Őzhívás

[dama]

Gratulálok! 

[Balkóbátya]

Apaaaaa, kezdőőőődik!
Tegnap este 40 perc alatt 3 bakot hívtam be, vágyakozó hangra.
Két gyönyörű fiatal hatost, meg ezt a szépséget amit meglőttem.

Elismerésem!
Mondjuk ahol ilyen bakfej nő ki a földből...

[J.vadász]

Gratulálok Géza!
Nagyon mutatós bak!
 

[Sakac]

Apaaaaa, kezdőőőődik!
Tegnap este 40 perc alatt 3 bakot hívtam be, vágyakozó hangra.
Két gyönyörű fiatal hatost, meg ezt a szépséget amit meglőttem.

Gratulálok...

Viszont tudom, hogy rohanó világban élünk meg minden, de az a kép "csak" egy fej.
Adjuk meg a tiszteletet, méltó ravatalt az elejtett vadnak.

[vegeza]

Gratulálok...

Viszont tudom, hogy rohanó világban élünk meg minden, de az a kép "csak" egy fej.
Adjuk meg a tiszteletet, méltó ravatalt az elejtett vadnak.

Szia, Sakac!
Igazad van, öreg vadászként nem vagyok híve az idegenből átvett "hagyományoknak".
Hívő emberkén tisztelem az életet, a vadat és a vadászatot.
Ez a bak is megkapta tőlem, fedetlen fővel a végső tiszteletet.
Mindíg egyedül vadászok,nem a külsőségekkel, a lelkembe gyászolok.
Kérlek, töröld a képet!
Géza

[Sakac]

Szia, Sakac!
Igazad van, öreg vadászként nem vagyok híve az idegenből átvett "hagyományoknak".
Hívő emberkén tisztelem az életet, a vadat és a vadászatot.
Ez a bak is megkapta tőlem, fedetlen fővel a végső tiszteletet.
Mindíg egyedül vadászok,nem a külsőségekkel, a lelkembe gyászolok.
Kérlek, töröld a képet!
Géza

A fenti mondataid miatt fenn hagynám.

 

[mr.Hucul]

 Bár a nemzetközi helyzet egyre fokozódik vadászni azért muszáj, sőt mi több vadásztatni is muszáj. Pláne ha olyan baráttal veri meg a sors keze az embert mint Gergely Imre, aki amolyan vadászklimax (ezt megkaptad Imre bátyám, de majd Erdélyben folytatjuk a csörtét) keretein belül elhatározta, hogy Nagymagyarország minden történelmi vármegyéjéből begyűjt egy trófeát. Ugocsa vármegyén belüll pedig nekünk jutott a feladat, hogy ezt valóra váltsuk. Ez így persze nagyon szép csak az a baj, hogy az Imi már nem az a snájding afra-vadász aki pár éve volt. Az évek rozsdájának köszönhetően pedig felváltva imádkoztunk és átkozódtunk, hogy meg tudjunk felelni a sorstól reánk szabott feladatnak, vagyis Gergely Imrét hozzásegítsük egy ugocsai őzbakhoz.
 Kezdetnek mindjárt trópusi hőségben kezdtünk hívni a Batár parton egy ismert bakot, de az nem volt hajlandó kidugni az orrát a nádfoltból. Egy ideig jött, hajladoztak a nádszálak, aztán azt gondolta baxa meg azt a nyafogó sutát aki akarja, ő biza a kedvenc dagonyáját ott nem hagyja ilyen hőségben. Folytatásként két őz ugyanezt eljátszotta velünk a paládi erdőn. Egy ideig jött irányunkba a zörgés aztán meggondolták magukat, de nem riasztottak, nem ugrottak el, csak spontán lemondták a randit. Levezetésként elcserkeltünk egy régi irtáshoz, ám útközben az ördög utunkba hozta Belfegort aki jó 80-rül úgy ugrott meg mint egy startoló kamion a terep-rallin. Még a vendégem is elismerte, hogy ilyen roppanással-dobbanással csak nagyon nagy disznó vagy szarvas képes megugrani. Másnap a Tisza töltésen folytattuk ,ahol sikerült behívni egy 4-5 éves örök közepest, de a Nagy Afrikander aki több bivalyt lőtt mint én nyulat, nem tudta megtalálni a céltávcsőben a 70-80 méterre álló bakot. Tovább nyomulva odahaza találtuk a mező urát, egy 6-7 évesre taksált 350-370 grammra becsült bakot. A 100-120 méterre, sutája és annak gidája társaságában lévő bakot Imre ismét nem tudta megtalálni a céltávcsőben. A nagy mutogatást persze kiszúrták az őzek és elugrottak mi meg kaptunk egy könnyed gutaütést vendégünk töket.... izé balszerencséjétől. Hogy a mérgünk teljes legyen 120 métere átballagott a töltésen még 4 darab mázsás disznó meg egy jókora koca a malacaival. Esti hívásra megálmodtuk, hogy egy kis mezei akácfolt lesz a nyerő hely és lőn. A Nagy Bak ott csipegettet az ákácostól pár métere a tarlón ám a Nagy Fehér Főnök elfelejtette csőretölteni fegyverét. Ennek köszönhetően a blaser azt mondta, hogy csett és megsértődve szörnyű bosszút esküdött. Mi persze próbáltuk menteni a menthetőt és nagy kerülővel átmentünk az akácfolt másik oldalára ahol megláttunk egy sutát majd mögötte a bakunkat. A 120-130 ra átváltó őzeket Imre azonban sajnos ismét "elmeditálta". Totális kudarcba fulladva szövögettük a terveket a mai napra, és már arra gondoltunk fogunk egy bakot és kikötjük valami nyílt terepre miközben fohászkodunk, hogy az ördög ne a kötelet lövesse el a vadászunkkal.  Szerencsére erre nem lett szükség mert a reggeli esőt követően egy susnyás mellett a töltésről meglátjuk szárítkozni a tegnapi 350-370 grammra becsült öregfiút. A távolság majd 300 de ugye miaz egy mesterlövésznek. A durranást követően bakunk azonban beballagott a bozótosba, majd a következő események tükrében valószínűleg megfogalmazta a végrendeletét. Ugyanis kijött vagy 250re ahol ismét elhibázta a hősünk, megindult felénk és még kétszer lőtt Imre de nem talált. a bak végül megállt 128 méteren, megvárta míg Ferkó barátom kicsavarja Imre kezéből az agyondicsért blasert, miközben én a kezébe nyomtam Edu barátom mannlicherét. A bak megvárta a tár behelyezését, a csőre töltést a lövést, majd kurta halállvágta után elbúcsúzott a vadlucernától. Hogy a gonosz manók hogyan tekergették el a puska távcsövét nem tudom. a bak viselésedésére viszont magyarázat, hogy a visszhang miatt nem tudta mire vélni a lövések dörejét, de rosszat sejtve a váltóján igyekezett a Tisza árterének bozótosába, a váltón viszont mi álltunk így felénk jött.
U.I: a fenti történet nem a huculos rosszindulat vagy a fantázia szüleménye, mivel három inkognitóját őrző vadásztárs is tanúja volt az eseményeknek. Plusz Imre is megesküdött, hogy leírja a Nimródban. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy Imre bátyám verziója mennyire egyezik majd a "történelmi tényekkel".

