Megérkeztek Boar jóvoltából a saját készítésű képeim.
Vitaindítónak: hasonlítsuk össze a rózsák alakját,egész hosszban a szár és ágak keresztmetszeteit,a "C" (korona kezdetének pontja) elágazásból hány ág indul,van,vagy nincs "D" elágazási pont és végül a perdöntő apikális (Utolsó,vagy legfelső)elágazás méretét.
Szerintem teljes hosszban jelentős különbségek vannak.
Mindenkinek kihangsúlyozom,hogy én szakmai ismereteim tudatában vitatkozom és nem veszekszem!
Szerintem eléggé vérszegényre sikerült az érvelésed, nem beszélve a fotóidról, amelyek egy óvodás cél nélküli kattingatásait tükrözik.....A szakember, ha ilyen helyre megy, nem a nézőközönséget fotózza, hanem a témát bontja ki, ráközelített, nagy felbontású képekkel..... Mit gondolsz, hogy ha én elmegyek egy-egy ilyen bemutatóra akkor miért vagyok ott a kezdés előtt, legalább három órával hamarabb? Mert a szakma mondanivalója érdekel, nem a közönség. Láttam az arcodon a megdöbbenést amikor Te megérkezel, akkor én már távozom a közösen látogatott bemutatókról.Mivel szakmai szempontból felhasználható képekkel nem tudtál szolgálni, kénytelen vagyok a már korábban a Fórumra feltöltött fotókból dolgozni....aki ezeket készítette legalább értette, hogy hogyan kell ilyen alkalomból fényképezni.
Én már korábban figyelmeztettelek Téged, hogy az szakmaiatlan ideológiai vonal, amit lassan egy évtizede követsz, a bukásodat fogja okozni. Nem hittél nekem, most ez az idő itt van. Na de térjek a lényegre. A hullajtott agancsok beazonosításának és egy bikához való rendelésének nagyon sok módszere van. Ezek közül most természetesen nem foglalkozhatunk azokkal, amelyek a szabad természetben vagy kertben rendszeresen megfigyelt bikákkal kapcsolatos, amelyeknek még a fejen való hordásakor megfigyeltük sajátos formai jegyeiket és elhullajtva azokat rögtön tudjuk ismert bikához kapcsolni.
Kézbe sem vehetem, súlyt sem mérhetek, pecséteket sem hasonlíthatok, így marad a fotókról való dolgozás, ami egyébként, még akkor is javasolt, ha kézbe tudnám az agancsokat fogni, mert a képek nagyon objektívek és sokszor olyan dolgokra is felhívhatják a figyelmünket, amelyek a közeli szemléléskor elkerülhetik a látásunkat.
A gím trófeája alapvetően egy jobb és baloldali agancsszáron szimmetrikusan, alulról felfelé építkező bőrcsont képződmény, amely barkában, háncsban nevelkedik, majd kifejlődése után a szarvasbika a beérett agancsairól a bőrt ledörzsöli úgy mondja a vadásznyelv, hogy letisztít. Az itt leírt események következményei teszik aztán lehetővé, hogy a nem ismert bikáktól származó hullajtott agancsokat egy egy bikához köthetően párba illetőleg, amennyiben lehetséges sorozatba rendezzük.
Nézzük akkor az első, a Fórumról vett képet.....
Sajnos kisebb méretben hozza, mint szerettem volna, de azért a lényeg megérthető belőle.....
Először azt kell eldönteni két ismeretlen hullajtott agancsról, hogy párba állíthatók-e, vagyis lehetséges-e, hogy a két agancs (jobbos és egy balos) korábban egy bika fejét díszítették.
Ezt először a szimmetria elveinek megvalósulása vagy hiánya lehetőségeivel vizsgáljuk... A két agancs között meghúzott függőleges vonal ezt hivatott bizonyítani....Jelen esetben nagyon könnyű dolgunk van, mert szimmetrikusságát szemlélve a dolgoknak a két agancs szinte tükörképei egymásnak, egyetlen kis eltérés a jobb szár jégágának mérete és jellegzetes formája, amely későbbiekben perdöntő formai jegy lesz.....
Na de ne elégedjünk meg ennyivel, hanem keressünk további jegyeket, amelyek mindkét agancson (jobboson és baloson is) egyaránt fellelhetőek, bizonyítva ezzel, hogy korábban ugyanazon szarvasbika fején viselték őket...
Az 1. sorszám alatt sárga karikával jelölt tisztítási jegyek ugyanazon helyen, ugyanolyan mértékben és ugyanolyan színben vannak jelen a jégág tövénél mindkét agancson, erősítve ezzel összetartozásukat.
