Csabi,
már-már közhelyszámba megy az a válasz, hogy a megoldás a "minőségi" vadállomány. Olyan, amiből nem csak tömegtermeléssel lehet akárcsak megközelítőleg is kitermelni az általa okozott kárt.
Amikor a "gazdasági vadeltartóképesség"-el kapcsolatos gondolataimat előadtam még valahol két fórummal ezelőtt, akkor el lettem mondva minden dilettáns hülyének aki csak gyaluljon, ne akarjon belepofázni a nagyok dolgába...
Persze nehéz úgy számolni, hogy az állományomtól egy standard bevételt várok a kártétel nominális mértéke pedig a terménypiaccal változik, akár harminc százalékot is egyik évről a másikra. Ezt rugalmasan lekövetni-pláne szarvassal-nem lehet.
Egy biztos. A jelenlegi rendszer-legalábbis trófea szempontjából-kontraszelektál a fiatalon agyonlövetett reményteljes bikákkal. Úgy valóban nehéz gazdálkodni, hogy egy éjszaka három társaság területén is átvonul a szarvas. Azonban a jelenlegi "nagybirtokok" hozzállása sem példamutató, akik ezeket létre tudták hozni, azok magasról tesznek a vadkárra(is), attól, hogy még nagyobb hatalmat adunk a kezükbe, nem lesz kevesebb szarvas vagy kisebb vadkár.
Lajossal ellentétben én mostanában is találkoztam százas szarvasrudlival. Fényes nappal, az országúton. Dél-Baranyában, csányi birtokán. Ott gazdálkodó partnereink szerint alig van vadászva a terület, vadkárt meg igencsak nehezen de sokszor inkább sehogy nem térítenek nekik. Az a lényeg, hogy ha megjelenik a nagyúr a vendégeivel, biztosítva legyen a felhőtlen szórakozása. Tartok tőle, hogy az új törvény ebbe az irányba fogja mozdítani a területkialakítást, nehogy már valami szarházi földmíves bele merjen szólni a nagyok játékába, majd pestről megmondják, hogy "szakmai alapon" milyen döntést hozzon a hatóság a területkialakítás kapcsán.
