Történt egyszer, hogy befejeződött az építkezés, a kölkök sem betegek, a management is engedélyezett apunak vadászatot. Persze hogy elkerülje apunak a börtönbe való bekisérését mielőtt megkattan a hétköznapi nyomás alatt, és elkövet valamit amit nem kellett volna...
Szóval ilyenkor beindul a hülyebogár. Puskát lőszert azonnal mindenfélét egyszerre akarok venni. Viszont ami változás történt, hogy megtaláltam ellene a marha jó gyógszert: el kell menni vadászni és akkor nem agyalok -annyit- a dolgon.
Tekintve hogy dámilag is még szűzies voltam, így megkerestem a dámok doyenjét Tolna-megyében. A nevét sokan ismerik, hiszen egy marketing fogást róla neveztek el
:D
A neves eseményre egy délután alkonnyal egybekötve, és egy délelőtt volt kinevezve. Lelkes gyerek vagyok alacsony igényekkel, így pusztán a társaság, a beszélgetés és a cserkelés is bőven jóllakatta volna vadász perselyemet, de mivel ide írok, még ennél is jobb lett.
Az eső nap nem láttunk nagyon mozgást mert akkor bejött hidegebb légtömegek otthon marasztalták a vadat (nem tbsz!
)
Olyan jót dumáltunk, és anekdotáztunk a lesen,hogy bevallom azt sem tudom hány órát ültünk kint... ű
Másnap reggel a napkelte már az erdőben ért minket amikor egy rövid cserkelés után a domboldalban elhelyezkedő lesben törölgettük az orrunkat a metsző szélben. Hát ott sem tudtuk megállni, kb ott folytattuk a dumálást ahol este abbahagytuk. Egészen addig ment ez amíg a bokrosból kiváltott egy kis spíszer 2 borjút kísérve. Egy perc múlva már a kísérte a céltávcső az egyiket és kb 70-80m után a accubond lesújtott.
A másik két dám a dörrenésre nem tudott hirtelen reagálni mert csak rohangáltak fülelve körbe körbe a réten, nem tudták honnan jöhetett. 20 perc virtuális cigiszünet után már ott hitetlenkedtem képességeimen a borjú mellett.
Boldogság. Emlék. Történelem.
(Este már a nagylányom szürcsölte a vadragu levest a mesenézés közben)
Köszönöm Csaba!