Az itthon forgalomba helyezettek sem,ha olyan (fűtött) garázsban van tartva,hogy estétől reggelig meg/le tud száradni.Ezen túl 4-5 évente nem kell tőle sajnálni azt a 3 doboz alvázvédőt.
Az enyémnek második gazdája vagyok,az alváz makk egészséges.Felnőttkorú lett októberben,mindkét küszöb végénél idén jelent meg a "vadászarany". Az első sárvédőkbe 2 mm-es vásznas gumiszőnyegből szabtam betétet,így a tornyokon még a gyári gumimassza van,a hátsó sárvédők belsejében szintén.A fényezése ugyan enyhén karcos,ám ez az élvezeti értékét nem befolyásolja.
Valóban óriási szerencséd van...
A fűtött garázs meg arra jó, hogy a sólé jól beszárad mindenhová, és a "békeidőben" is oxidál. Télen jó a veteránoknak, amit ki sem hozol onnét soha, a használatban lévő autónak ellenben óriási ellenség.
Visszatérve az "oxidált terepjárókra":
Sokan hál'Istennek el sem tudják képzelni, hogy - persze némi költői túlzással - a 15-20 éves autójukat az alvázvédő és a varrattömítő paszta tartja össze... Az igazság egy restauráláskor a homokszóróban mutatkozik meg (vagy rosszabb esetben egy karambolnál), na ott egy olasz autóból jó eséllyel marad meg valami, egy közép- vagy nyugat-európai példányból nem sok.
Mutatok pár képet saját tapasztalatból (magyar autó), az autón látszott a 4 doblemez hibája, a csomagtérajtó alja és a küszöb... Megmutatom, bontás és némi kaparás után mi maradt belőle. Aztán megmentettük pokoli sok munkával. Megérte, nagyon jó autó lett, de azért érdekes a képeket megszemlélni. Eltüntettük a felesleges átmenő menetes furatokat (esztergált zsákfuratos vastagfalú persellyel), a felesleges dupla lemezelések is helyettesítve vastaglemezzel, a szükséges helyeken erősítések, és a többi. A mai napig minden tavasszal ill. ősszel át van nézve, 1.5 év múltán kapott egy komplett új alvázvédelmet, oda van rá figyelve - bárcsak mindig ilyen gondos tulaja lett volna.
Még egy záró gondolat: az autó alját a bitumenes alvázvédő öli meg sok esetben. Felújításnál, extrém igénybevételre nem sok más lehetőség marad, de ha egy terepjárásra igénybe vett autó kapna a gyárban egy hagyományos
horgany + 2k alapozó + 2k PUR rücsi + 2k akril réteget az aljára, legfeljebb azt érnénk meg, hogy a fű itt-ott fényesre koptatta a lemezt, de nem rohadna szarrá minden. Mert hibátlan bevonat nincs, így a vizet itt-ott beveszi, de lélegezni és a hidegben alakváltozni azt nem tud a bitumenes rücsi, ezáltal repedékenyebb bárminél...
Tehát a képek (csak hogy ne tűnjön úgy, járatom a pofám de még életemben nem láttam ilyesmit
):
Bontás előtt:
Bontva:
Aztán sok-sok munka:
Aminek meglett az eredménye:
Szóval így történt...
Elnézést, hogy kicsit hosszúra nyúlt.
