Üdv Minden Fórumozónak!
Új résztvevőként szeretnék röviden bemutatkozni, de mindenekelőtt hálás köszönet mindazoknak, akik létrehozták ezt a fórumot, illetve azoknak is, akik az elmúlt cca. 10 évben aktívan részt vettek az eszmecserében! Áttanulmányoztam mind a 920 oldalt tüzetesen, és rendkívül sokat tanultam belőle!
Tehát néhány szó rólam... Negyvenkét éves vagyok, igazgatásszervező, vadgazdálkodási technikus, 15 éve hivatalosan is vadász (de ha azt nézzük, hogy lélekben mikortól ragadt el ez a nemes szenvedély, akkor inkább azt mondanám, hogy 8-10 éves koromtól, amikor már tudtam olvasni, és faltam Feketét, Kittenbergert és Széchenyit). Az alföld közepén születtem, és itt is élek, tipikus apróvadas területen. Váltóvadként kétévente akad ugyan egy-egy disznó, de a jellemző nagyvad az őz. Sikerült már néhány szép és érdekes bakot elejtenem, amiknek mindig nagyon örültem, de az igazi álmom egy szarvasbika...
A negyvenedik születésnapomra szerettem volna meglepni magam az első bikával. Sajnos nem sikerült, pedig lehetőségem lett volna rá... Egyértelműen az én hibám volt. Abban az évben Észak-Magyarországra esett a választás, egy Aggtelek környéki vadásztársaságra. Rendkívül szép helyen található a terület, hegy-völgyes vidék, közvetlenül a határ mellett. Egy hosszú hétvégét töltöttem itt párommal (azóta már a feleségem), aki 6 hónapos terhesen rótta velem rendületlenül a dimbes-dombos cserkelőutakat. Ezúton is minden tisztelet neki! Volt, ahol a kezénél fogva húztam felfelé, úgy segítettem neki, de nem adta fel!
Szeptember 20.-a körül voltunk, gyönyörű időben, makulátlan szálláson, odaadó és rendkívül kedves vendéglátók társaságában. A hivatásos vadász is mindent megtett azért, hogy eredménnyel járjunk! Reggelente ugyan a dér kicsapódott a gumicsizmán induláskor, elég cidri volt, de nagyon-nagyon boldog voltam, hogy ott lehetek, és vadászhatok bőgő bikára. Mit nekem hideg! A hegymászástól úgyis megizzadtunk. Lényeg a lényeg, a négy nap alatt egy olyan bikával találkoztunk, ami nekem való lett volna (4-5 kg-ig szerettem volna lőni), egy reggeli cserkelés végén láttunk meg egy már napozó háremurat egy velünk szemben lévő hegyoldalban. A hivatásos vadász előbb kiszúrta, nekem egy darabig keresnem kellett még távcsőben is, de végül megláttam az egyik agancsszárát és a fejének egy részét. Mondja a hivatásos: "Dárda villa, 3,5-4 kiló megválasztja, ha tetszik, lőheted!". Nincs mit szépíteni rajta, úgy elkapott a vadászláz, hogy alig bírtam a puskát a lőbotra feltenni. A nap a hátunk mogül tűzött, ezért a bika nem nagyon vette észre ügyetlenkedésem, de pár pillanat múlva felkelt, és lépésben elidult a hegyoldalban oldalazva. Ekkor láttuk meg, hogy egy tehén és egy borjú is volt vele. Követem a szálkereszttel, remegek, mint a nyárfalevél, mire a hivatásos odasúgja, hogy rá "beeee"-get, és ha megáll, lőjjek. Így is történt... Tehénhang, a bika megáll egy pillanatra, lövés...durr...semmi... Abszolut hibázás, nem is közel csapódhatott be a lövedék, mert a bika komótosan lépkedve folytatja útját, még csak meg sem ilyedt... Szól a hivatásos: "Tölts újra...gyorsan!" Nem is kellene mondania, remegő kézzel ismétlek, közben a bikát figyelem. Hegynek felfelé vette az irányt, most cserjék takarják, de mindjárt kilép egy tisztább területre... A hivatásos ismételt "beee"-je után megint megáll egy pillanatra, lövés...durr...megint semmi jelzés... Ez már viszont közelebb lehetett, mert ezt már a bika sem tűrte szó nélkül, gyors galoppal indult a helytetőnek, és rövid időn beül el is tűnt az orom mögött. Na, ezt jól elszúrtam... Nagyon odavoltam! A hivatásos vadász kérdezte, hogy lőttem-e már lőbotról? Mondtam, hogy persze. Aztán azt kérdezte, hogy pontos-e e fegyver? Biztos, hogy az - válaszoltam - mert a vadászat előtt otthon próbalövéseket tettem 100 m-re, és a három lövés 2 cm-en belül volt... Azt javasolta, azért ellenőrizzük le, hátha elmozdult valami szállítás közben. Lógó orral megyünk vissza a vadászházhoz, ahol a kísérőm kitesz egy célt egy szigszalag keresztel úgy 75 m-re. Puska a lőbotra, rövid célzás, lövés...3 cm-re a kereszt közepe fölé... A fegyvernek semmi baja... Azzal van a probléma, aki fogja... Ez után már nem is láttunk megfelelő bikát... Elizgultam, ennyi... A távolság az első lövésnél egyébként 170 m körül lehetett, a másodiknál úgy 180 m. Nincs mit tenni, irány haza...üres kézzel...
