|
U.Péter
|
 |
« Új üzenet #971 Dátum: 2013. Augusztus 13. - 16:25:33 » |
|
Aug. 7. hajnal
N. úgy gondolja, még egy érdekesebb, közepes bakot lőne, ha látunk ilyent, ezért ismét másfelé indulunk, oda, ahol a nyár elején kétszer is láttam egy felemás agancsút.
Még elég sötét van, amikor a kocsit hátrahagyjuk, és gyalog indulunk az ominózus tarló felé, akár disznóval is összefuthatunk, de csak egy róka figyel valamit az úton.
A forgatókönyv a hétfői, cincogás, lövés, gratuláció. Süldő ez is.
Még várunk is egy kicsit az útkereszteződésben, hátha a kukoricából mozdul befelé valami, aztán, amikor már olyan világos lesz, hogy tudunk bírálni, kilopakodunk a tarló szélére. Közben egy kicsi bakkal találkozunk, ő fel sem ismer bennünket, csak bámul.
Azt nem lehet mondani, hogy üres lenne a tarló, három róka és egy őz van kint rajta. Sajnos az őz nem olyan, amilyent keresünk, suta, vagy gombnyársas, inkább utóbbi. Sípolok párszor, de erre sem mozdul semmi. Akkor nézzük a legközebbi rókát!
Előreosonunk egy magas gazfolt sarkára és cincogok. A rudiba mintha áram vágott volna, megpördül és rohan felénk. A gazosba szerencsére nem megy be, a szélében igyekszik erre. 30 méterről kapja a szügyébe a golyót. Talán testvére az előzőnek…
Visszasietünk a kocsihoz, átmegyünk a másik körzetbe. Az első tarlón semmi, de távolban a répán egy magányos suta legel. Meg akarjuk nézni a következő tarlót is, ezért előrébb gurulunk, közben a hajlat takarásából egy őzpár vált vissza a répából. Középkorú, jó közepes bak, szabályos, fehérre fent ágvégekkel, lőhető, de bemennek a fasorba. Utánuk, talán a túloldalon kint lesznek még a tarlón!
Igen, a bak ott áll még, aztán belép a kukoricába.
Oldalt, a horizonton is áll egy bak, de az fiatal, max. 3 éves, kímélendő hatos.
Sípolok, a nagyobb nem jön, a kisebb igen. Felváltva fényképezek, videózok, sípolok, és nézem a kukorica szélét. Végre N. észreveszi a kiváltó bakot. Messze van, aztán a suta is kijön és elmennek. Nem baj, N. amúgy sem akarta meglőni.
A fiatal bakról készül pár jó kép és videó, mire rájön, hogy itt nem egy suta bolondítja…
Ismét másik körzetbe megyünk, valahol a környéken kellene lennie egy rendkívül szűk állású baknak, hátha…
Kukoricák közötti, elég keskeny búzatarló szélében óvatoskodunk le addig, amíg az árokparti szélt is nem látjuk, hátha onnét jön fel valami. De már van is kint, fiatal bak megy keresztül a tarlón, a hívásra megindul, egyre jobban rohan felénk, aztán tőlem pár méterre bemegy a kukoricába, majd szelet fogva elrohan.
Tovább hívok, és a bozótból újabb bak ugrik ki, egy kis első agancsú villás. Ő közvetlen elénk bejön, majd N.-től alig egy méterre lép be a kukoricába. A fényképek jók lettek.
Visszamegyünk, és egy repcetarlón átkelve elérünk egy keskeny répaföldre, annak a szélében, a kukorica takarásában akarunk még hívni. Még oda sem érünk, N. észrevesz egy bennünket bámuló bakot. A sípra, bár semmi takarásunk sincs, közelebb jön, tanácstalankodik, majd bemegy a kukoricába. 300 gr körüli, középkorú hatos, semmi különös.
Pár perc múlva újra hívok, alulról, a rét felől jön egy bak, ez is hasonló, mint az előbbi, szép nagy gyöngyökkel, szinte már rücskökkel az agancsszáron. Lőhető, de N. érdekesebbet szeretne. A bak aztán előre kezd figyelni, majd kiugrik, és megkerget egy első agancsú nyársast, ami nyilván szintén a sípra jött. Aztán ő is bemegy a kukoricába.