A 2. sorszám alatti sárga karikával jelölt területek ugyanazokon a helyeken és ugyanolyan fakó színben jelennek meg, bizonyítva ezzel azt a körülményt, hogy a bika agancsainak ezt a horpadásos felületét csak nehezen tudta megtisztítani....
A 3. sorszám alatt lévő sárga karikák a középágak gyertyáinak hosszúságát hasonlítják össze. Ezek teljesen azonos hosszúságúak, jelzik, hogy egykorú agancsokról van szó
A 4. sorszám alatt levő szögszárak bezáratlan végei egy a mindkét agancson fellelhető főér barázdájának elejét és végét fogják közre. Mindkét agancs esetében hajszál pontosan ugyan az a tangens szögérték mérhető
Az 5. sorszám alatti mindkét agancson tökéletesen ugyanaz a tangens szögérték, pedig a középágtól a koronáig tartó főér barázdáját jellemzi mind a két agancson.....
Első körben tehát 100%-os biztonsággal kijelenthetjük, hogy a fotón szereplő agancsok ugyanazon bika párba állított agancsai, összetartozik, ami korábban összenőtt, ehhez kétség nem férhet.
Most vizsgáljuk meg azt, hogy a harmadik hullajtott agancsnak van-e valami köze ehhez a pároshoz! A feladatunk, hogy olyan erősítő agancsformai és tisztítási jegyeket kutassunk fel, amely a páros agancs balos agancsán is felfedezhetőek.....
és ezáltal köthetőek a páros aganccsal jellemzett bikához.
Az 1. sorszám alatt sárga szakasszal jelölt rész a páros balos agancsánál is ugyanolyan mértékben és ugyanazon a helyen megtalálható, tehát ennek a korábban elhullajtott balos agancsnak ugyanezen bikához való tartozását erősíti.
A 2. sorszámmal jelzett területek mindkét agancs esetében a jégágak tisztításának szín és méretbeli egyezőségére hívják fel a figyelmet
A 3. sorszám alatt pedig a már korábban megismert, a bika által nehézkesen elért tisztítandó felületek méret és világos színe szolgál további egyezőséggel....
A 4. sorszám alatt két hajszálra egyező korona alapágat találunk.... Meg kell jegyezni, hogy a koronában megjelenő ágaknak bizonyításként történő felhasználása, csak egyezőség esetében megengedett. A korábbi években jelentkező koronaág formai eltérések semmi ellenkezőt nem bizonyítanak, mert a korona képzés a szarvasbikánál nagyon labilis, bizonyításra csak utolsó esetekben és csak egyezőség alapján használható fel. Nem egy olyan agancssorozat van, ahol a bika teljes élete során szinte a lehetséges, egymástól merőben eltérő (5-6 különféle) koronaformákat építette fel, melyeket még ráadásul kiszámíthatatlanul cserélgette a jobb és baloldali agancsában. Itt bukik Wildheger elmélete, az apikális elágazások különbözőségével, mert a korona ágainak képzései labilisak, minden évben ad hoc képzési rendszerűek, előre nem kiszámíthatóak, sokszor az egész korona 180 fokban elfordul a szár tengelye körül, ezért hullajtott agancsok összetartozásához való bizonyításra nem alkalmas! Egyébkét a fotón látható két agancs esetében jól látható a hasonló korona képzési metódus, a hasonló korona építkezés, de az előzőekben leírtak miatt, ez nem tartozik a perdöntő jegyek közé. Egyezősége nyilván erősíti az agancsok ugyanazon bikához való kapcsolását.
Essen szó az első agancson fellelhető nagyméretű gyöngy vagy rossz szóval nevezzük szemölcsnek jelenlétéről. Ez a párhoz tartozó balos agancson hiányzik és ez aztán Wildheger részéről rögtön azt jelentette, hogy ez az agancs másik bikáé. Nos a gyöngyök, azok nem ágak és legfőképpen nem főágak, hogy megjelenésükre minden körülmények között számítsunk, viszont valahol benne vannak a szarvasbika genomjában azok a gének, amelyek aztán az elejtett lovászi bika bal agancsának szárán ugyanazon a helyen újra megjelenítették, perdöntően bizonyítva, hogy ez az agancs valóban a lovászi bikának a korábban elhullajtott agancsa.
És akkor az utolsó kép.....
A jobb szár csökött jégága végül perdöntő bizonyítékká vált, hogy eddig bizony a lovászi bika hullajtott agancsairól beszéltem.....
Kedves Wildheger! A legkevesebb, hogy itt a nyilvánosság előtt bocsánatot kérsz a zalai trófeabemutató rendezőitől, akiket szakmaiatlansággal vádoltál meg és újra gondolod egyedülállóan hamis elméletedet, ami idáig juttatott.
