Nyár eleji őzbakos német barátommal voltam kint ma délután..........
De szombat reggel 4-kor itt lesz nálam és újból ráállunk az ügyre.....addigra talán már valami bőgés féle is beindul........
Következzen a folytatás:
Csütörtökön szünetet tartottunk, nekem gyerekmotoroztatós programom volt Bp-en, a hivatásos vadászunknak halaszthatatlan családi elfoglaltsága volt betervezve aznapra, így barátom kirándulni ment és a hely thermálfürdőben áztatta a golyóit egy kicsit
Pénteken nekem munkahelyi időtöltés volt a penzum, így vadőrünkkel mentek ki.
Reggel láttak is egy jobbacska bikát bőgni két kukorica között egy felcsapzott repcetarlón, de a nagy távolság miatt J. nem engedte lőni a vendéget, becserkelésről szó sem lehetett a sok tarvad és a mellékbikák miatt, így élményekkel tele, de kézzel fogható eredmény nélkül jöttek be délelőtt.
Este ugyan oda ültek vissza, de napközben J. kivitt egy hordozható kislest az egyik kukorica szélébe és arra ültek fel.
Kicsivel fél 8 után jött is az sms, hogy fekszik a bika!
T. egy bő 10 éves, páratlan 14-es, kb 9 kilós bikát ejtett el egyetlen magas vál-lap lövéssel, igaz a bika nem jött el a tarvadjaitól a tehénhang ellenére sem, így bő 200 méterről adott csak lehetőséget a lövésre. De barátomnak (mint azt talán már említettem volt) valami hihetetlenül jó keze és nyugodt idegrendszere van, megfontoltan lő és gyakorlatilag minden lövése 100%-os. Ha nem biztos a dolgában, akkor inkább hagyja a vadat elmenni lövés nélkül
Nagy volt az öröm, telefonon a nagy gratulációk közepette megbeszéltük, hogy másnap reggel fél 5-kor találkozunk...na nem a Sarvajc körösztyinél, hanem csak nálunk.
Szombat:
Éppen lefőtt a hajnali kávé, mikor betoppant T. Gyors élménybeszámoló az esti műsorról (210 kg volt a bika zsigerelve, még el kellett menni +segítségért, mert hárman sem bírták feltenni), majd autóba ülünk és irány egy másik terület rész. Sajnos az eső olyannyira szakadt közben, hogy az ablaktörlő a legnagyobb fokozatban is meddő harcot vívott az áradattal.....
Jó negyed órát ültünk a kocsiban, mire elkezdett kicsit csendesedni. Ekkor becserkeltünk egy nem annyira magas leshez (T. alatt egyszer leszakadt Csehországban egy 6-7 méteres les létrája, összetörte a lábait, azóta nehezen gyalogol és borzasztóan fél lesre mászni, csak erős, stabil les jöhet szóba, de azt is csak max. 3 méteres magasságig vállalja be), majd azon ülve vártuk, hogy történjen valami. Már teljesen világos lett, mikor a mögöttünk lévő égeresben elnyekeregte magát egy bika. Kisvártatva választ is kapott a tőlünk kb. 600 méterre lévő tó feletti fenyvesből.
Az eső újból rázendített, mi pedig közel 2 órán át vártunk, de hiába. Annyi eredménye votl, hogy a csizmám szára karimáig feltelt vízzel és a ruhámban volt kb. 5 liter felesleges nedvesség.
Hazafelé telefonon beszéltem a hivatásosunkkal, aki ajánlott egy másik repcetarlót, amin előző este is volt kint vagy 25 tarvad, már 7 óra előtt.
6-kor értünk beiratkozás után a repcéhez, de már kint volt 8 gímtarvad rajta. Nagy sebességgel elhajtottam mellettük, mire kelletlenül visszakocogtak az erdőbe.
Megszokták már a mezőgazdaságban dolgozók rohanását, egy lopakodó autó gyanút keltett volna bennük, de így nem vették nagyon zokon a zavarást.
Ez abból is meglátszott, hogy alig ültünk fel agy kislesre a kukorica szélében, már jöttek is vissza legelni.
Aztán a 8-ból 12 lett, majd 17 és végül 28-30 tarvad tépte a zöld, húsos leveleket....mire megjelent a háremúr is, de tőlünk vagy 600 méterre, a repce túlsó végén.
Ráadásul megállt az erdő lombja alatt a föld szélében és nem mozdult onnan. A lobos háttér és a nagy távolság miatt az agancsából szinte semmit nem láttunk, a testének alsó fele is takarásban volt a domborzat miatt, így nem alkothattunk róla konkrét véleményt.
