Szarvasbika

[Boki]

Szia Boki!

Már miért ne tudna résztvenni a bőgésben az ilyen bika?

Csapos korában kikerül. Mire megmozdul benne az akarat, akkorra már bőven beilleszkedett, megszokta a kinti létet. Nagyobb agancsa miatt ráadásul respektben is részesülhet, legalábbis korosztályában...de idővel (5.-7. agancs) túlnövi a legtöbb kinti bikát, és akkor tehén is fog jutni.

 

Sziasztok!

Örülök a sok hozzászólásnak és vitának.
Pár dologgal próbálok érvelni az általam leírtak mellett.
Angliában a Rum szigeti szarvaspopulációt évtizedeken át figyelték kutatók.
Az ott megfigyeltek alapján egy egész könyvben foglalták össze amit tapasztaltak.
Ezen kívül sok tudományos közlemény is született, melyek közül számomra az agancs méretének öröklődésével kapcsolatos a legérdekesebb.
A tanulmány címe kb: Agancs paraméterek a gímszarvasban: öröklődő tulajdonság, genetikai előrehaladás nélkül
A cikk leírja, hogy bár közepes mértékben öröklődnek ugyan a nagyobb, jobb agancsok, ugyanakkor a populáció agancsparaméterekkel jellemzett tulajdonságai az évtizedek alatt nem változtak.
Azt is megfigyelték, hogy ennek mi az oka. Nem a jobb agancsú bika, az, amelynek több tehén jut, hanem a nagyobb tömegű, erősebb hátsó lábszerkezetű. Éppen ezért a testesebb, sokszor agresszívabb bikák - melyek agancsai nem voltak igazán jók - birtokolták a tehenek nagy részét a bőgési időszakban.
És itt jön Antinak egy válasz. Tapasztalataim szerint a kerti bikák testméretei kisebbek, mint a szabad területen élő bikáké. Az agancsparaméterekben leggyorsabb javulás miatt a nyugat európai (Warnham, Woburn, Furzeland, Schulte-Werde) vonalakat alkalmazták elsősorban, ezt vegyítették, keleti típusokkal. Végül a keleti típusú bikák szinte teljesen kiszorultak a tenyésztésből, mert:
1. nagyobb testű, többet eszik.
2. Gyengébb agancsot rak (itt most arra gondolok, hogy a trófeaőrültek nagy része ágasbogas, bokorfejű, nagytömegű bikát keres, pl. aminek a képét csatoltam, tudomásom szerint az eddigi legnagyobb tömegű: 23,4 kg ). Ezek a bikák élő tömege a 240-260 kg körül mozog döhéren, úgy, hogy tele vannak tömve ++++ kajával.
3. A keleti később kulminál. A nyugati bikák 6 évesen kész vannak. Egy somogyi, zalai, tolnai, baranyainak 2x ennyi idő kell. (legalábbis bírálatkor ennyit írnak be a lapra : )

Az agancs esztétikai értékében persze számomra a nyugati sehol sincs pl. egy vörösalmai bikához képest.

Az általunk készült tanulmányokat majd igyekszünk megosztani mindenkivel, de még igen gyerekcipőben járnak.

Üdv, Boki

[Horrido]

Hasonló a téma azért írom ide.
Elmúlt év augusztusában a helyi lovardába és állatsimogatóba hoztak három őzet. 1 bak és két suta. A baknak az agancsa le volt tőbn fűrészelve, nyilván a régi helyén már bizonyított......
A lerakodásnál a bak megszökött és kihúzott a területünkre. Ez egy csütörtöki napon történt. Mivel akkoriban a kislányom minden nep lovakat szeretett volna látni, ott leledztünk a lovardában rendszerint. Mondták is a lovászok, hogy elszökött az őzbak.
Vasárnap reggel, a hajnali cserkészetből jöttem hazafelé, amikor a tacskó elkezdett befelé húzni az égeresbe. Furcsán viselkedett, dögre gyanakodtam, aztán majdnem az lett....
Egy égerfa tövében a lefűrészelt agancsú bakocska pihegett. Szűgyén, oldalán és a hátsó combjain iszonyú szúrások, részben gennyezve, büdösen, egyik szeme kiszúrva és kifolyva, döglegyektől körülzsongva.....
Szegény pára nem is nagyon akart felállni és elszaladni, látszott, hogy teljesen kimerült állapotban van, a kutya sem látott benne sem zsákmányt, sem ellenfelet, elég unottan szaglászta....
Hazafelé bekanyarodtam a lovardába, elmondtam hol a szökevény. Este hívott a tulaj, hogy behozták, az állatorvos ellátta, de nem maradt meg, a szúrások következtében elpusztult........
Szerencsétlen, gondolom odakinnt is játszotta a janit, mint a karámban, ahol valóban ő volt a "Jani", osztán az üzekedés közepén az öreg bakok elrendezték a sorsát....

