Nyár eleji őzbakos német barátommal voltam kint ma délután.
Igazából csak szellőztetni jött egy kicsit hétfőig, termálfürdő, tihanyi levendula túra, siófoki kupi
, stb....
Azért rábeszéltem, hogy nehogymár kihagyjuk az alkalmat.
10 hektáros téli akáctermelés mellett cserkelgettünk, de fél 7-ig még őzet sem láttunk.
7 előtt pár perccel felkúsztam egy nagyon öreg, a sarjas miatt erre az idényre még kicsit kipofozott magaslesre, hogy jobban belássam a földről nem szemmel tartható részeket.
T. ingatta a fejét, hogy ő inkább maradna lent (egyszer valahol leszakadt alatta egy les és azóta félig nyomorék a jobb lába, van benne egy "kis" félelem a 2 méternél magasabb építmények iránt).
Félúton jártam felfelé, mikor pisszeg ám, de cefetül. Nézek arra amerre kukkerol, hát sorolnak ki a dombtetőn a sarjra a tarvadak.
Lassan felértem és 2 tehenet láttam 1 ünő és 1 borjú társaságában.
Súgom neki le, hogy jöjjön fel, mert talán jön mögöttük bika is.
A válasz: Nincs az a bika!
Nézegetek, egyszer csak ugyan azon a váltón megjelenik egy agancs a sarjak között.
Leszólok, hogy "Hosszú szemágak, jégág nincs, nagyon hosszú középágak, gyenge hármas korona, 8 éves, 7 kiló, lőhető"
Felnéz, de mikor látja, hogy én már újból a domb felé távcsövezek, ő is oda leskelődik.
Pár másodperc múlva érzem, hogy megrezdül a magasles, T. mint egy tériszonyos polip, minden kiálló testrészével kapaszkodva araszol a létrán hasoncsúszva felfelé.
Közben halkan, de igen választékosan káromkodik, nem kihagyva a vallásos és ökomenikus részeket sem
A tarvadak közben már rászéledtek a sarjas felső szegélyére, tőlünk kb. 170-180 méterre és csipegetve lépkednek.
Mire barátom mellém ült, a bika beállt egy világoszöld sarj foltba és dühösen neki esett a csenevész akácoknak.
Némi sasolás után közösen eldöntjük, hogy a bika tényleg lőhető, de a trófea tömege inkább a 6 kilóhoz lenne közelebb.....szoknom kell még a 12-es Swaro kukkert
A fény lassan kopik körülöttünk, de a bika csak nem akar a tehenei után lopakodni. Kielégíti a nála gyengébb ágak tördelése.
Aztán az utolsó fények idején csak meggondolja magát és kilép egy tiszta foltra.
Várom, hogy csak elszólja magát a Sauer, de csak csend van. Kérdem, hogy mi a baj?
- Nem látom rendesen a szálkereszt közepét.
- Világító pontot bekapcsoltad?
- Ja, azt nem.......
- Áááááááááá....
Átnyúlok, bekapcsolom.....puska vissza a megfelelő pozícióba......némi célzás.....a bika belép a következő sarjas foltba és megkezdi az újabb erődemonstrációt.
Ott is maradt még vagy 5 percig. Mikor újból előjött, már nem engedtem lőni, olyan sötét lett.
A lesen még kicsit morgott, hogy "de biztosan eltalálta volna" (ami valószínűleg igaz, mert fene jó keze van), de az autó felé ballagva már mondta, hogy jobb így, mint ha a kukk sötétben bolyonganánk vakon a 2 méteres sarjasban, aztán vagy meglenne a bika, vagy nem.....
De szombat reggel 4-kor itt lesz nálam és újból ráállunk az ügyre.....addigra talán már valami bőgés féle is beindul. (a bikának egész idő alatt egy nyekkenés el nem hagyta a torkát, de máshonnan sem hallottunk bőgést)