Még ugyanebben az évben (2019) októberben úgy adódott, hogy egy Gemenc melletti vadászterület 2-5 kg közötti selejt bikát hirdetett, elfogadható áron. Nagy nehézségek árán rábeszéltem az akkor már igen nagy pocakkal megáldott Kedvesemet (Kislányom, Szerelmem 2019. december 31.-én jött a világra), hogy tegyünk még egy próbát... Október második felében érkeztünk, elfoglaltuk a panziót péntek kora délután, és fél öt felé már mentünk is az első vadászatra. A szakszemélyzet itt is nagyon készséges volt! Első eset lesvadászat egy mag rét mellett, amit erdők vettek körül. Sajnos nem láttunk semmit, de számomra meglepő módon, igen jó utóbőgés volt (5-6 bikát tudtunk megkülönböztetni hang alapján). A következő két napon gyalogos cserkelés, reggel-este 6-7 km (amelyeken egyébként Párom ismételten minden alkalommal elkísért!!!), de sajnos két jó képességű spíszeren, illetve két 4 év körüli, ígéretes koronás bikán kívül mást nem láttunk. Természetesen fel sem merült bennünk a lövés... Ismét üres kézzel tértünk haza...
Tavaly ismét új reményekkel vártam türelmetlenül az őszt. Már májustól tervezgettem a bikavadászatot, bújtam a vadásztársaságok honlapjait, olvastam a szakmai cikkeket, leveleztem,..stb. Augusztusban már másra sem tudtam gondolni. Végül egy baranyai nagy társaságra esett a választás, és befoglaltam ott egy bikát október 10-től, 5 kg-ig. Ismét velem tartott a Kedvesem, Villányban szálltunk meg, igen szép panzióban, jó borok otthonában. Péntektől vasárnapig tarott az ottlétünk, azaz négy kimenetel fért bele (péntek este, szombat reggel és este, illetve vasárnap reggel). Pénteken fél ötkor találkoztunk a hivatásos vadásszal, és indultunk a területre. Az ő kerülete egy nagyobb erdőtagot, illetve egy szintén nagy kiterjedésű lápos-nádasos részt foglalt magába. Első este egy magaslesen vártuk a bikákat egy kiszögellésben, az erdő és egy rét határán, akik ugyan meg is érkeztek, de sajnos már csak a lővilág után. egyébként itt is jó utóbőgés volt még. A következő három kimenetel során keresztül-kasul jártuk az erdőtagot a cserkelőutakon. Már szombat kora reggel, még pirkadatkor összefutottunk egy bikával. Épphogy megkezdtük a cserkelés, amikor előttünk 150 m-re bal oldalról gallyroppanást hallottunk. Kanyarodott az út előttünk, amelyiken haladtunk, és a reccsenést éppen a kanyar környékéről hallottuk... Távcsöveztünk, és lassan haladtunk előre. Kb. 30 m után egy pillanatra láttuk, hogy egy bika vált át az úton, de olyan szerencsétlenül éppen a kanyarban, hogy csak szemvillanásig tudtuk megnézni. A kísérőm szerint megfelelő lett volna, 4 kg körüli dupla villa, vékony szárakkal és ágakkal, hegyes ágvégekkel... Szaporáztuk a lépteinket, hátha megáll a másik oldalon, és a kanyarba érve még megláthatjuk... Sajnos azonban, mire odaértünk, elnyelte a cserjés erdő. Folytattuk a vadászatot, de ezen a reggelen mást már nem láttunk. Este ismét cserkelés, két fiatal bikát láttunk, de csak futtában, mert valamit megneszelhettek érkezésünkből. Felültünk egy lesre, ami az erdőt átszelő cserkelőutak kereszteződésében volt felállítva, és nagyjából 15 perc múlva, úgy 50-60 méterre