[Urr Antal]

Sziasztok!

Örülök a sok hozzászólásnak és vitának.
Pár dologgal próbálok érvelni az általam leírtak mellett.
Angliában a Rum szigeti szarvaspopulációt évtizedeken át figyelték kutatók.
Az ott megfigyeltek alapján egy egész könyvben foglalták össze amit tapasztaltak.
Ezen kívül sok tudományos közlemény is született, melyek közül számomra az agancs méretének öröklődésével kapcsolatos a legérdekesebb.
A tanulmány címe kb: Agancs paraméterek a gímszarvasban: öröklődő tulajdonság, genetikai előrehaladás nélkül
A cikk leírja, hogy bár közepes mértékben öröklődnek ugyan a nagyobb, jobb agancsok, ugyanakkor a populáció agancsparaméterekkel jellemzett tulajdonságai az évtizedek alatt nem változtak.
Azt is megfigyelték, hogy ennek mi az oka. Nem a jobb agancsú bika, az, amelynek több tehén jut, hanem a nagyobb tömegű, erősebb hátsó lábszerkezetű. Éppen ezért a testesebb, sokszor agresszívabb bikák - melyek agancsai nem voltak igazán jók - birtokolták a tehenek nagy részét a bőgési időszakban.
És itt jön Antinak egy válasz. Tapasztalataim szerint a kerti bikák testméretei kisebbek, mint a szabad területen élő bikáké. Az agancsparaméterekben leggyorsabb javulás miatt a nyugat európai (Warnham, Woburn, Furzeland, Schulte-Werde) vonalakat alkalmazták elsősorban, ezt vegyítették, keleti típusokkal. Végül a keleti típusú bikák szinte teljesen kiszorultak a tenyésztésből, mert:
1. nagyobb testű, többet eszik.
2. Gyengébb agancsot rak (itt most arra gondolok, hogy a trófeaőrültek nagy része ágasbogas, bokorfejű, nagytömegű bikát keres, pl. aminek a képét csatoltam, tudomásom szerint az eddigi legnagyobb tömegű: 23,4 kg ). Ezek a bikák élő tömege a 240-260 kg körül mozog döhéren, úgy, hogy tele vannak tömve ++++ kajával.
3. A keleti később kulminál. A nyugati bikák 6 évesen kész vannak. Egy somogyi, zalai, tolnai, baranyainak 2x ennyi idő kell. (legalábbis bírálatkor ennyit írnak be a lapra : )

Az agancs esztétikai értékében persze számomra a nyugati sehol sincs pl. egy vörösalmai bikához képest.

Az általunk készült tanulmányokat majd igyekszünk megosztani mindenkivel, de még igen gyerekcipőben járnak.

Üdv, Boki

Szia Boki!

Szerintem az evolúció eredménye a legjobb bizonyíték . Mire is gondolok. A gímszarvas az év tízezredek során egyre nagyobb agancsú lett...ezt a leletek egyértelműen bizonyítják. Vagyis azok a bikák örökítettek többnyire, melyek nagyobb aganccsal örökítettek (+ nyilván bizonyos viselkedéselemek is szelekciós tényezők voltak, melyek eredményeként kialakultak a populációk fennmaradását is célzó rituális viselkedéselemek.) Nyilván ez alól voltak kivételek, mert mindig akad hiperagresszív egyedek, vagy ügyeskedők, melyek tehénhez jutnak. De ez zsákutca hosszútávom-> Agresszió, avagy mire jó a rossz (Konrad Lorenz) c. könyvben erről biztos Te is olvastál.

