Elég emlékezetes pillanat volt, amikor kedves olvtársam fél délelőtt traktorral sétáltatta a Niveát, mert valami bizbasz relé talán kontaktos volt...
A legemlékezetesebb az volt, amikor felmentem a Héthatárra, akácgallyat égetni a tarvágás után.
Szépen odaállok az összerakott kupac mellé, erősen tavasz volt már, majd fél évet száradt az ág, aláöntöttem egy liternyi gázolajjal átitatott fűrészport, neki a gyufa, aztán mikor begyulladt rendesen, mondom odébbállok ezzel a fostalicskával, nehogy meggyulladjon. Naná, hogy nem indul, naná...
Kiszálltam, elmentem jó messzire, ha robban, akkor robbanjon egyedül, leültem egy tuskóra és csak figyeltem - mondván - ilyen tűzijátékot azért nem mindennap lát az ember.
Leégett a tűz, a Niva sértetlen, visszamentem, pöccre elindult. Szerintem akkor megijedt a nagy orosz lélek.