a lestől bal oldalon kilépett egy spíszer... Gusztálgatja a hivatásos, de mondom neki, hogy első bikának nem szeretnék spíszert lőni, és egyébként is határeset, mert 30 cm körüliek a szárai, így ő is arra szavaz, hogy kímélendő. Bár azért annyit megjegyez, hogy elég sok fiatal bikát kellene lőniük a terv szerint, és ezek nem minden esetben ússzák meg lövés nélkül (itt jegyzem meg, hogy igen jó a bikaállományuk, minden évben több 10-11 kg feletti kerül terítékre). Mindezek alapján ez a nap is lövés nélkül telt el. Vasárnap reggel egy erdősáv belső felén haladó cserkelőösvényen óvatoskodtunk előre. A másik oldalán lévő kaszálón egy igen jó hangú bika bőg néha -néha a párás reggelbe. Azt mondja a kísérőm, nem őt keressük, ismeri, 10 körül lehet. Ahogy haladunk előre, egy pillanat alatt megmerevedünk, mert egy bika lép ki a cserkelőútra, vissza-vissza tekinget az erdősáv felé, majd hátat fordít nekünk, és velünk egy irányba elindul a cserkelőúton lassan lépkedve. Távcsövezzük, sajnos ez sem az én kategóriám, 8 kg-ra saccoljuk a két hármas koronával bíró urat. Alkalmasint a bőgő bika űzte vissza az erdősávba a kaszálóról. 30-40 m-t megyünk egymás után libasorban, nézegetjük a szép vadat előttünk, míg aztán egyszer csak meggondolja magát, és balra fordulva bevált a cserkelőútról az erdőbe. Megyünk tovább, de bikát nem látunk. Negyd kilenc körül visszafelé vesszük az irányt az autóhoz. Pár méter után a baloldali erdőrészből motozás üti meg a fülem. Kissé lehajolva benézek, és fekete pontokat látok mocorogni. Távcső fel, 8-10 süldő vonul libasorban a cserjés szálasban tőlünk kb. 80 m-re. Ekkor már a kísérőm is nézi őket. Súgja, hogy ha akarok, akkor egyet meglőhetek közülük. Vacilálok...nem akarom az esetleges utolsó esélyt a bikára elszúrni egy lövéssel. Végül úgy döntök, hogy nem teszek lövést, hátha még a visszaúton Diána elém terel egy lőhető bikát... Sajnos nem így lett! Ezen vadászatról is eredmény nélkül tértünk haza.
És itt van 2021.! Új vadászünnep, új remények. Idén ismét a tavalyi, baranyai vadászterületre fogunk ellátogatni. Immár családostul, egy kis pihenéssel egybekötött hosszú hétvégére október 1-3. között. Már nagyon várom! Gyakorlatilag tűkön ülök, számolom a napokat! 6 kg-ban határoztam meg a maximumot. Nagyon szeretnék egy igazán jó, érdekes agancsú bikát lőni!
Elnézést kérek, ha untattalak Benneteket a fenti leírással, hiszen nem került terítékre bika... De olyan jó volt leírni, és egy kicsit már előre átélni a jövőbeli vadászat hangulatát... Többször is végiggusztáltam a fórumon lévő 4-6 kg közötti bikák képét, és a leírásokat is többször elolvastam! Hát...az hiszem szinte mindegyik olyan, ami megdobbantotta a szívem! Szívesen látnám bármelyiket otthon a falon!!! Hátha... Végül is három a magyar igazság, és egy a ráadás... Mindenképpen írni fogok a vadászatról részletesen, és remélem lesz mit képekben is bemutatni Nektek!
Addig is nagyon várom az idei bőgésről a bejegyzéseket... Már nagyon lázban vagyok, és imádom nézni, olvasni a beszámolókat. Tanulok is belőlük sokat, meg egyszerűen csak örül a lelkem közben!
Vadászüdvözlet Mindenkinek!