Dolgoztam kerti szarvasokkal egy ideig, láttam  az osztrák szarvasok és a magyar szarvasok agancsproduktuma közti különbséget ugyanolyan tartás- és takarmányozási körülmények között....és láttam azt is, hogy hogyan örökítenek (mennyivel STABILABBAN) a tenyésztett szarvasok.

Erről Bőszénfán is meggyőződhetünk. Ott is egyre több a jó bika az egyes genereciókban, de még elmarad az osztrák szarvasokétól, de nem is csinálják még annyi évtizede Ők ezt, mint az osztrákok.

Idén is volt szerencsém bőgésben szétnézni Bőszénfán, megnézni a tenyészbikákat....hát gyönyörűek voltak.

Másrészt én nem is mondtam, hogy osztrák bikákat választanék....kizárólag.

Hoznék Bőszénfáról is nagy hosszúszárú bikákat, de osztrák nagytömegű jó ágszámú (nem 40-50-es!) bikákat is felhasználnék a kibocsátandó állomány előállításához. Ugyan így tennék a tehenekkel is.

A bőszénfai tenyészbikák, és jó eséllyel a nagytömegű tehenektől való utódai is jó testtömeggel rendelkeznének.

Hidd el, megoldanám! 

 

[Urr Antal]

Szia Horrido!

Az őz rossz példa, mert territoriális egyrészt, tehát a kinti bak keményen betámadta a területsértőt.
Másrészt az őz sokkal agresszívabb is, mint a szarvas.
Harmadrészt a kijutott baknak agancsa sem volt...és a küzdelembe ösztönösen belemehetett, nem tudta figyelembe venni azt, hogy nincs agancsa. Ez egy természetellenes szituáció volt.
 

[Boki]

Szia Boki!

Szerintem az evolúció eredménye a legjobb bizonyíték . Mire is gondolok. A gímszarvas az év tízezredek során egyre nagyobb agancsú lett...ezt a leletek egyértelműen bizonyítják. Vagyis azok a bikák örökítettek többnyire, melyek nagyobb aganccsal örökítettek (+ nyilván bizonyos viselkedéselemek is szelekciós tényezők voltak, melyek eredményeként kialakultak a populációk fennmaradását is célzó rituális viselkedéselemek.) Nyilván ez alól voltak kivételek, mert mindig akad hiperagresszív egyedek, vagy ügyeskedők, melyek tehénhez jutnak. De ez zsákutca hosszútávom-> Agresszió, avagy mire jó a rossz (Konrad Lorenz) c. könyvben erről biztos Te is olvastál.

Dolgoztam kerti szarvasokkal egy ideig, láttam  az osztrák szarvasok és a magyar szarvasok agancsproduktuma közti különbséget ugyanolyan tartás- és takarmányozási körülmények között....és láttam azt is, hogy hogyan örökítenek (mennyivel STABILABBAN) a tenyésztett szarvasok.

Erről Bőszénfán is meggyőződhetünk. Ott is egyre több a jó bika az egyes genereciókban, de még elmarad az osztrák szarvasokétól, de nem is csinálják még annyi évtizede Ők ezt, mint az osztrákok.

Idén is volt szerencsém bőgésben szétnézni Bőszénfán, megnézni a tenyészbikákat....hát gyönyörűek voltak.

Másrészt én nem is mondtam, hogy osztrák bikákat választanék....kizárólag.

Hoznék Bőszénfáról is nagy hosszúszárú bikákat, de osztrák nagytömegű jó ágszámú (nem 40-50-es!) bikákat is felhasználnék a kibocsátandó állomány előállításához. Ugyan így tennék a tehenekkel is.

A bőszénfai tenyészbikák, és jó eséllyel a nagytömegű tehenektől való utódai is jó testtömeggel rendelkeznének.

Hidd el, megoldanám! 

 

Szia!

Részben igazad van. Beszélhetünk evolúciós fejlődésről, de gondolom a gyakorló vadgazda sem bírná kivárni (mert ugye maghal, mielőtt látná az eredményeket), nomeg a gyakorlat sem ez.
Érdekelne a további véleményed Bőszénfáról és Ausztriáról is, akár privátban is. Bőszénfát ismerem, Ausztriát nem.

