Nyugodjon békében...
Amikor ilyen hírt olvasok, mindig nagyon bánt a dolog.
Jönnek a MIÉRT-ek.......
És általában nincs válasz, vagy ami van, azzal nem illik előhozakodni....
De azért, hogy lehetőleg soha többé ne forduljon elő hasonló tragédia (de jó is lenne), nem lehet eleget ismételni a biztonság leg alapvetőbb frázisait.
- Nincs töltetlen fegyver!
- Aki vadászvendéget kísér, annak kell legyen egy "harmadik szeme", amivel semmi mást nem vigyáz, csak azt, hogy a vendég miként bánik a fegyverrel!!!!
- Semmiféle erkölcsi gátja sem lehet annak, hogy a nem kellő óvatossággal eljáró, vagy az éppenséggel ezáltal is packázó, erőt- fölényt fitogtató vadászvendéget figyelmeztessük, felszólítsuk, vagy akár durván rendre utasítsuk!
Ez nem lehet mérlegelés kérdése és mindenkivel szemben meg lehet találni a megfelelő hangnemet.
Igen Sanyó, még az öreg baromarcúval is
Igaz egy "sportvadásztárs" annyival könnyebb helyzetben van, hogy megválogathatja kikkel vadászik együtt.
Egy hivatásos viszont nem
Éppen ezért a saját érdekében a felelősségtudata is sokkal nagyobb kell legyen.
Két példa:
Ökörbarom, "mindetjobbantudok" vadászvendég beszállt néhai Rakiczky Béla kolléga mellé a Nivába.
Lába között a tető felé mutató M98-as, aminek a zászlója balra állt, az elsütőelem végének állapota pedig mutatta, hogy bizony fel is van húzva a szerszám.
B. kérdi tőle, hogy a puska aztán töltve van-e?
Mire jön a természetesen flegma válasz, hogy "Naná, vadászni megyünk nem??!"
Mire ő megkéri a "kedves vendéget", hogy akkor bizony jobb lenne kiüríteni.
Erre okostojás közli vele, hogy "Ez kérlek zárva van"........ szó szót követ, csak nem indulnak el a háztól, már mindenki őket nézi és élvezi a vitát.
Egyszercsak Béla kipattan, megkerüli a kocsit, kinyitja az ajtót, ügyelve a mozdulatra kiemeli a vendég lába közül a puskát, azonmód belelövi a cső tartalmát a vadászház mögötti partoldalba, majd visszaadja a puskát és csak ennyit mond:
- Most már mehetünk.
Kurvanagy röhögés volt a reakció, faszikám pedig egészen kicsire összemenve gubbasztott a kocsiban.
Egy osztrákot kísértem, aki csővel előrefelé, a hóna alatt hitáztatva hozta a puskáját.
Először nem is láttam, csak amikor hajnalban a cserkelőúton megtorpantam, akkor állt bele a hátamba a töltött fegyver csöve. Meglepődtem, szó se róla.....
Megkértem, hogy vegye máshogy fel a puskát, mert ez így nem lesz jó.
Éppen csak kicsit felfelé igazította, de nem telt el pár perc, máris a hátamnak szegezve lógott a cső.
Megfordultam, kissé erősebben megigazítottam a csövet és közöltem vele, hogy engem otthon várnak.
Mosolygott, mint egy idióta, aztán kis idő után újból rám mutatott a csőszáj.
Felkaptam a vizet, megálltam és mutattam neki, hogy lépjen elém.
Meg is tette, aztán nézett rám, hogy most mi lesz?
Mondtam neki, hogy mostantól ő megy előre, arra amerre akar.
Erre elkezdett makogni, hogy akkor nem lő majd bikát.
Mire csak annyit válaszoltam, hogy szarok rá, az sem érdekel ha semmit nem fog látni, de nem vagyok hajlandó tovább így vezetni.
Érdekes, egyből rendesen a vállára tudta venni a puskáját.
Aztán volt persze még sokminden, pl. vadászháznál beszálláskor csőretöltés és snellerezés, mondván "ezzel ne kint kelljen az időt húzni", meg hasonlók....
A lényeg, hogy az ipari hülyéket a kísérőnek előre ki kell szúrnia és megkülönböztetett figyelemben kell őket részesíteni.
De ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos szintig ne kellene mindenkivel szemben bizalmatlannak lenni.
Nagyon vigyázzon mindenki aki vadásztat mostanában, sok vadásznak most kerül elő késő ősz óta a golyóspuskája a szekrényből, rozsdásak a reflexek, idegenek a mozdulatok, nagy az izgalom....
"A kilőtt golyót még senkinek sem sikerült a csőbe visszasírni"
