Régóta dédelgetett témám a magyarországi szarvasvándorlás, a géntranszfer, a gímszarvas országos migrációja.
Több évtizede vizsgálgatom a témát és voltak is megfigyeléseim, amik nem voltak bizonyíthatóak, így minden eseti közlésem a szakma részéről gúnyolódásba fulladt..
Ez az év komoly változásokat hozott a témában, hiszen nyugdíjas lettem, időmilliomos, van lehetőségem utána utazni a dolgoknak és megbizonyosodni a valóságtartalmukról....Biztosan ti is találkoztatok a neten olyan video-felvételekkel, amelyek Baranyában készültek és a közlekedési utakon átfolyó gímszarvas tömegek filmre vételéről szólnak. Több ilyen videó is van tavalyról és tavaly előttről is, mindenki számára elérhetőek! Na de hová mennek ezek a valószínűleg a vaddisznóhajtások zavarása által egybeállt és megmozgatott gímtömegek? Sajnos ebben a térségben soha nem folytak vizsgálatok ilyen irányban, de egy körülmény a segítségemre sietett, mégpedig ebben a megyében a Dráva-síkon, Szentegát térségében és még a Zselicben is fellelhető, e térséget szinte unikumként jellemző bog vagy fekvőkoronával rendelkező baranyai gímszarvasbika. A környezeti hatásoknak kialakult és tartós megjelenési formának bizonyuló trófeaforma először a szentegáti bikánk elejtésekor vált közismertté, de azóta csak nagyon kevés publikációt kapott. Mindenesetre egy életképes, vitális, ma is létező trófeaforma, amely úgy tűnik, hogy nagy megoldásokat jelent a magyar gím magyarországi genetikai folyosóinak felkutatása tekintetében.
Az őszi bőgést követően lehetőségem volt jó néhány megrendezett trófea szemlén részt venni, ahol nagyítóval kerestem a kiállított trófeák között a drávai bogkoronásat.
A legtávolabb az otthonterületétől a Káld-Hidegkúti trófeaszemlén találkoztam egy elejtett példánnyal, ami Iváncon (Vas megye) került terítékre. Ivánc Szentegáttól légvonalban szűk 150 km távolságra esik, mint ahogyan a térképen berajzolt sárga vonal is mutatja, de a terepakadályokat figyelembe véve, akár 230-250 km terepen megtett távolságról kell beszélgetnünk. Ez a távolság pedig már jóval meghaladja a kutatók által felvázolt 50-80 km -es távolságú otthon elhagyást, amit csak kóborlásként aposztrofálnak és nem ismerik el migrációként, vándorlásként.
Márpedig a géntranszfer Délnyugat - Magyarországon kelet felől érkezik....nem olyan nagy tömegben, mert a talált helyeken csak éppen megmutatta magát a terítékben ez a korona formájú vérvonal, de kétséget sem hagy afelől, hogy az otthonterületétől több száz kilométerre is jelen van, aminek pedig az elvándorlás az egyedüli és konkrét bizonyítéka.
A másik elejtett példány a barlahidai (Zala megye) trófeabemutatón tűnt fel, míg további két elejtett példány a kaszói terítéket (Somogy megye) gazdagította!
Ha az adatokat térképre felhordjuk akkor láthatjuk, hogy a megépült autópályák és autóutak vonalas létesítményei ellenére is a baranyai gím téli vándorlása során genetikai közvetítését messze vidékekre eljuttatja. Természetesen nem csak ez a vérvonal az ami vándorol, de jellegzetes trófeaformája miatt csak ez az egy vérvonal az, ami minden kutatási befektetés nélkül, pusztán terítékszemlézéssel kontrollálható.
A kutatásom során nem használtam fel 10 ezer Ft benzinpénzt sem, egyetlen egy hotelban töltött vendégéjszakára sem volt szükségem és nem kaptam semmilyen cégtől vagy vadászati szervezettől anyagi és erkölcsi támogatást sem. Úgy gondolom, hogy azért az eredmények magukért beszélnek és további kutatások alapjait képezhetik.
A térkép, amely hűen tükrözi az idei bőgési terítékadatokból származó előfordulási helyeket....
És a híres koronaforma, ami lehetővé teszi, hogy a terítékről elválasszuk a baranyai bogkoronás bikák trófeáját....
A vasi bemutatón kiállított ivánci trófea
A Barlahidán (Zala megye) kiállított bogkoronás
És végül a kaszói terítéken (Somogy megye) kiállított 2 db drávai bogkoronás gímbika trófeái....
Sajnos az eső miatt a SEFAG idei trófeabemutatójára nem jutottam el, így az ottani helyzetről nem áll módomban beszámolni....
