Öreg székely a fiához: Nofijam, holnap fölmegyünk a Hargitára, oszt lövünk egy medvét.
- Jóvan idesapám!
Úgy is lett. Hajnalban föl a bakra, gyí-nyedáj, irány a Madarsi, s tényleg lőttek egy medvét. Fölteremtik a jószágot a szekérre, baktatnak lefelé, beérnek Szentegyházára. Megállnak a templom mellett, nagyjából ott, ahol a kocsma van. Az öreg leszáll, aszongya a gyereknek:
- No én most ide bemegyek beköszönök, te meg vigyázz a medvére. Megértetted?
- Igen Idesapám!
Bemgy az öreg, beköszön, aztán elbúcsúzik, a kettő között iszik három szilvapálinkát. Kilép, nézi a szekeret, a medve sehol.
- Hol a medve? – kérdi a gyereket.
- Milyen medve, Idesapám?
Az öreg megigazítja a kalapját, kissé följebb tolja, köhhint egyet:
- No idefigyelj! Tegnap beszéltük, hogy ma megyünk a Hargitára, oszt lövünk egy medvét. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No, oszt hajnalba fölkeltünk, fölűtünk a bakra, oszt indultunk. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No. Oszt fölmentünk a Hargitára, oszt lőttünk egen nagy medvét. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No, oszt a medvét fölteremtettük a szekérre, oszt gyöttünk Szentegyházára. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No, oszt megátunk itt a kocsmánál, oszt mondtam, beköszönök, te meg vigyázz a medvére. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No, oszt én bementem, beköszöntem, elbúcsúztam, kijöttem, a medve meg sehun. Ígyvót?
- Ígyvót, Idesapám.
- No, hát akkor hol a medve?
- Milyen medve, Idesapám?
Na szép napot!