Még egy körzetet megnézünk, ott azonban semmi mozgás, igaz, a szél is forogni kezd, és már nagyon meleg van.
Este
Most még korábban indulunk, első cél a répaföld melletti két tarló, pontosabban az őket szegélyező fasorok, ahova az eddigi megfigyelések alapján már 7 óra előtt megérkeznek a dolmányosok. Majd, ha velük „beszéltünk”, utána próbálkozunk bakkal.
N. száll ki először, viszi a közösen készített művarjakat, és kiteszi őket maga előtt a tarlóra, majd visszabújik az akáccsíkba.
Én mintegy 4-500 méterrel távolabb, egy másik fasorban, kifigyelt, a varjak által rendszeresen használt, magas, száraztetejű akác alá fészkelem be magam nagy nehezen, mert alig találok olyan helyet, ahonnét a fatetőt látni lehet. De végre sikerül, elkezdődik a várakozás. Itt, az árnyékban szerencsére nincs az az őrült hőség, mint a napon.
Eleinte semmi, csak az atalanta-lepkék kergetőznek szorgalmasan, szinte megállás nélkül a törzsek között. ½ 7 után már minden pillanatban várom a lövéseket N. felől, hiszen az előző napokban 7 óra tájban már tele volt a környék varjúval.
Most viszont váratlanul az én fámra libben fel egy, de látom, társai is vannak, csak azok nem ide szálltak. Óvatosan nyúlok a bockért, aztán már csapja is le a szürkét a 12-es sörét. Pár pillanatig még fennakad az egyik ágon, aztán csak lezuhan. A többiek részéről vészes károgás, és elkezdenek felettünk forgolódni. Ez elvileg jó, ezt nagyon szeretem, de most annyira zárt felettem a lombozat, hogy egyszerűen nem lehet repülő madárra lőni, csak fel-felvillannak egy-egy kis tiszta foltban.
Persze, egy alacsonyabbnál azért megpróbálom a csaknem lehetetlent, de természetesen lemaradok, erre aztán elhúznak innét. Kissé bosszús vagyok, jó lett volna még egyet levakarni…
Nemsokára jön sms N.-től: Egy már a földön van!
Gratulálok, meglőtte első dolmányosát!
½ 8 előtt összeszedem a cuccom, indulok vissza a kocsihoz, aztán hívom N-t, aki felől azért még szólt a puska… Kijön az útra, ahol letettem, kezében a puska, töltények, csalimadarak, és két szürkevarjú!
Mint mondja, az akácokra is szállt és a csalikra is többször fordult varjú, még egyet sebzett is, de az el tudott repülni.
Felmegyünk a magaslesig, ott letesszük a kocsit, kilesünk a répára. Épp akkor vált ki egy őz, fiatal bak, tavalyi. Innét átgyalogolunk a másik leshez, ott kellene járnia egy idősebb villásnak, őt is láttuk üzekedés előtt kétszer, tartotta a helyét.
Most eredménytelenül ücsörgünk a lesen, sehol semmi. Végül elunom, lemegyünk a répa hajlatába, egy bozótos árok mellé, elvileg úgyis onnét jár ki. Magas gazba tudunk húzódni, a sarkon rögtön át is villan egy őz, majd rohan vissza onnét egy gida, mögötte egy suta, mintha kergetné… Aztán a suta visszamegy…
Próbálok hívni, fogy az idő, sötétedik lassan, már nem sok reményünk van, amikor oldalt kilép egy bak. Megy a répában, eszik, nézeget, és egyáltalán nem érdekli semmilyen sutahang. Mintha ő már végzett volna az idén…
Úgy látom, őt keressük, de nincs közel, a fény is fogy, és általában távolodva halad. N. nem látja jól az agancsot, így nem lő.
Akkor gyorsan vissza még a sarki lesre, a tarlón kint van egy bak és egy suta, de már nem lehet látni semmit, a sípra figyelnek ugyan, azonban egyik sem jön közelebb.
És ezzel végződik a háromnapos vadászat, a nagy bak nem sikerült, de talán jövőre újra megpróbáljuk!
|
