Gratulálok a sikeres elejtőknek
!
Nekem is kijutott a sikerből, megosztom veletek:
Süldők
Április 13.
Nyaggatott a Legény, hogy kimehetnénk este nézelődni, „hisz velem még disznót nem is lőttél”. A kedvezőnek ígérkező időjárási viszonyok, s a növekvő Hold is erősen mellé állt, illetve feléje húzott.
Már otthon kigondoltuk lehetséges leshelyünket, többet is, aztán a többi majd úgyis a beírókönyvnél realizálódik. Szerencsénk volt, elsőnek érkeztünk. Gyors dokumentáció, autózás, felszerelkezés. Ott a messzi távolban a tükör mellett talán látható is leshelyünk:
Ballagtunk is odáig a repce művelősorán jó negyed órát. A növényzet még csak térdig ér, köszönhetően a csípős éjszakáknak. Útközben fiatal, letisztított hatos bakot távcsövezünk, szemezünk
egymással alig száz méterre, majd közeledtünkre jobbnak látja az erdőbe való beváltást. Megérkezünk. Nyugodtan elhelyezkedünk, és figyeljük az erdő szélét. Lassan őzek jönnek a repcére, innen is, onnan is. Nyugodtan vacsoráznak. Még a lemenő nap sugarainál megjelenik kettő fiatal bika, ők is repcére vágynak. Mostanában nem is láttam ennyi nagyvadat egy kimenetel során, Legény is örömmel nézi a
szarvasokat. Lassan tíz óra, de az erdei úton még csak mezei nyulakat láttunk. Sebaj, várjunk tovább és bizakodjunk. Legény még optimista, én meg inkább realista😊. Ha jobban belegondolok, lassan öt éve lesz már,
hogy a saját területünkön disznót sikerült elejtenem! Valahogy idegenben szerencsésebb vagyok velük, no de nem panasz ez, hiszen túl sokat hazai pályán nem is jártam utánuk…
Halk neszezést követően megjelenik egy disznó feje az erdei út szélén! Azt már a puska távcsövében figyelem, ahogy átfut az úton, majd kicsivel nagyobb társa követi. A szelünk továbbra is jó, Legény olyan vadászlázat kap, hogy majdnem leráz minket a lesről! Lassan nyugszik csak meg, izgul alaposan. Jól van ez így. Eltelik negyed óra is, mire újból látjuk őket. Jóval messzebb jönnek kis az útra, de felénk tartanak. Süldők. A kisebbet figyelem, de még nem alkalmas lövésre a helyzet.
Lassan, de fogy a távolság. Egy pillanat alatt ugrik a nagyobb jobbra, a kisebb balra! Mi történhetett? Nem tudjuk meg. Vagy húsz perc után mutatkozik csak balról a kisebb, de alig ötven méterre, nem is sokat várok,
meglövöm. Bicikliző lábai egyre lassulnak, míg végleg el nem csendesedik. Megvan hát, el sem akarom hinni, jólesően köszönöm meg az Égieknek! Együtt örömködünk a Legénnyel és adjuk meg a végtisztességet ennek a gyönyörű emse süldőnek:
Április 20 - 21.
Vendégségben vagyunk kedves Barátunknál, otthonunktól pár száz kilométerre. Sok kedves emlék színhelye ez a terület, ismét bizakodva várjuk az esti kimenetelt. Eső is volt napközben, valószínűleg korán mozdulni fog a vad. Alig, hogy elfoglalom a leshelyem, megjelenik egy gím tehén, tavalyi borjújával együtt. Na szépen vagyunk, puska letámasztva a sarokban és még be sem vagyok töltve! Gyászos és hangos próbálkozásomra határozottan elvonulnak a rejteket nyújtó sűrűbe. Most nekik és nekem ez volt megírva. Hamarosan megelevenedik a sűrű, disznó hangok közelítenek felém, kitódulnak a malacok, kettő hasonszőrű kocával. Világos van még, nemrég hallatszott az este nyolc órai harangszó. Hiába, ahol nyugalom, folyamatos etetés, víz és rejtek is van… Negyed órája esznek, amikor a hátam mögül emberi veszekedés hangját hallgatjuk. A malacok zavartalanul esznek, majd egyik koca hangos fújását követve elvonul a konda. Nem is jön lőhető vad már, így pár óra várakozás után bemegyünk. Fekete és borult ez az éjszaka.
A másnap este egy másik lesen talál, itt is jönnek nagyobb malacok törzs kocákkal, nekik a hirtelen támadt és kevergő szél fúj visszavonulót. Itt bizakodóbb vagyok, mert már nagyon csillagos ég boltban várom őket.
De hiába, nem értek oda. Így tovább állunk. Pár napos a vetésre megyünk, tavaly kukorica termett itt. Rengeteg a túrás. A lesre felérve észreveszem, hogy a horizonton tőlem pár száz méterre disznók mozognak. A haditerven gondolkodom, ezalatt a disznókon túlról visító motorral erőgép közelít felénk. Az erős led fényszórói fényében majdnem harminc disznót számlálok, melyek a gép közeledtére meggyorsulva visszaváltanak a rejtekhelyükre. Sebaj, még nincs fent a fogyó hold, így mindenképp lámpát kellett volna használnom, ezt a fajta vadászatot meg már ha tehetem, egyre jobban kerülöm. Pár óra eltelik, lesz ezüstös holdfény, de egyenlőre üres a táj. Mígnem végre sorolnak kifele a süldők! Nyolcan vannak, igyekeznek felfele a dombra. Túrnak, de lassan haladnak is. Hálózsákból ki, amilyen gyorsan és halkan csak tudok, lefele a létrán. Mintha tengerparton járnék, úgy süpped alattam a föld, most aztán halkan tudom lopni a távot… Változó sikerrel közelítek, van köztük egy nyegle babos, őt szeretném terítékre hozni. De valahogy mindig mások által takarva, túlsó szélen oldalaz, így alkalmasabbat kell választani. Elkezd felém futni egy, majd megáll túrni, már lövöm is, hisz alig van negyven méterre. Tűzben rogyott a kis kansüldő! A többiek persze elfutnak és beváltanak a sűrűbe.
Levett kalappal lépek mellé, megsimogatom, köszönetet mondok neki és a „megfoghatatlannak” , s mélázva nézem a Holdat..
