg bizonyítottak akkor akár kaphatnak egy kijárási engedélyt, mellyel (bejelentkezés után) önállóan mehetnek ki rókára, dúvadra, esetleg egy előre kifigyelt gidára sutára, vagy gombnyársas bakra.


Kicsit kiéleztem a két oldalt, nyilván az átlagok simábbak, de én tudnék azonosulni egy osztrák modellel is. Főleg annak tükrében, hogy mi már majdnem ilyen alapján működünk…..

A mostani Vadászlapban megjelent egy cikk a "Mindennapi hazugságaink" címmel.

A következőt írja:
"Nem volt könnyű megszokni, beletörődni pedig ma sem tudok, hogy ha "bérvadászként" (már a fogalom is borzasztó) mentem/megyek valahová, nem egyszer éreztem, vagy éreztették velem, hogy nem én vagyok a vendég, csak a pénzem. Megkeseredik a vadászember szájíze, amikor lát egy unott arcú kísérőt, aki alig várja, hogy túlessenek a kötelező feladaton, lőjön gyorsan a vendég, fizessen, aztán menjen a fenébe, mert ott áll a vadászháznál a következő kuncsaft." :ba

Hányszor éreztem én is ezt! Megjegyzem csak akkor, ha olyan kísérő vitt ki, aki egyébként sokat keres a külföldiekből. Aki saját házában szállásolja el a vendéget, egyszerre akár 5-6 spanyolt, vagy olaszt, osztrákot, stb, ezeket eteti, ellátja, terepjáró használat (2 km-es utat 6 kilométeres kerülővel megtenni). Aztán változik a világ, és egy-két magyar vadászt, ne adj isten íjászt kell kivinnie, és az eredményességhez is több energiát kell befektetni. (Nem az íjász fogja tíz perc alatt meglőni a bakot a kocsi tetejéről, vagy 10 perc autózás és 20 perc cserkelés után a bikát.) Volt olyan terület, ahol többször kértük, hogy mehessünk tarvadazni, de mindig elutasítottak azzal, hogy íjjal kocsiból nem lehet lőni. Majd hallottuk, hogy február 26-án utasították a hiv. vadászt, hogy azonnal lője ki a bennmaradt kb 10 tarvadat.

Az íjász, aki tarvadat, vagy malacot szeretne lőni, nem kell sehová. Ez olyan, mint ha az étterembe csak az ülhetne be, aki hatfogásos ebédet akar, és az nem, aki egy kávét szeretne meginni egy sütivel. Szerencsére ez az idő elmúlt.

A bérvadász hozza a pénzt, de munkát is kell belefektetni a vadászatába. A  jól fizető bérvadászok java része kapcsolatai, ismeretségei révén előbb-utóbb bekerül valamelyik társaságba, mert megismerik, és részt tud vállalni a költségekből.Ha egyszerű lenne bekerülni társaságba, nem létezne hazai bérvadász.

A vadászat megint "úri passzió" lett azért, mert költségei vannak. Ezt pedig valakinek meg kell fizetnie. Ismerek egy társaságot, ahol nem fogadnak bérvadászt, csak néha süldőre, de ott a tagok is fizetnek a trófeás vadért. (5-40 ezer Ft egy bak) Ezért igyekeznek megfertőzni a vadászat szenvedélyével a környék nagybirtokosait, és akkor már vadkárt sem kell fizetni.

Szia!
Amit Horrido irt,az nálunk is ugyanigy van gyakorolva,csak a terület kisseb,de a vaddússág nagyobb.
Nekünk van két bérlönk szomszéd városból,(8km)az egyik patkókovács,a másik rendör és mi ketten a falubol vigyázunk a területre.A munkát mind a négyen megosztjuk,amit lövünk,azt a bérlönek aki kasszát kezeli,kifizetjük(kiloárra)és csinálhatsz a zsákmánnyal amit akarsz.
Löni föleg azt kell,amit a Landratsamt a lelövési tervben elöir.
Trofeairigység nincs,mi a falubol majdnem ingyen vadászunk(persze sör,bor,pálinkát az hoz,aki látja,hogy végére jár a tartalék)és nagyon jól megvagyunk egymással.

Üdv    Gyuri

Üdv !Valami hasonlót mutatott F&H F.országban .Apróvadas terület ,nem nagy .Mellette erdős inkább nagyvadas .Úgye a vad megy ide oda .Az erdős terület gazdái nem lővik le az apróvadat és fordítva sem .,,hanem közös vadászatot szerveznek  :OKO Na ettől mi kb 2000 évre vagyunk. 
Lehetne tanulni kinti példákból ,de szerintem ezt sokan nem szeretnék.Lehetet olvasni ,hogyan csalják át a vadat ,mert már nincs vasföggöny. Talán nem Ők az etelon.. Európa igen nagy ,csak szét kell nézni ,átvenni ami jó. ..... 2020 aug. 2. Őzhívás .Hajnalban a suta vágyakozó hangjára több igen erős őzbak jött be.,,,,,,,,, :WA

Szia Horridó!

Nem eretnek a gondolatod, és azt sem hinném, hogy nagyon kiélezted!
Korrekt!
Én is hasonlóan képzelem el a vadászat jövőjét. A klasszikusan értelembe vett vadásztársaságok napjai meg vannak számlálva. Más közösségi felállásra, és más szemléletre van szükség.
Ha valami eretnekség, hát amit most mondok, az talán az. Nekem az a véleményem, hogy a hivatásos vadőrökre nincs is szükség. Lásd Szlovákia, Ausztria, vagy a világ több része. Sok országban az összes vadőri munkát a vadászok végzik, önként, és szívesen. Az is igaz, hogy a földtulajdonosok is -a lehetőségek mértékéig - jobban figyelembe veszik a vadászok érdekeit. Közös érdekeltség! A kapcsolat is ezerszer jobb a vadászok, és nem vadászok között. 
Ez a mostani mondva csinált gazdálkodás nálunk egy kalap szamócát sem ér. Megszüntetjük a vad életterét, ellenségeskedés van a tulajdonos és a bérlők között, a munkáltató és a vadőrök között, és maguk a vadászok között is, ott tartunk be egymásnak, ahol tudunk. Jó magyar szokás szerint. A társaságok megpróbálnak mindent a legkisebb összegből kihozni, a bérletet, fizetést, takarmányt, vadkár megelőzést, stb.a legkisebbre venni, a tulaj meg megpróbál a vadkárból, a haszonbérletből a legtöbbet kicsikarni.

Szerintem, az a legnagyobb baj, hogy nem is tudunk annyit áldozni vadra, vadászatra amennyit szeretnénk. Az átlag Vadász nem rendelkezik annyi jövedelemmel amennyire ezekhez szükség lenne. Akinek pedig meg lenne a lehetősége tenni, az csak vadászni (lőni) akar. Mindegy, hogyan, mit, csak minél többet és nagyobbat. (Ezt tényleg kisarkítottam, és természetesen nem lehet itt sem általánosítani!)
A nagy létszámú társaságokban a sok bába közt elvész a gyerek. Nem csak vaddal, de pénzel sem tudunk gazdálkodni, és mindehhez túl sok a költség! A hivatásos bére, ruhája, felszerelése, üzemanyag térítése, és még sorolhatnám a "központilag" kitalált baromságokat, mint adók, áfa, húsvizsgálat.....és persze vannak a társaság, vadászház fenntartási, és alapköltségei. Ekkor még a vad egy falat takarmányt, sót, vizet sem kapott!

Szerintem itt nem a 3000 hektáros gazdálkodással van a baj, hanem azzal, hogy nem egységes az elképzelés, a megvalósítás sem a társaságokon belül, sem a társaságok között. Ha lenne egy normális vadászati vezetés, egészséges elképzelés, egységes szemlélet,  lehetne kisebb területeken is ragyogóan gazdálkodni. Ehhez még azt hiszem sokat kell tanulnunk. Tanulni hozzáértést, türelmet, áldozathozatalt, egymás tiszteletét, és főleg azt, hogy nem vágjuk le az "aranytojáttojótyúkot" rántani való korában!

Egy ilyen 1000ha/10 fő "társaságba" én is szívesen betársulnék. Persze nem úgy, hogy évente döntik el bérelhetjük e tovább a területet, vagy sem. Amennyit most egy év alatt a vadászatra? (apró, és nagyvad együtt nem éri el az évi 10 darabot!) költök egy ilyen társasági formában is elég lenne.