[Sanyooo]

Jó! 
 

[csontmetsző]

 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Jóóóó!

[Forend]

 

 

[vegeza]

Nehogy úgy járj mint én a 80-as évek elején!
Hasonló jólsikerült vadászat után néhány nappal, hívattak a munkaügyre.
Aktuális szépasszony nevetve közli velem, hogy lecsökkentették a kiemelt nyugati napidíjamat.
Az utasítás, nagyhírü külker cégünk vezérétől jött, aki történetesen kedves vadászunk apósa volt.
A bunkó elfelejtette megnézetni, hogy nincs is nyugati útlevelem, azt csak kb. két év mulva kaptam Pártunk és Kormányunktól.
Ja, egy műszergyárba dolgoztam, a kísérést csak szívességből vállaltam.

[mr.Hucul]

 Á az Imrétől nem kell rettegnem. Eddig legfeljebb azzal fenyegetett, hogy megnősít, de évek óta keményen ellenállok, mivel szerintem egyszerűen csak irigyli a kedélyes agglegény életem amitől neje és lányai megszabadították. Amúgy meg baráti meghívás volt az őzvadászat, saját szakállunkra (na jó nem arra mert a bandából Imin kívül mindenki rendszeresen borotválkozik). Itt a bérvadásztatás ugyanis ismeretlen és magvalósíthatatlan (irgalmatlan bürokrácia, adóterhek, engedélyek, stb) fogalom, de ennek ellenére Gergely uram meg volt elégedve és ma ennek már a facebookon is hangot adott. Remélem egyszer egy Belfegor kaliberű kannal is össze tudjuk hozni, mert akkor végérvényesen bebizonyosodna, hogy mi sem vagyunk annyira hülyék a vadászathoz mint ahogy sokan hiszik. Amúgy mostanra kiderült: azt a rohadt céltávcsövet valaki úgy eltekerte, hogy 100 méteren 60 centit hordott fölé a 30-06-os.

[Wipe]

A sztori aranyos volt, jókat mosolyogtam.
Sok hasonló élményt, közös vadászatot és még több olvasnivalót nekünk!   

De ez valahogy sántít nekem:

ő biza a kedvenc dagonyáját ott nem hagyja ilyen hőségben.

Az őz mióta dagonyázik?      

[Hegedűs Sándor]

Szervusz azért Imre nem igy ír rólatok a közösségi oldalon.

üdv:HSanyi