Üdv, Boki

[Urr Antal]

Nem fogalmaztam jól...
Arra gondoltam, hogy ugyan a kutatók a combok erősségét hangsúlyozzák, másrészt a testtömeg nagyságát...de mégis nagyobb agancsú bikák alakultak ki idővel. A nagyobb testtömeggel pedig nem jár együtt feltétlen a nagyobb agancstömeg, tehát nem hiszem, hogy a nagyobb agancs csak a nagyobb testtömeggel járna együtt.

Nyilván az evolúciós lépték nem a vadgazda világa...de a kézből való pároztatással, szelekcióval, stb., gyorsítani is tudunk rajta.

Ausztriáról végülis nem tudok sokat, de azok a dolgok, melyeket ott láttam, egy életre hatással voltak rám. És most elsősorban a hozzáállásra gondolok...nem a kerteket istenítem, mert szabadterület párti vagyok igazából.

Ha esetleg van kérdésed, privátban szívesen válaszolok, ha tudok. 

Cserébe tehetnél fel ilyen tanulmányokat, mert azok meg engem (és gondolom még sok fórumozót is) érdekelnének.

Erről jut eszembe. Milyen agancsminőségű szarvasokon végezték a vizsgálatokat?

 

[Urr Antal]

Az első bekezdéshez kiegészítésül:

Tehát feltehetően az agancstömeg (térfogat, szárhossz, ágszám) igencsak meghatározó volt abban, hogy melyik bika örökíthetett.

[Boki]

Az első bekezdéshez kiegészítésül:

Tehát feltehetően az agancstömeg (térfogat, szárhossz, ágszám) igencsak meghatározó volt abban, hogy melyik bika örökíthetett.

ELég sok cikket, könyvet átolvastam, de amit írsz arról nem hallottam még senkitől, és nem is olvastam.
Az tuti, hogy az agancsméret és a testsúly között nincs összefüggés. Az egyetlen konkrét vizsgálat, amiről én tudok a korábban leírt Rum szigeti vizsgálat volt. Persze biztos, hogy nem vagyok elég tájékozott a témában, de azért igyekszem.
A farmi szarvasnál más a helyzet. Irányított szelekcióról van szó, ahol mindkét ivart lehet szelektálni. Így nyilván úgy tűnik, hogy a farmi szarvas jobban örökít, mint a szabad területi, azonban ez nem igaz. A genetika törvényszerűségei mindkét esetben ugyanúgy érvényesülnek.
Az agancs kialakulását mindkét esetben genetikai és környezeti tényezők határozzák meg.
Farmi szarvas esetében igyekeznek a legjobb képességű egyedeket a legjobb környezeti feltételek (tartás, takarmányozás) mellet nevelni, így jönnek az eredmények.
A szabadterületi szarvasállományunk sem romlott le véleményem szerint, csak mivel nincs meg az a korosztály, amin valóban mérhető lenne a minőség így nem tudjuk mink van. A minőség majd akkor kezd romlani, amikor az erejük teljében lévő 5-6 éves bikákat kilövöldözik, gazdasági okokra hivatkozva. Zalában nincs meg ez a kényszer tudomásom szerint, és úgy gondolom az eredményeik igazolják is ezt.

[Boki]

Többen jeleztétek, hogy érdekelnék a gímmel kapcsolatos tanulmányok.
Sajnos magyar nyelven ezek nem elérhetőek. Az emlegetett Rum szigeti vizsgálatokról szóló angol nyelvű cikk a neten elérhető, abstract-ját itt olvashatjátok.
Az Evolution folyóiratban jelent meg 2002-ben.

Evolution. 2002 Aug;56(:1683-95.
Antler size in red deer: heritability and selection but no evolution.