Azt hiszem, ez a bérvadász téma azért sokkal összetettebb. Az íjászat pedig még inkább! :fejv

Én azt tapasztalom, hogy eleve a vadászok egy nagy része nem is akar területes tag lenni. Az egyre inkább növekvő munkaidő, a leterheltség  behatárolja az emberek szabadidejét!  Főleg, ha még egy-kétszáz kilométert utazni is kell a területére. Egy normális társaságban azért vannak olyan írott, íratlan elvárások, amit illik betartani ahhoz, hogy a kapcsolat tagtársainkkal rendezett legyen. Illik olyan összejöveteleken is részt venni, ami esetleg a hátunk közepére sem hiányzik, de illik az etetésekben, közösségi munkákon is aktívnak lenni. Az nagyon kevés, ha mindenről távol maradunk, és pénzben váltunk meg mindent. Hiába ér lényegesen többet a térítési díj, mint az esetleg elvégzett "társadalmi" munka, mégis az marad meg az emberekben, hogy x, vagy y nem jár ki, mindenből kivonja magát. Az én ismeretségi körömben is egyre többen vannak, akik a társasági kötöttségeket, az egyre magasabb tagdíjakat, az egyre korlátozódó vadászati lehetőségeket, és egyéb járulékos költségeket szívesebben cserélik fel a bérvadászatra.
A hazai bérvadászat is -szerintem- egyre inkább elfogadásra kerül. A bérvadászok is, és a vadásztatók is kezdenek rájönni, hogy ez egy szerződésen alapuló szolgáltatás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek igazi hagyományai nincsenek, és teljesen más alapokon működik, mint a külföldi bérvadászat. A külföldi idejön  mondjuk három napra, és akar lőni legalább három, vagy több nagyvadat, vagy több száz aprót. Viszonylag kevés ráfordítás, és nagyobb haszon. A kísérőnek sem mindegy, mennyit dolgozik ugyan azon díjért.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy iszonyatos különbségek vannak - sajnos még most is - a külföldi, és a hazai vendégek lőtudása között is.
Ha visszaemlékeztek, a hazai bérvadászatban -főleg a kezdetben- eljött egy vadász, ott akart tölteni közel egy hetet, és jó esetben lőtt egy trófeás vadat. Ha nem játszotta el, hogy ez pisis, ez kakis, és a végén lőtt egy tavadat.  Az sem megoldás, hogy a hazai vadászok egy része kíséret nélkül akar vadászni, és külön előnyöket akar élvezni.
Azért egyre korrektebbek a szerződések, egyre többször kitérnek a részletekre is, úgy mint a külföldiek esetében. Az, hogy a hazai vendégeknek több helyen van kedvezmény, azt rendben lévőnek tartom, már csak a kereseti különbségek miatt is..
Én úgy gondolom, hogy a korrekt, jó vadászvendéget mindenütt szívesen fogadják, és várják vissza, akár hazai, akár külföldi. Az pedig, hogy egy vendég milyen, az legtöbbször a megérkezéskor, a köszönéskor, a kipakoláskor, de ha máskor nem az első közös vadászaton nagyon hamar kiderül ám! ;)

Az íjászat  egy külön tészta. Az egy speciális vadászati forma, aminek a lehetőségei igen behatároltak. Azért nem mindegy, hogy egy vendéggel rácserkelek a vadra, felülök egy magaslesre, vagy csinálok egy riglizést, hajtást és 100 (vagy több)  méterre tudok lövetni, vagy ugyan ezt íjásszal 10-20 méterre kell rövidíteni. A sikerességről tehát ne is beszéljünk. Azért az sem mindegy, hogy fogadok tizenöt vendéget apróvadra, és lőnek száz/többszáz darabot, vagy 5-10 darabot. A ráfordítás ugyan annyi, csak a haszon lényegesebben kevesebb. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a vadászat( különösen a bérvadászat)  ma már üzlet, és egyáltalán nem mindegy a költség, és bevétel aránya. És persze a ráfordított energia sem. Az pedig egyetlen társaságtól sem várható el, hogy az elenyészően kevés íjászra berendezkedve leskunyhókat, speciális magasleseket, felűlőket létesítsen. Nem is beszélve arról, hogy a felszerelésük sokkal több, az igények sokkal másabbak.
(Pl facsoport lombos fákkal, de a lest ugye csak ág nélkülire lehet feltenni, így hát ebből a szélrózsa minden irányában legyen egy, mert ugye nem ventilátorok szabályozzák a szelet stb. stb. stb.  :Q :Q :Q)
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az íjászok jelentős része nem tud uralkodni magán. A fegyverrel leadott lövésnek mindég van hangja, de az íjnak nincs. Gondolom, különösen az íjászoknak, nem kell elmondani, hányan buktak meg akik nem tudtak ellenállni egy, közelre bement nyúl, fácán láttán.
Azért volt jó pár meglepetés, mikor a les utáni találkozón a kísérő már vizslájával jelent meg. és a kutya az  istennek sem "szállt le" az íjász hátizsákjáról! ::)
Én normális megoldásnak azt tartanám, ha az íjászok is összefognának bérelnének önálló területet/területrészt,vagy un. csomagot, mint egyre több fegyverrel vadászó.  Van rá példa, és működik is! Igaz, ugyanannyit kell fizetni, mint a fegyveres bérlőknek, és ha nem tudják a meghatározott mennyiséget kilőni, keményen fizetnek!

" Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a vadászat( különösen a bérvadászat)  ma már üzlet, és egyáltalán nem mindegy a költség, és bevétel aránya. "

Én úgy gondolom, hogy alapvetően itt a probléma, mert nem szabadna, hogy az legyen. Sok mindenről kéne hogy szóljon, (szenvedélyről, természetről, rekreációról, barátságról) de nem pénzről és megélhetésről.

 :OKO :OKO :OKO

Németh Lajos !  :WA Szépen szóltál. :OKO  

 Kiváncsi lennék azért az európai vadász költségekre .Angliától -Norvégiáig  .Hozzánk minden begyürüzik ami rossz ,de a jót valahogy nem akarjuk átvenni,mert az sérti  jó pár ember érdekeit. Más ,,, vadászturizmus szinte nem is létezik .Miért mert mindent pénzben számolunk és egy nap alatt akarnak nagyott kaszálni,.Szállást a legtöbb helyen nevetségesen magas áron adják,plussz szolgáltatással ,/ annyiért már tengerparti szállás is van ,sőt még napsütés ./ Erről már írtam igazi vadászház vagy tábor nincs is vagy nagyon kevés /.Vadászház = természetes anyagok felhasználásával készült szállás.pl.fa. ágy faprics stb,,./Szerintem erre is lenne kereslet és nem trófeás vad lenne a cél ,hanem esetleg cserkelve tarvad ,süldő esetleg dúvad ,.mindez reális áron,.! :WA

Teljes mértékig egyetértünk!
Sajnos nem erre felé haladunk. Ma már a barátságok nagy része is üzleti, gazdasági, érdek alapon működik. Neked, aki annyi vendéget fogad évente, gondolom nem kell megmutatni mennyi félék vagyunk. Sajnos!

Erdőjáró!

Örülök ennek a topiknak, érdekes hozzászólásokat olvas az ember. Én itt a Felvidéken élek. A vadásztársaságoknál nem fizetett funkciók vannak. Az eredményesség a tagokon múlik, amelyik társaság jól gazdálkodik, ott szép a vadállomány. Ha összetart a társaság és vannak olyanok akik tesznek a vadért akkor szépen működik a dolog. A másik véglet pedig az, hogy senki nem tesz semmit (csak harácsol) és nem működik a társaság rendesen, ezt viszont a vadállomány szenvedi meg.
Az emberek hozzáállásán múlik.
Az arany középút szerintem az lenne mint itt, mint Mo., hogy ahol tudnak jól működni fizetett funkciók nélkül, ott működjenek úgy. Ahol pedig nem, ott legyen kötetező a hivatásos. Persze olyan hivatásos aki szereti és érti a munkáját.

Üdv.

Viszont ahhoz, hogy ez tényleg erről szóljon nem elegendőek a tagdíjból éppencsak elvegetáló, mindent eladó társasságok.
Mert az "gerjeszti" anyagiassá ezt.  ;)

Attila!

Fél évig vadászhattam olyan helyen, ahol szinte minden puskás les mellett volt íjász leskunyhó, sőt lesfa is! Sajnos a területátadás elvitte, mert az új vadásztató nem akart ezekre  a hegytetőn levő lesekre költeni. (Amíg az erdészeté volt, az erdész gondozta.)

Az alacsony mellvédű magaslesekből az íjász is ki tud lőni. Több vadat lőttem ilyenből. Le kell álcázni lombos cserfa ágakkal, vagy jó ha olyan helyen van, ahol beborítja egy fa az ágaival.

Véleményem szerint a vadászat költséges szenvedély a társasági tagoknak, és szolgáltatás a bérvadászok számára. Egy étterembe be lehet ülni egy kávéra, és hatfogásos ebédet is lehet rendelni. Szép lenne, ha csak azt engednék be, aki hat fogást akar enni! Valóban egy darab íjászon egy alkalommal kevesebbet keresnek, mint egy hajtáson. Külföldön akkor is mosolyognak, ha kisebb értékű szolgáltatást kér az ember.

3-4 íjász, aki hetente jár vadászni, nem rossz üzlet. Főleg, ha tapasztaltak, jó lövők, és egyedül lehet őket hagyni a lesen. A hiv. vadász ki tud vinni puskás vendéget is velük együtt, akit kísérni akar. Sokszor voltam 3 íjásszal, vagy  puskással egyszerre vadászni.

A megbízhatóság fontos. Ehhez tartani kell magunkat a szabályokhoz.

A terület bérlést vagy szóró bérletet nem fogom kipróbálni, mert nagyon sok pénz, és senki nem garantálja, hogy nem vadásszák le a leshelyem, és azt sem hogy etetik a szórót. A víz lever, mert látom, hogy a bérlők mit szenvednek a vadkártól és az ütközésektől, a rabsicokról ne is beszéljünk... 

Aki gyorsan akar sokat keresni és anyagi ráfordítás nélkül, az ne foglalkozzon semmilyen szolgáltatással, menjen rablónak. Félkarúnak...

