Pl. ez a 10 cm-enkénti szeletelés.
Hogy ott mit kell nézni, mi mit jelent.
A másik (ez talán jobban érdekelne) a villás bikák selejtezése.
Mert én is hajlok afelé, hogy a koronára selejtezés révén elvesztjük a szárhosszat.
Bár ez meg lehet, hogy abból adódik, hogy én bizony odaadnék egy tizennégykilós ágasbogast egy tízkilós nyolcasért.
Nade ez már ízlés dolga, arról meg fölösleges vitatkozni...
Szóval mi a jó?
Meghagyni egy hosszúszárú villás (vagy esetleg dárdás) fiatal bikát, és lőni inkább amelyiknek gyenge koronája van?
Pl. a második agancsúak közül nem inkább a hosszúszárú dárdásokat kellene meghagyni? Egyáltalán: ebben a korosztályban mennyire mutatkoznak meg egy bika képességei?
Stb.-stb.
"a koronára selejtezés révén elvesztjük a szárhosszat"
Ezt ilyen egyértelműen nem szabad kijelenteni!
Anno- Galamb Gábor és csapata tudta,mert kiválasztotta,melyik koronatípusra szabad selejtezni a szárhosszúság megtartásával.
A második üzemtervi ciklusban már ott tartottak,hogy a bikák ahány évesek,annyi kilós trófeájúak legyenek.
Sok bika 120 cm-es szárhossznál bőven 15 kg fölé jutott.
Ma ott követik el a hibát,hogy mindent egyformán lőnek,ha csak dárdás a második agancs.Pedig a szemágtípus már ott van,látható segítség a kiválasztásban.
A következő évben sem mindegy,hogy mi alapján ítélek.
Én is elkövettem egy olyan hibát,hogy elfogadtam az országos előírást.
Koronásak közül kilőni a villást.
Megtettem,Öreg Kollégám méltatlankodása után alaposan megnéztem,milyen bélyegek erősítik az Ő véleményét.Akkor ismertem fel,hogy van egy olyan, már fiatalon morcos tekintetű típus,mely örökös villásan bőven 10 kg fölé jut,még egy átlagos hegyvidéki élőhelyen is,ha hagyják,hogy megérje az öregkort.
Kérdésedre a válasz:
Fiatal korban a típus határozottan látható,a képességet erősen befolyásolja a születési idő,a születési súly és az élőhely a továbbiakban.