Kruuk EB, Slate J, Pemberton JM, Brotherstone S, Guinness F, Clutton-Brock T.
Institute of Cell, Animal and Population Biology, University of Edinburgh, United Kingdom. Loeske.Kruuk@ed.ac.uk

We present estimates of the selection on and the heritability of a male secondary sexual weapon in a wild population: antler size in red deer. Male red deer with large antlers had increased lifetime breeding success, both before and after correcting for body size, generating a standardized selection gradient of 0.44 (+/- 0.18 SE). Despite substantial age- and environment-related variation, antler size was also heritable (heritability of antler mass = 0.33 +/- 0.12). However the observed selection did not generate an evolutionary response in antler size over the study period of nearly 30 years, and there was no evidence of a positive genetic correlation between antler size and fitness nor of a positive association between breeding values for antler size and fitness. Our results are consistent with the hypothesis that a heritable trait under directional selection will not evolve if associations between the measured trait and fitness are determined by environmental covariances: In red deer males, for example, both antler size and success in the fights for mates may be heavily dependent on an individual's nutritional state.


Más kutatás:

A Kárpát-medencében élő gímszarvas populációk genotipizálása, genetikai távolságuk becslése - nemzetközi projekt.

A vizsgálat célja, hogy megállapítsuk, hogy pl. mely populációk mely más populációkkal állhatnak szorosabb kapcsolatban, melyekkel nem. Pl. a zalai gímek a somogyiakkal, vagy inkább a Bakonyiakkal állnak közelebbi rokonságban.
Az autópályák miatt teljesen zárt populációk alakulnak most ki, melyekben idővel változás, pl. az agancs paramétereinek tekintetében. Éppen ezért a megszűnt vándorlások okozta minőségváltozás (direkt nem írom, hogy leromlás, mert ezt nem tudja senki adatokkal alátámasztani) mérhető lesz valószínűleg, illetve összefüggésbe hozható eredményeinkkel.

Ami jelenleg folyik, hogy  igyekszünk gím szőrmintákat beszerezni minél több élőhelyről. Ehhez egyedenként 40-50 olyan szőrszálat kell tépni, amin a szőrhagymák jól láthatók (a nyak felső vonala, ill. a gerinc vonala a legjobb erre). A mintákat egyedenként papírborítékba rakni és lezárni. Ráírni a dátumot, az állat ivarát, becsült korát, és ami a legfontosabb az elejtés helyét, vagy körzetét. Ezt követően száraz helyen, szobahőmérsékleten tárolni. Fontos a száraz hely, mert különben befülled a minta. Ezért is kell a papír boríték.

Ugyanez a projekt megy vaddisznóban is, sertetépéssel :-)

A kutatást félig magánemberként, félig a egyetemi alkalmazottként végzem.

Egyéb kutatási programjainkat itt találjátok:
http://www.deertrophy.hu/research.html

Ha valaki vágyat érez, hogy egy ilyen munkába beszálljon jelentkezzen bátran.
Kb. 20-30 mintára lenne szükség egy területről, ami 2-3 vadásztársaság is lehet, a lényeg hogy egy populációt jól reprezentáljon.
Sajnos anyagilag támogatni a mintagyűjtést nem áll módunkban, de borítékokat tudok küldeni, ha szükséges.
Amit cserébe nyújtani tudunk, az folyamatos tájékoztatás a kutatási eredményekről, itt a fórumon, vagy az említett honlapon.

Üdv, Boki

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Megszívlelendő kérés, akinek módja van rá kérem segítsen!
Közös érdekünk!
Bár tudnék én is segíteni, de  nálunk nincs szarvas. !
Legfeljebb a borítékban tudok!

[Urr Antal]

ELég sok cikket, könyvet átolvastam, de amit írsz arról nem hallottam még senkitől, és nem is olvastam.
Az tuti, hogy az agancsméret és a testsúly között nincs összefüggés. Az egyetlen konkrét vizsgálat, amiről én tudok a korábban leírt Rum szigeti vizsgálat volt. Persze biztos, hogy nem vagyok elég tájékozott a témában, de azért igyekszem.
A farmi szarvasnál más a helyzet. Irányított szelekcióról van szó, ahol mindkét ivart lehet szelektálni. Így nyilván úgy tűnik, hogy a farmi szarvas jobban örökít, mint a szabad területi, azonban ez nem igaz. A genetika törvényszerűségei mindkét esetben ugyanúgy érvényesülnek.
Az agancs kialakulását mindkét esetben genetikai és környezeti tényezők határozzák meg.
Farmi szarvas esetében igyekeznek a legjobb képességű egyedeket a legjobb környezeti feltételek (tartás, takarmányozás) mellet nevelni, így jönnek az eredmények.
A szabadterületi szarvasállományunk sem romlott le véleményem szerint, csak mivel nincs meg az a korosztály, amin valóban mérhető lenne a minőség így nem tudjuk mink van. A minőség majd akkor kezd romlani, amikor az erejük teljében lévő 5-6 éves bikákat kilövöldözik, gazdasági okokra hivatkozva. Zalában nincs meg ez a kényszer tudomásom szerint, és úgy gondolom az eredményeik igazolják is ezt.