"A terület bérlést vagy szóró bérletet nem fogom kipróbálni, mert nagyon sok pénz, és senki nem garantálja, hogy nem vadásszák le a leshelyem, és azt sem hogy etetik a szórót. A víz lever, mert látom, hogy a bérlők mit szenvednek a vadkártól és az ütközésektől, a rabsicokról ne is beszéljünk... "

Nekem sem garantálja senki, hogy az általam etetett szórón a vadásztársam nem lövi e le a hetek óta figyelt vadat. Nálunk sem névre szóló vadak, lesek, szórók vannak!
Ha Te sem akarsz ennyit áldozni a vadászatra, akkor miért lepődsz meg, azon ha mosolyognak ha kisebb értékű szolgáltatást kérsz? Manapság a területes tagok nagy részének is csak a tarvad kilövés jut. Valószínűleg a vadászok nagy része azért vállalja a területes tagsággal járó plusz kötelezettségeket, hogy több lehetősége legyen vadászni. Azt pedig ne várja el senki egy társaságtól sem, hogy a seggét a földhöz verje örömében, ha heti rendszerességgel megjelenik három-négy vendég, és alig pár ezer forintért korlátozza a tagok lehetőségeit! Egyetlen társaság sem humanitárius meggondolásból fogad "bérvadászt" hanem azért, mert rá van szorulva. A bérvadászat pedig nem arról szól, hogy kijárkálok ahányszor csak tudok, és ha sikerül, még lövök is néha valamit.

3-4 íjász, aki hetente jár vadászni, nem rossz üzlet. Főleg, ha tapasztaltak, jó lövők, és egyedül lehet őket hagyni a lesen. A hiv. vadász ki tud vinni puskás vendéget is velük együtt, akit kísérni akar. Sokszor voltam 3 íjásszal, vagy  puskással egyszerre vadászni."

Miért vársz el különleges elbírálást, ha íjászokról van szó?
Mi alapján vadászol bérvadászként egyedül?  A bérvadász kísérését  a törvény is előírja!
Írd már meg légy olyan szíves, mi ebben az íjászatban a vadásztatónak az a nagyon jó üzlet!
Gondolom, Te sem puszira szolgáltatsz munkád során, hanem meghatározott tarifa szerint. Azt sem nagyon hiszem, hogy egy órás szolgáltatást elhúzol két vagy több órára (ugyan annyiért) csak azért, hogy a páciens még jobban érezze magát. Hát, ugyan ezt kell szem előtt tartani, amikor pénzért vadászol!

Nagyon nem gömbölyű ez a dolog!

"Nálunk sem névre szóló vadak, lesek, szórók vannak!"

Nem tudom anno nálunk ha volt egy szóród amit saját magad kialakítottad,maszek ennivalót tettél rá,lest csináltál hozzá,nem nagyon emlékszem olyanra hogy másvalaki kiült volna rá. Lehet rosszul rémlik de mindenki tudta hogy azt te hoztad létre. De tudtunk a többiekéről is hogy hol van. Aztán  az idő múlásával úgyis csináltunk egyet máshol ez meg ment a közösbe. Nem hinném hogy rossz gyakorlat lett volna. Mellette persze ott voltak a többi lesek etetők szórók de mindenkinek volt kedvenc helye körzete.

Nálunk az a gyakorlat, hogy ha bármelyikünk létesít egy szórót (eleve csak a vadászmester, vagy a vadőr tudtával lehet) épít egy lest, az egyből megy a közösbe! Nálunk nagyon kevés a disznó. Évente 4-5 db esik. Nem igazán lenne jó, ha én hetekig nem tudok kimenni, és más nem mehetne arra a helyre.
A szórókat központilag etetik, de ha valaki kimegy kedvenc helyére, visz egy kis "csemegét" :)

Igen! Régen, ha kinéztem egy bakot, még a vadőr sem ment arra a vendéggel, mert az természetesen az "enyém" volt. Most cserkelés közben, "csak úgy véletlenül" is meglövi valaki, mert természetesen ő nem is tudta, hogy pont ezt a bakot néztem ki!  ::)  Változnak az idők, emberek! Már egyre kevesebb helyen mondják meg azt is egymásnak, hogy mit, merre láttak. Voltam már olyan helyen vendég, (egyszer!) ahol a vendéglátóm külön felhívta a figyelmemet, hogy ha találkozunk valakivel, ne mondjam meg  mit láttunk! :fejv

Szia Attila! :WA

Azt gondolom, hogy ha valaki évi 100-200 ezerért bérel egy szórót, akkor ott ne vadásszon más. A bérelt lakásban sem lakik a bérlőn kívül senki. A bérleti díjjal a használat jogát is megkapja az illető. Ha ott lőnek valamit, akár 2 hétre is elcseszik a lehetőséget. A fizető vendégek számára külön leshelyek kellenek. A szemközti társaságnak is megvan a repi szórója, ahol havi 1-szer hallani lövést, amikor fizető vendéget visznek ki, vagy olyat, aki hoz 100 mázsa kukoricát azért hogy vadászhasson.

Elég sok helyen jártam már, ahol a kisebb értékű szolgáltatást is mosolyogva adják, mert tudják, hogy az elégedett vendég vissza fog jönni, és lehet hogy most malacot lő, de ha bakot vagy kost akar, akkor oda fog visszatérni, mert tudja, hogy jó helyre megy, és jól fogja érezni magát.  A mosoly befektetés a jövőre, és ingyen van. A legnagyobb baj, ha a vendég vadásztatása a tagok korlátozását jelenti. Nem kellene, hogy korlátozva legyenek!  Elsődlegesen a tagoknak kellene vadászni, hiszen a társaságok azzal a céllal jöttek lét, hogy a tagok vadászhassanak, tanítsák az új generációt, és átadják a vadászati kultúrát.  Ha viszont úgy döntenek, hogy fizető vendéget fogadnak, akkor teljes felelősséget kell vállalni a megfelelő színvonalú szolgáltatásért.  A bérvadásztatás arról szól, hogy a fizető vendég lőjön is valamit. Ezzel egyetértek! Nem arról, hogy valahová kiviszem levegőzni, hanem hogy lőjön valamit. Ha ez egy óra alatt megvan, akkor megvan, de ha 4 óra, vagy 4 hét, akkor annyi. Lehet azért tenni, hogy hamarabb meglegyen.

Azt, hogy a vendég visszamondja a vadászatot, vagy mást lőjön, mint amiben megegyeztek, ki lehet kerülni, ha szerződést kötnek és foglalót kérnek a meglövendő vad árából. így neki is érdeke addig járni vissza, míg megvan a vad, és őt is védi, mert addig fogják vinni, amíg megvan a vad.

"Miért vársz el különleges elbírálást, ha íjászokról van szó?"

Miért nem töltenek benzint a diesel autókba? Mert másra van szüksége. Már azzal is elégedett lennék, ha nem sújtanának plusz költségekkel, meg olyan szabályokkal mint pl ez.
 
"Íjas vadászat esetén elejtésnek minősül, ha sebzést követően vérnyomot hagy a vad, függetlenül attól, hogy terítékre sikerül-e hozni! Ebben az esetben a teljes kilövési díjat meg kell fizetni!" 

Az íjászt másképp kell vadásztatni, mert közelebbről vadászik. Minden más ebből fakad. Íjászt sikeresen vadásztatni: ehhez bizony szaktudás kell! Sokan azért nem vállalják be, mert nem értenek hozzá! Van, aki bevállalja, és menet közben jön rá, hogy nem fog menni, és akkor jön a hibáztatás, rémhírgyártás, stb, hogy ne menjenek oda. Vannak akik haladnak a korral és az íjászok pénze éppen olyan jó nekik, mint bárki másé, és hajlandóak is tenni érte. Szerintem szakmailag az képzett, akinek mindegy, hogy a vendége mivel akar vadászni. Sőt, akár ugyanaz a vendég egyik nap íjjal, másik nap puskával akar kimenni, akár ugyanahhoz a vadföldhöz. Van olyan hely, kísérő vadász, akinek ez nem gond. Ha nem vették volna el a területet... :'(

"Mi alapján vadászol bérvadászként egyedül?  A bérvadász kísérését  a törvény is előírja!"

Soha nem vadászunk -sem mi sem a többi bérvadász-, kísérő nélkül. A törvény viszont nem írja elő, hány méterre kell tartózkodni a kísérettől. Lehet, hogy a bérvadász mellett ül, de lehet hogy a a magaslesen, a szomszéd lesen, vagy az autóban vár nem messze.  Építeni lehet olyan leskunyhót, dupla széles lest, ahol a kísérő vadász is elfér, mert az íjászat helyigényes az íj kihúzása miatt.  :ijasz) Nem is kell minden esetben építeni, mert elég sok les alkalmas az íjásznak is, elég ha a kísérő vadász a közelben lehet, de ne zavarja az íjászt.

"Írd már meg légy olyan szíves, mi ebben az íjászatban a vadásztatónak az a nagyon jó üzlet!"
Üzlet, ahol bevétel van. Aki ért hozzá, annak üzlet. Aki meglövette az íjásszal a 25 cm-es kant, és a 7 kilós bikát tavaly, vagy most nemrég a 73 centis kost, annak jó üzlet volt.  Utóbbinál a kísérő vadász területes tag volt, aki maga is íjász. Mivel még mindig nem lehet mindenhol íjjal vadászni, az íjászok visszajárnak oda, ahol megkapják a lehetőséget. A másik, hogy íjjal ott is lehet vadászni, ahol nincs épített les, és a terület olyan pontjai is hasznosíthatóak, ahol puskával nem lehet vadászni.

Volt, ahol bőgés előtt vadkár elhárításra is kizárólag íjászcsoport mehetett, mert nem akarták szétpuskázni a területet.

Természetesen van egy olyan íjász réteg, aki azt gondolta, hogy íjjal olcsóbb vadászni, és sunnyogni is lehet a gyümölcsös végében. Aztán meglepődtek, hogy nem igazán jön be, mert bár az íjnak nincs hangja, sötétben nem működik, a lámpát megláthatják, vérnyom van, a vad általában nem marad helyben, hanem keresni kell, megint a keresőlámpa, amit megláthatnak. A nyílvesszőt néha elviszi, a törött vesszőket megtalálják, vagy a vadban marad. Az íjas sebzésnek nyoma van. Tapasztalt hivatásos vadászok és kutyáik elől nem lehet eltitkolni, mi történt a lesnél, vagy az erdőben.