Idősebb hivatásosunk távolról kukkerolta a történéseket, hívtam is, hogy ő meg tudta-e rendesen nézni a bikát?
De sajnos neki is nagyon messze esett és a háttér őt is zavarta......nem volt más lehetőségünk, mint várni.
Amíg nem tudom, hogy milyen bikáról van szó, a becserkelés szóba sem jöhetett, mert ha nem lőhető, akkor esetleg távozáskor feleslegesen megzavarjuk a rudlit és elvadítjuk őket a kiváló helyről.
Már kezdett szürkülni, mire a basa úgy döntött, hogy "leereszkedik" az övéihez és kikocogott a tarlóra.
Futkározott tehéntől tehénig, gondosan elhajtva egy csapost asszonyai közeléből.
Közben jól megfigyelhettük minden mozdulatát és az agancsát is.
Max. 8 éves, 8-9 kilós páros 14-es, igazi ereje teljében lévő titán.
Egymásra néztünk és már a másik pillantásából tudtuk, hogy ez a bika (ha csak rajtunk múlik) nem kerül saroglyára idén...de még jövőre sem.
Gyönyörködtünk bennük még a teljes sötét beálltáig és nagy kerülővel a Kapos töltésén haza indultunk.
Vasárnap:
A hajnal első fényei már ott köszöntek ránk, ahol szerda este leselkedtünk.
Sajnos még sötétben bejött szél alatt egy bika (csak a szagát éreztem és az agancs kopogást hallottuk a bokrokon), majd nagy robogással faképnél is hagyott minket.
Hál'Istennek az eső Napkeltére elállt (mert megint trópusi felhőszakadásban csúszkáltunk ki a területre), így reménykedve vártunk a szárítkozó szarvasok megjelenésére az akácsarjasban.
Nem is okoztak csalódást, elsőként egy borjas tehén, majd kis családjának többi tagja jelent meg a napsütötte domboldalban.
Később csatlakozott melléjük egy 4 éves koronás 10-es és egy csapos is, csak a háremúr nem jelentkezett.....talán őt zavartuk meg hajnalban?
Láttunk még jó pár őzet, egy süldő is keresztül bandukolt a vágás-oldalban és valahonnan messziről bőgést hozott magával a megélénkülő nyugati szél.
A szélnek most igen örültem, mert szemlátomást csapatta szét az egybefüggő vastag felhőzetet és ez reményt adott a délutáni, utolsó kimenetelünkhöz.
Ami megint csak esőben kezdődött...hogyaza......de vártunk türelmesen a kocsiban. Mindketten jól megfáztunk az előző napi pacallá-ázástól, nem akartunk újból áthűlni.
De szerencsére újból kitisztult az ég, rögtön neki is indultunk a hosszan elhúzódó sarjasnak az alsó szélén vezető úton.
Két bikát hallottunk bőgni, az egyik még az erdőben nyomta, a másik a tőlünk távolabb lévő sarjason lehetett. Megszaporáztuk a lépéseinket, de a sok őz miatt csak nem értünk oda időben.
A hang tulajdonosa már felment a tetőn álló napraforgóba és onnan hallatta hangját, egyre távolabbról.
Erre rákezdett az előbb még erdőben bőgő bika is, de már azon a sarjason, amit otthagytunk emennek a kedvéért.
Hátra arc, irány vissza. Ismét átcsempésztük magunkat az őzek védőzónáján és már a kislesen is ültünk, távcsöveinkkel vallatva az egy nyár alatt valami elképesztő módon felcsapzott akácos oldalt.
T. látta meg először a bikát, azaz inkább csak a lengő-mozgó sarjakat, amiket a dühösen bőgő bika csépelt, mintegy erő-demonstrációként.
Aztán kihajtott egy villás 8-ast és ekkor egy pillanatra látszott szinte az egész agancsa.
Koronás (jégág hiányos) 10-es, kissé abroncsos és szűk állású is......de nem annyira, hogy (miután az arcát is felfedte, majd a teljes testét is megnézhettük) emiatt kimondtam volna rá a tűzparancsot. Széles karimájú "búvárszemüveg", gitárnyak, gömbölyű testalkat, világos rőt szín,......"6 éves" mondjuk ki egyszerre az ítéletet.
A puska visszakerül a les sarkába, maradnak a távcsövek és gyönyörködünk a sötétség beálltáig az előadásban.
Este azzal válunk el egymástól, hogy 22-én találkozunk és ha lesz még némi utóbőgés, akkor megpróbálunk kézre keríteni még egy jó terítékre való bikát.
Lesz rá bő egy hetünk és akkor nem kell haza rohannia a "Gescheft" miatt...