Nyilván az öröklés törvényszerűségei ugyan azok minden szarvasnál. Én arra utaltam, hogy a JÓ tulajdonságokat jobban örökítik a tenyésztett szarvasok, azok a következő generációkban nagyobb arányban fordulnak elő.

Miért is?

Szerintem teljesen logikus a válasz!

Ugyanis génkészletük varialibitása (diverzitása) kisebb....mind a hím, mind a nő ivarnál. Vagyis hiába történik rekombináció az ivarsejtek készülése során, az utódok nagyban fognak hasonlítani szüleikre.

Jó példa erre a kutyafajta.

Egyes tenyésztek tenyészegyedeinek utódai meglehetősen egyöntetűek...nyilván a beszűkült génkészlet miatt (ezt elősegítik rokontenyésztéssel, stb.) Ez tenyészszarvaséknál is így történt. Persze ennek megvannak a hátrányai, egyes betegséget kódoló gének (alléljai az apai és anyai szálon) homozigóta állapotba kerülhetnek, és manifesztálódhatnak. Vagyis csökken az életképességük. De ezeket biztos tudod, de leírom azért mások kedvéért.

Nyilván a szabadterületi szarvasállományokgénkészlete változatosabb, ezért nagyobb esély van arra, hogy a rekombináció során olyan génkészletet kap az ivarsejt majd az utód (nyilván ez a teheneknél is így működi+anyai hatás), hogy esetleg valamelyik korábbi ősre fog visszaütni, a szüleire pedig nem fog hasonlítani.

Sok kutyatenyésztőnél is igen nagy a változatosság az utódok tulajdonságait tekintve...ők még nem szűkítették be tenyészetük génkészletét...

Szóval szerintem ezért van ez!
 

[Urr Antal]

Folytatva egy kicsit az előzőeket.

Vagyis én úgy gondolom, hogy a tenyésztett szarvasok (és itt nem a faluszéli'józsi'tart'két'szarvasra gondolok, hanem a valóban tenyésztett szarvasokra) valamiféle fajtaként kezelhetők, melyekben több-kevesebb sikerrel rögzítettek bizonyos tulajdonságokat. Nyilván a minél nagyobb ágszámra, szárkörméretekre, tömegre mentek...a szárhossz növelése nemigen jött össze, pedig biztos szerették volna azt is növelni, de hogy ez miért nem sikerült, azt majd Ti megfejtitek.

Hasonlóan képzelem ezt el, mint amikor pl. a bajor hegyi vérebet kitenyésztették. Kőkeményen szelektáltak bizonyos tulajdonságra (csapázóhajlam, orrjóság, temperamentum,...) és létrejött ez a csodálatos fajta....de nyilván ahhoz, hogy az egyedek a standardon belül maradjanak, óhatatlanul csökkenteni kellett a változatosságot, vagyis a fajta génkészlete beszűkült.

De ügye azt Te sem kétled, hogy egy bajor hegyi véreb nagyobb eséllyel (jobban) örökíti a csapázóhajlamot, mint egy keverék eb.

Szerintem a kinti szarvasok keverék egyedek (Ti is ebben akartok rendet varázsolni), a tenyésztettek pedig valamiféle 'fajták'.

Ha ilyen tenyésztett egyedeket bocsátok ki szabad területre, akkor az általuk hordozott génvariánsok arányát növelem a kinti populációban, vagyis egyre nagyobb valószínűséggel fognak a kinti egyedek ezekre a 'tenyésztettekre' hasonlítani.