Sokan még ma is azt gondolják, hogy törvényen kívül legjobb íjjal, nyílpuskával vadászni. Ugyanakkor Te is megfogalmaztad, hogy íjászt nem szeretnek fogadni, mert nem olyan eredményes. Akkor a két dolog hogyan egyeztethető össze?  Ez a huszonkettes csapdája. :fejv

""Íjas vadászat esetén elejtésnek minősül, ha sebzést követően vérnyomot hagy a vad, függetlenül attól, hogy terítékre sikerül-e hozni! Ebben az esetben a teljes kilövési díjat meg kell fizetni!" "

Kedves Sziju!
Én a puskás vadásszal is megfizettetném a teljes árat sebzés esetén! Természetesen csak akkor, ha a vadásztató rendelkezik LEGALÁBB EGY vizsgázott vérebbel, amit a nyomra tud tenni!

Más: Azért egy íjas vadászt lövéshez juttatni sokkal nehezebb, mint a puskást, nem mindegy, hogy 40 méter a maximális lőtáv, vagy 200! Ezt el kell ismerned!  :WA
Nem rég feltett ide valaki a fórumra egy videot, amin jól látszott a nyíl röpte az íjtól a célig. Megdöbbentő volt az a "ballisztikus görbe" amit a vessző megtett, még ilyen rövid távon is! Én nem értek hozzá, de (ezért) nagyon meglepődtem!

Az évi 100-200 ezerért bérelt szórón senki nem VADÁSZIK. Legfeljebb a bérlő kijár LÖVÖLDÖZNI.
A VADÁSZAT az más...


Ez akkor igaz, ha ugyanazon trófeás vadra nem talál puskás vendéget. Ha talál, akkor már bukta az íjász vendég mert több munkával jár.
Puskával is szoktunk olyan helyen vadászni, ahol nincs épített les. Sőt, zártkertekben is vadásztunk amikor beszoktak a disznók. Hogy hol szabad vadászni, arra ugyanaz a törvényi szabályozás érvényes mind puska, mind íj esetében.
Ennek a hatásosságában nem hiszek. Nem a lövéssel zavarod szét a területet hanem azzal, hogy kint vagy, mozogsz, viszi a szél a szagod, sebzel majd utánkeresel...a lövés a legkevesebb....


Nincs itt semmiféle 22-es csapdája és ezt Te is tudod csak már megint keversz. A törvényenkívüliek nem a hatásfoka hanem a csendessége miatt kedvelik az íjat, számszeríjat, nameg azért, mert nem követsz el velük lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélést, boltban bármikor megveheted őket és bármilyen hozzávalót...

Ha már szóbakerültek a kevés ember által bérelt kisebb területek, bemásolnám ide amit szeptemberben, bika vadászat kapcsán írtam -közvetve erről is.

Én abban látok alap problémát, hogy 3000ha-on lehet nagyvadas társaságot csinálni, viszont szarvassal gazdálkodni nem lehet.
A mi területünk kb 3300 ha. Olyan bika, amelyik nálunk fekszik, és nálunk is bőg talán csak néhány van. Összevissza járkálnak a térképen vonalzóval kirajzolt határok között, -aminek a területen persze semmi nyoma- nálunk, és így értelemszerűen az egyik szomszédnál is sok bika "határbika". Ami a vadásztatók fejébe befészkeli azt a gondolatot, hogy ha ő nem löveti meg, akkor meglöveti a szomszéd, és ez eléggé egy irányba vezet.

Tarvad viszont van rengeteg, mert az alap elképzelés az, hogy legyen sok tarvadunk, majd azok hozzák a bikákat. És a szomszéd is, meg annak a szomszédja is így gondolkodik, és ettől van az, hogy 4-5 kilós fiatal bikák csapatbikák lesznek. A lehetőség, hogy küzdeni kelljen a tehenekért, fel sem merül, sőt tarvad csapatok lézengenek főbőgésben bika nélkül, ilyet idén láttam először.
...

Szvsz az alap az lenne, ha szarvasos területen nem engednének zsebkendőnyi terülen önálló vadgazdálkodási egységet létrehozni, hanem akkora egységeket hoznának létre, ahol érdemes hosszú távra tervezni. 3-4000ha on nem érdemes, és nem is nagyon lehet, márpedig nem kevés ekkora területű nagyvadas vt van.

És akkor még szó sem esett arról, hogy a kisebb területnagyság a nagyterítékű szabadtéri vd hajtások végét is jelentené.

Nem hinném, hogy ezt a két kiemelt vadászati módot (bőgő bika becserkelése ill. vd hajtás), amelyeket a világon nálunk lehet a legmagasabb színvonalon művelni, fel kellene adnunk egy újabb átszervezés kedvéért.

Kedves Judit!

Nincs itt semmilyen 22-es csapdája!
Én életemben tudtommal soha nem vétettem a vadászat írott szabályaiban, és az íratlanokban  is csak akkor, ha nem ismertem valamit, soha nem lőttem, fogtam stb. vadat amit nem lett volna szabad, és hátralévő életemben sem szeretnék, de elmondom, ha az élet rákényszerítene a tilosba járásra akkor sem az íjat választanám. Én olyan területen tanultam a vadászatot, ahol az ott élő emberek évszázadokon keresztül orvhalászatból, és orvvadászatból éltek, s igen csak kitanultam ezek fortélyait. Valószínűleg nem olyan módszert választanék, ami ennyi nyomot hagy maga után!! :Vvon
Az, hogy a napló a jövőből írásomba a számszeríjat belevettem, annak egyetlen oka volt. Úgy akartam felépíteni az írást, hogy les közben gondolkodjon az öreg a történteken. Cserkelés közben nem a gondolataira figyel az ember!
Abban az írásban pedig nem az elkövetés körülményeit tartottam  lényegesnek, hanem azt a  gondolatot, (amit Lajos ébresztett fel bennem!) megosztani másokkal,  hogy 2013-tól a külföldieknek nagy lehetősége (és főleg pénze)  lesz felvásárolni a földjeinket!

A többire úgy gondoltam nem reagálok, mert értelmetlennek látom. Fölöslegesnek tartok, vitát folytatni a szerződések tartalmáról, a bérlemények korlátairól, a klf vadászati módok sikerességéről, a vadásztársasági tagsággal járó fizetési kötelezettségek nagyságrendjéről, a bérvadász és a kísérő vadász távolságáról, (egyáltalán a kíséret fogalmáról),... ha még a bérelt szóró és a bérelt lakás között sem teszel különbséget!
Azt hiszem, nekünk alapvető nézetbeli különbségeink vannak a vadászatról.
Amúgy sem tartom célszerűnek az olyan vitát, ahol bármelyik fél csak a maga igazát keresi, és más véleményét személyes sérelemnek veszi.
:WA :WA :WA

Jan!

Igazságod vagyon! :OKO de a hosszú távú tervezéshez még a tíz éves ciklusnál több idő is kellene. Főleg ha abból is elmegy 2-3 év a bizonytalansággal! :(

Jan!
Egy eretnek kérdés, nem bántó szándékkal!
Hol jó neked a bőgő nagy bika becserkelése illetve a nagyterítékű vaddisznóhajtás per pillanat? Szvsz, velem együtt max kísérőként veszel részt ilyenekben. Talán örülünk más örömében, ha siker vagyon.
Aztán ha megvan az ilyen-olyan bika, meg jól sikerültek  a hajtások, az év végén éppen fekete nulla a VT eredménye... gazdálkodunk a gímmel és kezdődik egy még elb...ttabb év...

Nagyjából Horridohoz hasonlóan látom én is.
Tagi disznóhajtás, dacára a 12000 ha-nak, nálunk már évek óta nincs.
Képtelenség beleférni a 25 fős korlátozásba.
Az pedig, hogy fizető külföldieknek végigmásszuk a kökényeseket, számomra inkább tűnik vállalkozásnak, mint vadászszenvedély kielégítésének.
Elmondhatom ugyanezt a gímbőgésre is, az átlag magyar vadász ott tart, hogy hallgatni-látni sem nagyon tud bőgő bikát, nemhogy tevékenyen részt venni a vadászatában. Ott sem, ahol még lézeng néhány megmaradt példány.

Már jópár éve hangoztatom, hogy nekem bizony nem a gímbika bőgés a vadászesztendő csúcsa.

Lehet, hogy ez is eretnek gondolat?
...de ezt általában azok állítják, akik kivették a részüket a régi időkből és ott lóg jópár bika a falon...de ha nem így van, legalább lehetőségük volt szép számmal.

Sajnos - most lehet megkövezni - nekem nem sok ÉLMÉNYT nyújt a bőgés, mert nem vadászhatok.
Örömöt igen, mert azért ha látok 1-1 derék bikát a terítéken - valljuk be ilyenből egyre kevesebbet látni - akkor az öröm megvan...de ez nem élmény, főként nem vadászélmény.
Megváltoztak a külföldiek is.
Van aki meg sem gusztálja a bikát, az 500 gr-os bak fejét bakanccsal bökdösi, mutogatja a havernak.
Ez legyen nekem "Vadászkarácsony"?
Hát ha tetszik ha nem, nekem nem az.
(Azt ami nekem a vadászkarácsony volt - meg minden egyebet ami MO-ot életben tartotta - a "nagyhatalmú EU" elvette, nem mehetünk szalonkázni!)

