Köszönöm a gratokat!!!
Kemény hideggel indult a reggel, már sötétedéskor a vízparton voltunk. Derengéskor megérkeztek az első behúzó tőkés récék, amiből egyet sikerült is kb 20 méterről leemelni, de sajnos (mint utóbb kiderült) rossz helyre esett. Kisebb szünet következett... aztán elkezdtek szállingózni a kormoránok is... Először kettesével-hármasával jöttek, eléggé lőtávolság határán, nem is sikerült leszólítani egyet sem. Aztán végre megtört a jég: Egy kb. 5-7 egyedet számláló csapat egyik tagja valami oknál fogva lejjebb ereszkedett, az első lövés mellément, de a második telibe találta. Belecsapódott a Hidegvíz csatornába, a zuhogó örvénye egyből elkapta, aztán lenyomta, elsodorta. Ezután olyan élményben volt részem, amit talán nem sokan mondhatnak magukénak. Talán a libák vonulása lehet hasonló (vagy sokkal szebb...
). Megközelítőleg 150-200 kárókatona indult meg felénk... Bármire megesküszöm, feketéllett tőlük az ég... Persze fotót nem készítettem, csak arra ügyeltem, hogy a lehető legmozdulatlanabb és legláthatatlanabb legyek... És a fehér álca bevált!!! Az első rajt beengedtük, aztán vállbakaptam az Izs27-est. Bárcsak láttátok volna, ahogy megriadtak! Milyen igaza volt Erdőjárónak: félelmetesen megtévesztő a sebességük, a mozgásuk... Ahogy a fejüket forgatják repülés közben... Az óvatosság mintapéldányai!!! Az egyik, amelyik majdnem fölöttem volt, nem volt szerencsés: olyan 25 méterről lecsattintottam a feles csővel. A másikat el sem sütöttem, csak néztem, ahogy tehetetlenül zuhan lefelé... Bele a Dunába... Az ár egyből elragadta.
Kisvártatva újabb récék érkeztek. Az egyiket szerencsésen sikerült úgy meglőni, hogy VÉGRE nem a vízbe esett, a parton könnyűszerrel össze tudtam szedni.
Még néhány kormorán borzolta az idegeinket, de kopasztáson kívül többet nem sikerült elérni.
Aztán a túlparton mintha valami mozdult volna a vízben: egy réce... Ahogy felékaptam a puskám, egyből szárnyra kapott. Nagyon gyorsan kellett lőnöm, nehogy a kifolyó örvényébe kerüljön. Életemben nem lőttem ilyen távolságra sörétessel. De azonnal leesett. (A kopasztásnál derült ki, hogy nyaklövést kapott.)
Már a hazainduláshoz készülődtem, amikor alacsonyan berepült egy gácsér és egy tojó. A gácsért elhibáztam, ahogy kell (nem lehettek messzebb 15 méternél), a felhúzó tojót azonban sikerült terítékre hozni.
Szenzációs vadászat volt, mindenkinek hasonlókat kívánok!
Sajnos a legelőször lőtt réce nem lett meg, ahogy az első kormorán sem...
Holnap már téli szünet van a suliban, úgyhogy reggel újra a vízen vagyok.