Szerintem.

Gazdászüdvözlettel: 

[Boki]

Nyilván az öröklés törvényszerűségei ugyan azok minden szarvasnál. Én arra utaltam, hogy a JÓ tulajdonságokat jobban örökítik a tenyésztett szarvasok, azok a következő generációkban nagyobb arányban fordulnak elő.

Miért is?

Szerintem teljesen logikus a válasz!

Ugyanis génkészletük varialibitása (diverzitása) kisebb....mind a hím, mind a nő ivarnál. Vagyis hiába történik rekombináció az ivarsejtek készülése során, az utódok nagyban fognak hasonlítani szüleikre.

Jó példa erre a kutyafajta.

Egyes tenyésztek tenyészegyedeinek utódai meglehetősen egyöntetűek...nyilván a beszűkült génkészlet miatt (ezt elősegítik rokontenyésztéssel, stb.) Ez tenyészszarvaséknál is így történt. Persze ennek megvannak a hátrányai, egyes betegséget kódoló gének (alléljai az apai és anyai szálon) homozigóta állapotba kerülhetnek, és manifesztálódhatnak. Vagyis csökken az életképességük. De ezeket biztos tudod, de leírom azért mások kedvéért.

Nyilván a szabadterületi szarvasállományokgénkészlete változatosabb, ezért nagyobb esély van arra, hogy a rekombináció során olyan génkészletet kap az ivarsejt majd az utód (nyilván ez a teheneknél is így működi+anyai hatás), hogy esetleg valamelyik korábbi ősre fog visszaütni, a szüleire pedig nem fog hasonlítani.

Sok kutyatenyésztőnél is igen nagy a változatosság az utódok tulajdonságait tekintve...ők még nem szűkítették be tenyészetük génkészletét...

Szóval szerintem ezért van ez!
 

Nem tudok sokat az agancsparaméterek öröklődéséről, de az tuti, hogy poligénes.
Amit írtál az így van, ugyanakkor a szabadterületi állományoknál a nagyobb eséllyel lehet számítani kiugróan kiváló egyedek megjelenésére.
Csakhát azt meg agyonlövik. Gondolok a következőre: egy jó növekedési erélyt mutató 3-sik agancsos bika megnevelhet akár 16-18-as agancsot is. Valaki nem veszi szemügyre eléggé és ledurrantja, mielőtt tehénhez juthatott volna. Ez van.
Az idei zalai furcsa bika is lehet a gének játéka, de erről már ment a vita korábban is.

[Urr Antal]

Nem tudok sokat az agancsparaméterek öröklődéséről, de az tuti, hogy poligénes.
Amit írtál az így van, ugyanakkor a szabadterületi állományoknál a nagyobb eséllyel lehet számítani kiugróan kiváló egyedek megjelenésére.
Csakhát azt meg agyonlövik. Gondolok a következőre: egy jó növekedési erélyt mutató 3-sik agancsos bika megnevelhet akár 16-18-as agancsot is. Valaki nem veszi szemügyre eléggé és ledurrantja, mielőtt tehénhez juthatott volna. Ez van.
Az idei zalai furcsa bika is lehet a gének játéka, de erről már ment a vita korábban is.

Örülök, hogy zöldágra vergődtünk, nyilván slendriánul fogalmaztam, de bocsásd meg nekem, rég figyeltek már árgus szemekkel a tanárok.

Teljesen egyetértek. Nagyobb génkészletből nagyobbat lehet meríteni, nagyobb eséllyel jöhet létre igazán kiugró egyed, de a szórás sokkal nagyobb az egyedek "értékmérő" tulajdonságait tekintve.
 

[Boki]

Örülök, hogy zöldágra vergődtünk, nyilván slendriánul fogalmaztam, de bocsásd meg nekem, rég figyeltek már árgus szemekkel a tanárok.

Teljesen egyetértek. Nagyobb génkészletből nagyobbat lehet meríteni, nagyobb eséllyel jöhet létre igazán kiugró egyed, de a szórás sokkal nagyobb az egyedek "értékmérő" tulajdonságait tekintve.
 

Erre is való ez a fórum.
Tanulunk egymástól.