Ugyanez lehet a helyzet a disznóhajtással is, ahogyan azt Lajos is leírta.
A tagok hajtanak 3-4x a külföldinek, oszt jónapot ettől legyen öröme a tagnak.
Persze azt tudomásul kell venni, hogy mindez több "vállalással" oldható meg.
(Tudok olyan kétezer párszáz ha-os területről, ahol a tagok évente lőnek 2 nyulat, 4-5 fácánt, meg a rókát.
Őzbakot, tarvadat kivétel nélkül mindent eladnak, mindezt 25ezer Ft-os tagdíjjal.)

Kíváncsi vagyok meddig vegetálnak el a mai társaságok ebben a helyzetben.

Na BUÉK!

Attól, hogy ezeken a vadászatokon nem az elejtő szerepe jut nekünk, ezek még létező dolgok.
Úgy sejtem, hogy akik a Ferrari gyárban dolgoznak, nem maguknak építgetik azokat a kocsikat, mégis lehet hogy büszkék arra amit létrehoznak. Én is büszke vagyok rá, ha esik nálunk jó bika, akkor is ha semmi közöm az elejtéséhez.

Nekünk van egy szarvasállományunk, ami bár leszálló ágban van, mégis világviszonylatban a legjobbak egyike. Ha valamennyire vadásznak gondoljuk magunkat, nem hagyhatjuk ebek harmincadjára jutni akkor sem, ha nem mi fölözzük le a javát.
Ami egyébként mindig is így volt, mert a nagybikákat régen sem a pórnép kapta. Ugyan, Magyarország több mint 1000 éves történelmében mikor volt olyan, hogy a csóró ember gondolt egyet, és elindulhatott szarvasra vadászni?

És természetesen megyek vadásztatni bőgésben. Miért, mit kéne csinálnom, otthon üljek és duzzogjak?

Vd hajtás ugyanez. Ha elállhatok, elállok. Ha hajtani kell, hajtok, ha mást kell csinálni, mást csinálok. Sem pénzem, sem pozícióm nincs meg ahhoz, hogy csakis elálló akarjak lenni, de ezzel mindig is tisztában voltam.

Úgyhogy az eretnek válasz: én kísérőként is szívesen megyek akár bika, akár vd vadászatra. Abban is látok fantáziát. ;)

(sőt, szakmailag sokkal nagyobb kihívás egy vendéggel jó bikát lövetni, mint saját kezűleg meglőni, - de ez már más téma)

Egyre inkább eltölt egy szomorú érzés, olvasván itt a hozzászólásokat. Olyanokét is, akikkel nem szívesen szállok vitába, ismervén korlátaimat.
Valahogy úgy tűnik, hogy az "elbasztuk, gyerekek, de akkor most már maradjon így" elv érvényesül. Meg mellé egy másik, a "nekem nem jut belőle, akkor meg minek?"...
Gyenge, elfiatalodott a vadállományunk?
Igen. Ez nem vita kérdése, ez szomorú tény. Az elmúlt tíz-tizenöt évben hazavágtuk a magyar vadállomány minőségét, oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy mivel, miért. De nem hiszem, hogy erre az lenne a megoldás, hogy veszett fejsze, vesszen a nyele is alapon felejtsük el a vaddal való gazdálkodást és összpontosítsunk a saját vadászati lehetőségeink mind kényelmesebbé és eredményesebbé tételére, magyarul öljük abba a pénzt, hogy legyen teli minden takarmánnyal és minden este lőhessünk disznót ha úri kedvünk úgy tartja(ehhez ugye nem kell nagy terület, párszáz hektár is elég ha jó helyen van), aztán, ha szerencsénk van, augusztus 31.-én este a mi szórónkra jön ki a hat szomszéd által figyelt bika aztán majd beírjuk elsején hajnalinak a lövést...
Ebben a bolond világban, ebben az elfiatalított vadállományban egy hatkilós bika már csapatbika lehet megfelelő vadsűrűség mellett, hát annak az elejtése pedig nem olyan horribilis összeg, hogy ne engedhetné meg magának valaki ha nem is minden évben, de öt-hatévente. Ha a társaság nem ad lehetőséget a bőgésben az "alanyi jogon" való vadászatra, az ellen biztos nem tiltakoznak, hogy a tag "fizetősbe" lője a trófeás vadat.
Lajos, Te meglőhetnéd minden évben a bikádat ha csak tizedannyi energiát fektetnél a dologba mint abba, hogy a magamfajta léhűtők jól érezzék magukat Nálad és sikeresen vadásszanak. Ami értéket a szórókra kihordasz, szintén azért, hogy a vendégeid sikeresek legyenek, abból minden második évben vehetnél egy nyolc-kilenckilós bikát...
Horrido, rólad sem gondolom, hogy ne lőhetnél bikát bőgésben ha akkora ingerenciád van. Nem teszitek, ez a ti dolgotok, de ez talán nem indok arra, hogy verjük szét a régi rendszernek még a maradékát is, hisz úgysem akar itt már senki gazdálkodni csak vadászni.
A vad a nemzeti kincsünk, és nem csak azé a pár emberé akinek a földjén éppen tartózkodik, márcsak azért sem, mert ez egy esti legelés alatt is lehet nyolc-tíz tulajdonos.
Tudom, ebben a korrupt, szemét, kiskirályok uralta országban falsul hangzik, hogy az állam feladata lenne rendet tartani. Elég, ha megnézzük az erdészeteknél folyó "gazdálkodást" vagy azt, ahogy a legtöbb állami kézben lévő gazdasági társulás, cég működik. Ma magyarországon az állam az egyik legrosszabb gazda. De erről nem a vad tehet és ez nem maradhat így az idők végtelenségéig.
Nem vagyok optimista, nem hiszem, hogy rövid időn belül totális szemléletváltás lenne ebben a bebetonozott urambátyám rendszerben...de szükség van rá mindenképp, és addig talán jobb lenne megőriznünk amink még van mint szétverni mert úgysem érdekel bennünket a dolog...

Szerintem a baj az anyagiakkal van elsősorban és azzal, hogy nem nagyon találni ebben a nyamvadt országban olyan társaságot, akik egytől egyig azonos irányba húznának.
Jártam már jónéhány társaságnál, de olyat csak eddig egyet láttam, ahol a kis csapat egy irányba megy.
Ott is van 1-2 "laikus", de azok legalább nem ugatnak bele a hozzáértők dolgába.

A baj, hogy a társaságok zömében a tagság egyik része 3 forintért szeretne vadászni, a másik fele meg mindent lőni, akár százezrekért.

Én is jónak tartanám az egészet, ha korrekt tagdíjért részt vehetnék évi 1-2 hajtáson, vagy terelésen, esetleg 1-2-3 évente jutna bika is, mellette tarvad, disznó egyéni vadászat.
Nem a zsákmányolás, pusztán a vadászat LEHETŐSÉGÉNEK okán mondom ezt.
Magyarul ha nem is lövök, de az esélyem megvolt rá, fogjam be a pofám, mert nem tudtam élni vele. Ennyi.
Ha így vadászhatnék a fene foglalkozna azzal, hogy a külföldiek éppen hány bikát lőnek, vagy hány disznót fognak a hajtásban.
Sajnos azonban ahogyan Lajos is írja még egy olyan príma területen is a tagi hajtással már gond van...stb.

Én magam is csináltam 2 féle kalkulációt a területváltások idején, hogy ne kelljen napról-napra gazdálkodni, de ne is legyen a tagdíj 200-300 ezer Ft.
Sajnos ezt a mai magyar vadásztársadalommal elfogadtatni nem lehet.
...és az is érdekes, hogy sok tagság magasról leszarja a vt-gal járó munkát.
Menjen a szekér és kész, ha nincs pénz menjen az IB.

Ha nincs pénz adjunk el mindent!
Adjuk el a bikát, bakot, lövessük meg BÁRMI áron.
(Szerintem erről a csendben itt olvasgató vadőrök tudnának mit mondani.)

Aztán elmúlik 4-5 év, és amit azelőtt 25-30 bakból tudott produkálni a vt., azt most 45-50-ből. ( az FVM "szakértői" meg tolják is fel a kilövési terveket)
Mert sem nagy bak és szép lassan összetesszük e kezünket ha látunk télen egy 20-as őzrudlit.
Ugye ismerős ez vadásztársak?
Ahol azelőtt 60-70-es őzrudlikat láttunk, ott most örömhír a 30.

Én azt gondolom hibás ebben a gépezetben mindenki, de sajnos akik szeretnének kicsivel - nem sokkal -, de valamivel többet áldozni, de mégsem "Mágnás Miskák" ők azok, akik ha ez rendben lenne életben tudnának tartani 1-1 jó közösséget.

Az a baj Feri az okfejtéseddel, hogy jelenlegi körülmények között a régi rendszer sem müködik.
Működött a 70-es 80-as években (vadkár=0, olcsó üzemanyag, olcsó gép, olcsó munkaerő, mármint a trófeárhoz képest) de az elmúlt 10-15 év alatt éppen ez a régi beidegződéseket megcsontosító rendszer (vadásszunk olcsón, mindenki egyenlő alapon mint eddig, a megnövekedett költségeket meg varrjuk a trófeás vad nyakába) nullázta le a szarvasállományt.
Nem tudom az üdvözítő megoldást.
Az viszont meggyőződésem, hogy ha nem tudjuk valahogy a vadállományt tehermentesíteni, akkor annak teljes összeomlás lesz a vége. Tehermentesíteni kell, majdnem mindegy milyen módon (tagdíj, más vállalkozás, némi állami szerepvállalás pl. Áfa eltörlése, meg mit tudom én) de a jelenlegi "üzleti nyomást" nem képes a bika elviselni.

Én személy szerint már régóta gondolkodom a differenciált tagdíjrendszeren. Nem egyedüli üdvözítő megoldás, de egy mozaikszem lehetne ez is a puzzle-ban.
Az nyilvánvaló, hogy ha mondjuk ötszörösére emeljük a tagdíjat, a kevésbé tehetős vadászok vadászok kilépnek, mert nem tudják kifizetni.
Legyen pl. 3 kategória:
1. 50 e Ft /év
2. 300 e Ft/év
3. 1000 e Ft/év.
Természetesen változó vadászatban való részvételi és elejtési jogosultságokkal, év elején mindenki eldönti, melyik kategóriát célozza meg. A tagsági viszonyt, szavazati jogot, egyéb rendezvényeken való részvételt ez természetesen nem érintené. 

Számoljunk egy kicsit.
Mennyi is marad meg egy 2 milliós bikából, ha bérvadász ejti el és mennyi, ha a tag?

Először is lejön az Áfa, ez 400 e Ft. Aztán lejön  a közvetítő díja, legyen mondjuk 15 %, ez 300 e Ft. Lejön a vadmegfigyelők, hivatásos vadászok erre vetíthető költsége, legyen mondjuk 50 e Ft.
Ha a tag tagdíjként fizeti be a 2 millát, annak minden fillérje ott marad, nem csak az eredeti ár 62,5%-a.
Csak ezzel megmentettünk egy 7 kilós, ígéretes hétévest, ami egyébként szőröstül-bőröstül a közvetítő és az állam konyhájára vándorol.

Ez már nálunk is megfogalmazódott.
A probléma ott vetődik fel, hogy aki többet fizet többet akar, pontosabban a legjobb területrészeken akar vadászni.
...és innentől megint kétélű a dolog.
Ugyanakkor némi törvényességi aggályt vet fel a tagdíjfizetés differenciálása is...

Most biztosan sokan fognak megorrolni rám, dehát ez ilyen.
Miért nem igényelheti vissza a Vt. pl. az Áfát, miért igényelheti vissza egy hasonló mg-i tevékenységet végző hasonló volumenű magánszemély?
Mert az egyiknek mondjuk mg.-i vállalkozó a neve, a másiknak meg vadásztársaság?
Mindkettő megélhetést biztosít - területtől függően - embereknek.
Miért kell a vadkísérő jegyért horribilis összegeket kifizetni, miért nem vállalja fel ezt az állam, hamár a vad az államé?

Van itt sok olyan kérdés, ami az államon, a törvényalkotón függ...
De "tegye fel a kezét" aki szerint ezen bármelyik kormányi is változtatni akar(na)?

Innentől marad az, hogy nagyobb terhet kell felvállalni a vadászoknak.

Engem az szomorít el, hogy - legalábbis nálunk - nem sokkal kellene többet fizetni és nyugodtan, békében gazdálkodhatnánk, nem lenne lövetési kényszer, nem kellene "lefeküdni" senkinek...stb.

De ezt egyszerűen - sajnos ki kell mondani - a régebb óta, a kánaánban vadászók, nem hajlandóak tudomásul venni.
Neki sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy "kihúzom ezt a 10 évet oszt nem érdekel mi lesz tovább, vadásztam eleget!"
Azt persze nem fogja fel, hogy a következő pár évben ezzel a mentalitással akár tönkre is teheti a következő 10 évet.
...és tényleg nem kellene többszáz ezret fizetni tagdíjként, sőt még meg sem kellene duplázni.

...dehát ez is olyan jó kis magyar mentalitás.

"Elmondhatom ugyanezt a gímbőgésre is, az átlag magyar vadász ott tart, hogy hallgatni-látni sem nagyon tud bőgő bikát, nemhogy tevékenyen részt venni a vadászatában. Ott sem, ahol még lézeng néhány megmaradt példány."


Lajos!

Ez a mondat elég viccesen hangzik pont tőled. Ha jól emlékszem szeptemberben 16 kilós, világranglistás bikát lövettetek.

Ez éppen azért nem vicces, mert Lajos nem átlagos magyar vadász....asszem jóljárnánk ilyen bázissal...

Szia Roland !

Az előzetes Áfa-t (a beérkező számlákban megjelenő adótartalmat) a VT. ugyanúgy visszaigényelheti, mint bármely más adózó, amennyiben alanya az Áfa-nak.
Az állami adóbevétel abból keletkezik, hogy a bérvadászatra Áfa-t kell hogy rászámoljon, amit ugye a bérvadász nem igényelhet vissza, következésképpen zsebből fizeti, a Vt-nél pedig mint fizetendő Áfa jelenik meg.
A tagdíjként befizetett összegnek nincs fizetendő Áfa tartalma, tehát a teljes összeg a Vt-é.

Ha röviden akarnék válaszolni, egy közmondással tenném: "egy fecske nem csinál nyarat".

Hosszabban:
Hiba lenne ebből az egy példányból messzemenő következtetéseket levonni, sokkal inkább "szabályt" erősítő kivétel, mint trendforduló.
Hibás (szerintem) az a következetetés is, amit helyi és országos nagyjaink fűznek kommentárként az elejtéséhez, hogy ""na ugye, felesleges károgni, jó irányba tart a gímgazdálkodás".
Ennek a bikának az elejtésében a legfőbb szerepe páduai Szent Antalnak volt, az előrelátásról, élőhelygazdálkodásról, és egyebekről szóló hangzatos előadások véleményem szerint csak önigazolások, amire egy ilyen - kétségtelenül - rendkívüli trófea jó alkalmat szolgáltat.
Volt ilyen bika korábban is, lesz a jövőben is, mondjuk 10 évenként egy. Az a gond, hogy a "derékhad", a területen korábban lévő 12-14 kg-osok tucatja tünt el nyomtalanul, illetve esett el az elmúlt években nyolckilósan.

Kb ilyesmit írtam én is, még szeptemberben.

Egyébként a szarvasvadászat fellegváraiban (Gemenc, Somogy, Zala, Ormánság) minden évben esik igazi nagybika, amivel aztán mindenki nyugtatgatja magát, hogy lám, van itt még miből csemegézni, nem olyan nagy a baj mint mondják...

De ezzel együtt is túlzónak érzem, hogy hallani-látni sem lehet bőgő bikát, úgyszintén azt is, hogy csak  "lézeng néhány megmaradt példány."

Gímszarvasból viszonylag sok van. Bikákat tekintve pont abból a korosztályból van a legtöbb (fiatal-középkor elején járó) amelyek a legjobban bőgnek. Ha valaki szarvasos területen lakik, vagy vadászik, és egész szeptemberben nem hall bőgő bikát, hát... nem biztos hogy a szarvasok hibája.

Fiatalodik a bika-állomány, ezt senki sem vitatja. Csökkennek a trófeasúlyok, a minőség, az érmes agancsok aránya stb, de nincs kevés szarvas. Csak öreg bikából van kevés. (ami persze a lényege lenne az egész gím-gazdálkodásnak :()

Amit korábban írtál, -hogy 12000 ha-os területen nem tudtok tagi vd hajtást tartani- számomra érthetetlen. Mi az, hogy nem fértek be a 25 fős korlátozásba? Akkor kétfelé kell osztani a csapatot. Ekkora területen két 15-20 fős csapat simán tudna úgy vadászni, hogy nem zavarják egymást. Vagy az egyik fele szombaton a másik vasárnap vadászik, stb... 
Azért erre a problémára számos megoldás létezik, gondolom ezt te is tudod.

János, minden relatív.
Szarvas.
Biztos, hogy van némi túlzás irományomban, csak nem mindegy, hogy egy bőgéskor érkező, pl. békési vadásztárs hallja ugyanazt a bőgést és hasonlítja össze a saját területével, mintha én hallgatom és hasonlítom össze a 15 évvel ezelőtti állapottal.
Másfél évtizede nálunk még a stelázsi mögött is bika bőgött. Mondhatni éjjel-nappal. Olyan területeken fényképeztettem kísérőként végzős egyetemistákkal bőgő bikát, ahol jelenleg (az elmúlt 5 évben) egyáltalán nincs bőgés.
Nem foltokról van szó, hanem a teljes terület 40-50 százalékáról. Mindez úgy, hogy a terület jellege, növényflórája alig változott.

Disznó.
A 12 e ha meglehetősen csalós. Kb fele mg-i terület, amiről disznóhajtás idejére lekerül a takarás, onnét felhúzódik a vad az erdőkbe, ezért ezeket disznóra meghajtani értelmetlen. Figyelembe véve a kíméleti területet, meg a (általában) két fizetős hajtást, valamint a nagy taglétszámot (közel százan vagyunk) nem nagyon van lehetőség tagi szórakozásra.
 

Szia Lajos!

Persze van egyes dolgokra lehetőség, de a legnagyobb tétel az üzemanyag áfa és a bérvadászati áfa.

Végigrágtam magam  a Naplón meg a gondolatokon is.

Megoldási javaslat nem nagyon van benne. Kivéve Horrido és a külföldi példák. Milyen legyen a jövő vadásztársasága ha nincs földterülete, vagy ha van? Egyáltalán szükséges e jelenlegi vadásztársasági formát fenntartani, vagy helyette kell egy másik formát kialakítani. Gazdasági társaság, sportklub, hagyományőrző egyesület ? Egyik sem megy pénz nélkül, aki meg tenné bele a pénzt az 1. nem hozzáértő, 2. nem jövőbelátó ( nincs se hosszú távú koncepció se ennek megvalósításához szükséges belátási képesség). 3. ha meg ez a kettő összejön akkor meg nem vadász . :fejv Hát így nehéz.
Kell e vadászni? Kell e vadászni minden áron ? Kell e vadászni minden áron akkor is ha már se anyagilag se szellemileg nem vagyok toppon?
Kellenek e száz fős vadásztársaságok amikor mindenki tudja, hogy a terület nem tud " eltartani " ennyi vadászt + a meghívott bér vagy vendégvadászokat.
 Kinek legyen priorítása a külföldi puskásnak a magyar puskásnak a külföldi íjásznak a magyar íjásznak, a pápua fúvócsövesnek .... ? Miért is kell ilyen vendégfogadási toplista. Mert a sokat hangoztatott szép irányelvekből a végén egy marad. Ki tesz be gyorsabban és többet a kasszába.

Két történet a közelmúltból. Idősődő igazán szenvedélyes vadász ( dédnagyapja grófi fővadász, és onnantól kezdve minden férfiember a családból vadászik.) Már tízévesen saját készítésű nyilával elejti az első vadat ( szomszéd kecskéje) és onnan nincs megállás a lejtőn egészen 1997 ig amikor is kiszervezik alóla azt a vadászterületet amin a dédnagyapa óta vadásznak.  Az öreg  első  dühében elmegy lő három fácánt majd hazajön és a puskát bevágja a páncélba és ki sem veszi két évig. Két év után gondol egyet, megkeresi néhány régi cimboráját, szerveznek egy bérkilövő társaságot és azóta megint járnak vadászni. Ahogy mondja kinyílt előtte a világ, megismert egy csomó értékes embert és változatos tájait az országnak.

Kelet Mo egyik megyéje jó adottságokkal. Nincsenek aranyérmes bikák és kanok, de mindenből van egy kevés. Ukrán vállalkozók megkeresik a VT-t, hogy ugyan mondják már meg mennyit ér a VT területén lévő összes vadállomány. Elnök IB oszt szoroz majd mond egy összeget. Ukránok rábólintanak, és kicsengetik a pénzt, persze szigorúan kikötik, hogy a szerződésben szereplő  elejtett vad létszámnak meg kell lennie az  év végén. VT a pénzt a terület fejlesztésére fordítja. Van vad rendesen, tagok is vadásznak ( kivéve ha megjön az ukrán helikopter) A VT elnök kap csak infarktust míg keresztül viszi, hogy a kapott pénzt tényleg forgassák be a vadgazdálkodásba. A tagság szerint felesleges pénzkidobás, annyi vad úgyis van amennyi az ukránnak kell. Ha meg nincs hát istenem ilyen a vadászat. Azóta persze imába foglalják a nevét, hogy ezt így összehozta.   Ő azóta is orvoshoz  jár és ritkán megy ki vadászni is mert nem bírja az emelkedőket

Szia Taser!
 :OKO :OKO

Van még egy javaslat:  Mi vegyük meg országunk földjeit, erdőit!
Azután, hogy mi lesz a társaságokkal, az a jövő zenéje. Változtatni azon is kell az biztos, mert igen rossz irányba haladunk. :Vvon

A bőgőhelyek visszaszorulását én is tapasztalom. Nem tudom mi lehet az oka, mert nincs kevesebb szarvas mint akkor, bika sincs kevesebb. Mégis felhagytak régi beállóhelyeket.
Fiatalabb srácok el sem hiszik, ha mindom nekik, hogy 10 éve még hol bőgtek bikák.
Igaz, az öregebbek még hihetetlenebb dolgokkal állnak elő, de a tendenciát nézve, simán el tudom képzelni, hogy akkor úgy volt, ahogy mondják.

Pedig amikor a falu nagy része a földeken, meg az erdőben dolgozott, semmivel sem volt kisebb a zavarás mint manapság.

Javaslat természetesen van. ;)
Meg kell nézni milyen volt a rendszer amikor jól működött, és ezt átültetni a jelen viszonyok közé. (vadgazdálkodás rendszerét értem természetesen, nem a politikai rendszert)

Tehát nagyvadas élőhelyen megnövelni a minimális területnagyságot (minimum 6-8 ezer ha), a jogosultaknak a mostaninál kevesebb saját mozgásteret adni, jelenleginél komolyabb kontroll, valamint következetes és visszatartó erejű szankcionálás a hatóság részéről.

Így lehetne hamar rendbe tenni a dolgokat trófeás vad ügyben, szerintem.
Amikor a legjobban ment a szarvasgazdálkodás, akkor a vadásztársasági forma működött, tehát biztos, hogy nem maga a rendszer rossz. Csak egy ideje nem megfelelően van működtetve.

Más kérdés, hogy egyáltalán a bikára akarjuk-e kihegyezni az egész történetet?
Csak mert a fővadászunk, -értékelve az elmúlt pár évet- úgy nyilatkozott, hogy a nagyterítékű vd hajtásokból származó bevétel lényegesen meghaladja a gímbika vadásztatásból származó bevételeket. És vadgazdálkodási szempontból sokkal könnyebb 1000 ha-ra vetítve 30 disznót prezentálni a hajtásokra, mint 3-4 lőhető bikát a bőgésre. Meg persze a disznót nem is kell feltétlenül meglőni, elég ha ott van, és megfelelő számú lövést tesznek rá az elállók, máris hozza a pénzt.

De az eredményes vd hajtáshoz megint csak terület szükségeltetik, ez szintén abba az irányba mutat, hogy növelni kellene a vadászterület nagyságát, nem csökkenteni.

Összefoglalva: szerintem a vt forma működőképes lehetne, megfelelő méretű területen, megfelelő szakmai kontroll mellett. De az is biztos, ha azt akarjuk hogy a vadgazdálkodásban elsődlegesen a szakmai, és ne a gazdasági szempont érvényesüljön, akkor az nem lesz olcsó.

Tehát az, hogy a tagoknak kevéssel kelljen beszállni, de ne kellejen minden érdemleges vadat eladni (értsd válogatás nélkül agyonlövetni), viszont jó minőségű vadállomány legyen, az sajna együtt nem működik. Vagy-vagy.

Attila, ennek 15-20 éve lett volna realitása. Az 500-1000 Ft-os aranykoronánkénti földár (10-30 e Ft-os hektáronkénti átlagár) mellett ez nem lett volna elérhetetlen. Sajnos nagyon kevesen voltunk, akik hallgattunk akkori elnökünk szavára, és rámozdultunk a termőföldpiacra. A tagság zöme a füle botját sem billentette, még az ölébe hullott kárpótlási jegyekért is inkább fogyasztási cikkeket vásárolt.
Napjainkban, amikor 300-1000 e Ft egy hektár föld, már nem látom ezt reális célnak.

No, igen!

20 évvel előbb kellett volna születnem!

Az sem lenne elég, mert jól akkor jártál volna, ha a zsírosbödön (lásd földkiosztó bizottságok) közelében vagy...
Akkor és ott is illett jó kádernek lenni... ;)

Hát, el tudom képzelni, hogyan zajlottak az események.
De valószínűleg sokkal több lehetőség lett volna akkor, mint most van.

Felénk 4000 Ft-ért lehetett venni 1 ha. 20 éves akácerdőt.Most kezdik vágni őket.Jó befektetés volt.

De biztosan nem Neked!  :Q

Ez így van. Vidéken lakó rokonság mesélte annak idején, hogy érdekes módon a faluhoz közel eső földeket az ex tsz vezetőség a helyi orvos állatorvos és önkormányzati vezetők tudták megvenni. Pedig volt bizottság meg sorsolás meg minden.
Ebből is látszik, hogy a szerencse is a vezetőket segíti ha pénzről van szó. :fejv  :BB

Több lehetőség volt, elsősorban azért, mert nagyon kevés földhöz jutó hitte el igazán, hogy vége a kommunizmusnak.
Ezért sokan igyekeztek gyorsan, bármennyiért túladni az ölükbe pottyant birtokon, mondván, hátha a jövő héten vissza kell adni.
Sok volt az öröklött terület is, tömegével voltak olyanok, akiknek nem volt meg a hagyományos kötődésük a földhöz.

A földkijelölő bizottságok feladata az volt, hogy a szövetkezetek területén kijelölték, hogy melyik táblákban történjen a kárpótlás.
Ezekből kárpótlási jegyek birtokában, árverésen (bizonyos lakóhelyi korlátozásokkal) bárki vehetett, akinek kárpótlási jegye volt.
A földkiadó bizottságok pedig azzal foglalkoztak, hogy a kárpótlás végrehajtása után megmaradt szövetkezeti földeken a még megmaradt tulajdonosok földjei hol kerülejenek kiadásra.
Ugyanis közhiedelem, hogy a TSZ-be bevitt földek automatikusan Tsz tulajdonba kerültek. Azoknak a tagoknak, akiknek a tagsági viszonya a működés során nem szünt meg, nem léptek ki, nem haltak meg, vagy meghaltak, de örököseik tagok voltak, azoknak az aranykoronában nyilvántatott tulajdonjoga a földeken egészen a rendszerváltásig fennmaradt.
Na ezekhez az aranykoronákhoz volt hivatott a földkiadó bizottság tényleges területet hozzárendelni, mert 40 év változásai miatt ott kiadni, ahol eredetileg volt, bizony már nem nagyon lehetett.
Ez a folyamat nem volt konfliktusmentes, de azt azért el lehet mondani, hogy visszhangos országos botrányok nélkül lezajlott.
Nem állítom, hogy nem jelentett előnyt a vásárolni akarónak ha képben volt, de ez inkább csak információs segítség volt (ki akar eladni), mint anyagi, hiszen a konkrét ügylet úgyis a tulajdonossal köttetett.

Nem mindenhol volt így. Pl a mi falunkban viszonylag sokan éltek még azok közül akiket anno kuláklistára tettek, és mindenüket elvették. Ezek az emberek a kárpótlásnál elég határozottan léptek fel, egymással szövetkezve. Azt mondhatom, nálunk nem 1-2, hanem sok család visszavette a régi földjeit, vagy legalábbis hasonló mennyiséget, mint amit elvettek tőlük. Apám is visszavette ami nagyapámé volt.

Pedig vehettem volna,de igen csóró voltam a vadőri fizetésből.Most legalább vastag vagyok.(derékba) :nyes

Felénk is sokan visszavették a földjeiket -az eredmény: nadrágszíjparcellák, változatosan gazos parlagok, stb. Mostanában látszik valami fejlődés(egy-egy mg-i vállalkozó felvásárolja, bérli a nem művelt földeket), de ez megint a területek összevonása felé tendál. Ráadásul úgy, hogy sok vállalkozóból csak egy-kettő nem hiszi magát Istennek a határban...

Node Lajos, hát akkor ahol az infó volt, ott volt a pénz is!
Ez így van ma is. (lásd végrehajtások)
Nálunk érdekes módon az ex-tsz tagok/vezetők lettek jelentős FT.-osok.

...és hogy mennyire volt belőle botrány?
Szerinted a "kisember" az egykori tsz-vezetőséggel abban az időben mert még bármit is tenni?
Merte volna feljelenteni, megpiszkálni...örült, hogy a TSZ maradékból kinőtt KFt.-k átvették dolgozni.

Azért ne legyünk álszentek! ;)

Ez félig igaz, félig nem, legalábbis nálunk, hogy máshol mi a helyzet, azt nem tudom.
Kétségtelen, hogy pl. a szövetkezetünk területén (cca. 2000 ha) a legnagyobb földtulajdonosok belőlünk, a TSZ vezetőkből kerülnek ki. Mindez viszont nem a kárpótlás vagy a földkiadás következménye, hanem azé, hogy az azt követő években minden nélkülözhető pénzünket a felajánlott földterületek megvásárlására fordítottuk. Megvettünk mindent azoktól az eladni kívánóktól, akikről pár hsz-al alább szóltam.
Nem hinném, hogy ez egészségtelen folyamat lenne. Kié legyen a föld, ha nem azoké, akiknek a megműveléséhez szakmai hátterük, tőkéjük és motivációjuk van.

Ha a VT teljes területét nézem (12 e ha) , akkor már lényegesen színesebb a kép. A nagyobb földtulajdonosok végzettségük, szakmájuk és TSZ kötődésük szerint:

1. Méhész      semmilyen TSZ kötődés nincs
2. Juhász       semmilyen TSZ kötődés nincs
3. Kereskedő  semmilyen TSZ kötődés nincs
4. Közgazdász  semmilyen TSZ kötődés nincs
5. Köztisztviselő semmilyen TSz kötődés nincs
6. Állatorvos    minimális TSZ kötődés, vállakozó szerződés szintjén
7. szerénységem szoros TSZ kötődés
8. Nyugdíjas rendőr semmilyen Tsz kötődés nincs
9. Üveges         semmilyen TSz kötődés nincs
10. Egészségügyi dolgozó semmilyen TSZ kötődés nincs

Hát nagyjából ez az a csoport, akiknek meghatározó földterülete van. Ebből azért tisztán látszik, hogy inkább a pénz, mint a bennfentes információ határozta meg a közelmúltban a földpiac alakulását.
De szerintem zárjuk le a múltat, folytatódjon a polémia inkább a vadászat jövőjéről.   
 

Én nem tudom, máshol hogyan zajlott, de erre felénk, az első árverésen alig lézengtek. Olyan erdőket, földeket vettek meg fillérekért, hogy el sem hinné az ember, ha nem látja!
Igaza van Lajosnak abban, hogy aki csak tudta gyorsan, féláron, vagy még annyiért sem eladta a kárpótlási jegyét, és esze ágában sem volt a földel foglalkozni. Akik vettek is földet, azok nagy része is úgy gondolkodott, hogy majd bérbe adja, mert semmije sem volt amivel megművelje, és egyébként sem akart visszatérni a földhöz. Százezrek vásároltak mosógépet, hűtőt, Tv.....a kárpótlási jegyért.
Volt olyan ismerősöm, aki milliókat vett fel hitelbe, és költött el arra, hogy pár száz forintos kárpótlási jegyeket vegyen. Jóval a fél ár alatt! Most pedig mindenki utálja, mert meggazdagodott, és hatalmas birtokai vannak.
De van olyan hülye is, aki önként és dalolva lemondott a rokonok javára a kárpótlási jegyről, (nem kevésről!) mert még az a föld is sok volt neki, amennyi otthon, a cserépbe volt! Ennyit értett hozzá! 
Lehet találgatni ki volt ez a hülye? :fejv

Nem vagyunk mi olyan bátrak! A neve napján? Áááá   :Q  :Q

Voldi lelőtte a poént... de gondolom ezek a kedves rokonok nem sűrűn látogatnak meg titeket manapság. Vagy igen?

Ők olyan rokonok, akikkel a kapcsolatot soha sem volt. Még a háború előtt Nagyapám valamin összerúgta a port a családjával, és elhagyta a szülői házat. Rátarti egy "farok" volt, mert az egész életét erősen csóróként végig kínlódta, a szülei meg igazi nagybirtokosok voltak. Úgy harminc - negyven éve Édesanyám kíváncsiságból megkereste az unokatestvéreit, és attól kezdve párszor találkoztak.
Amikor a kárpótlásokat intézték, megkerestek minket a húgommal együtt, az osztozkodás miatt.
A húgom, és én, is úgy gondoltuk, hogy Ők élnek ott, egész életükben a földel (is) foglalkoztak, mi nem tudnánk vele mit kezdeni, ezért nekik ajándékoztuk. Természetesen a föld nagy részét az első adódó alkalommal eladták! :Vvon

Erről jut eszembe! Ha valamelyikőtök a külföldi (osztrák) területen lévő birtokok öröklésével kapcsolatosan tudna felvilágosítást adni, és küldene egy telefonszámot, azt megköszönném! ;)

Csak nem örököltél?-ezek szerint magadról írtad a naplót?-csak te leszel az osztrák földműves földfelvásárló :epl :epl :epl

 :NONO :NONO :NONO :NONO

Ha lenne ilyen örökségem, nem hinném, hogy beváltanám Albertirsai homokra! :Q
Igazából van mit keresni, ezért kérdeztem. :Vvon

"Ez félig igaz, félig nem, legalábbis nálunk, hogy máshol mi a helyzet, azt nem tudom."

Mifelénk kedves Lajos pont fordított a helyzet. Egykori tsz elnökök, főagronómusok a legnagyobb földtulajdonosok. Nyilván azért mert ők közelebb ültek a tűzhöz. Sok érdekes dologról pletykálnak az emberek, ki hogy jutott földtulajdonhoz, de az biztos hogy itt nem vettek fel hiteleket a vásárláshoz. Mindegy, én is azt vallom hogy ezen már kár rágódni, történt ami történt, csak nem igazán felemelő tíz évente gazsulálni nekik a vadászati jogért (kettő ilyet már átéltem).

Mesélted -csak kötözködtem :nyes

Herr Mayer-Waldläufer Attila.... :Q :Q :Q :Q

 :nyes :nyes :Q :Q

Von ....

Nálunk pedig az módszer, hogy akinek szántója van, de nem akarja művelni, az szépen bérbeadja a TSZ-ből alakult Mg.-i Kft-nek, amely megműveli, és év végén pénzben vagy terményben fizet.

De nálunk a földeknek csak kisebb része szántó, nagyrésze erdő vagy legelő. Az erdőket kezeli az Ebt vagy a tulaj, a legelők nagyrésze szintén bérbeadva az állattartóknak. Van egy juhász, meg két szarvasmarha-tartó, azok lefedik a teljes legelő területet.

Szervusz jan!

Pontosan nem tudom, hogy felénk mekkora a szántó-gyep-erdő-gyümölcsös megoszlás, csak a saját becslésemre hagyatkozhatom. A legtöbb föld gyep és szántó, ezután következik az erdő (bár az elmúlt 10évben rengeteg szántót erdősítettek és a folyamat még mindig nem állt meg, újabban pedig inkább erdősítik a szántókat,minthogy eladják, bérbe adják azokat). Gyümölcsös már csak itt-ott akad mutatóban(de van pár új telepítés). Szántóból viszont rengeteg az apró terület, ami alkalmas lenne a vadnak... Van több olyan terület is, ahol egy-egy dűlőnek vagy táblának akár 60-70(!) tulajdonosa is van. Tatárszentgyörgyön (szomszéd falu), ahol a mi földjeink is vannak, két, közel 40ha-os terület van felosztva úgy, hogy a terület 0,8-4ha-os darabokból áll, amiknek mindnek más-más személy a tulajdonosa. Gondolom el tudod képzelni, micsoda zűrzavar van felénk, ha a vt.a tulajdonosokkal akar egyeztetni  :fejv :o
A Google Földből kinéztem Ladánybenét és egy próbát is tettem nagyjából arrafelé, amerre tudomásom szerint laksz. Elég szépen látható a különbség (sötétzöld -erdő; világoszöld -rét, legelő, kaszáló; világosbarna, barna, sárga -szántó):
(http://imagerz.com/QENDWktvAwIDA1NOGQVR)
(http://imagerz.com/QENDWktvAwIDA1NOGAVR)