Üdv. Urak!
Gyönyörű volt a reggel, szép eredménnyel. Elég gyengén bőgicséltek ezen a reggelen a bikák. Mindenhonnan fel-felszólalt 1-2, csak abból a körzetből nem, ahova beírtuk magunkat Apámmal reggel, én még fegyver nélküli kísérőként. Mindig jóval hamarabb mentünk ki reggelente, mint a virradat, hisz hosszas várakozás alatt szépen fellehetett mérni a terepet, honnan, milyen bika bőg. Péntek reggel volt a legjobb bőgés, de virradatkor elvágták őket, 5:40től egy hang se. Tegnap reggel már csak-csak felszólalt 1-2 még világosba is, de nem volt szerencse, nem találkoztunk a hang tulajával személyesen. Ez azonban ma reggel máshogy alakult. Mint feljebb írtam, mi körzetünkbe teljes csend. Szomszéd körzetbe pedig egy igen jó mély hangú bika folyamatosan nyomta. Még sötétben elindultunk felé, de csak a körzethatárig, onnan hallgattuk, hogy és hol bőg. Így is bőven több mint 250-300 méterre volt tőlünk. Kezdett világosodni. Mi is bőgtünk neki, tehénhanggal próbáltuk hívni felénk, de nem igazán akart mozdulni. Már világos volt annyira, hogy keresőbe jól lehetett látni. A bika felment a gerincre, és nekiállt egy fenyő alacsony gallyainak. Hangján is lehetett hallani, valamiért ideges. Pár perc után elindult oda, ahonnan még sötétbe hallottuk bőgni. Csupasz oldalon kis foltokba sűrű részek is voltak, mint kiderült, 2 mellékbikájának nekirontva, győzedelmes hangon bőgött fel ismét. Nekünk ez tökéletes volt, hisz ez a két bika, és egy gyenge ünő egyenesen felénk vették az irányt. Menet közbe Apa bírált, az egyik elég nagy, lőhető, pont nekünk való. Tudni illik, hogy társaság házi szabálya miatt, aki lőtt egy bikát, az utána következő 3 évben nem lőhetett. Ez Apámnak tavaly járt le, tavaly nem sikerült lőni, nagyon sok bikát nézett/néztünk meg, hívtunk be, de egyik se volt olyan igazán "jó". Most már ezt a szabályt törölték, csak következő év szeptemberében nem lőhet bikát az, aki előtte való év szeptemberében elejt egy bikát. Visszatérve a történetre, a 3 szarvas bement alattunk egy sűrű részbe, de gondoltuk, hogy hamar ki is fognak onnan jönni, hisz a fekvőhely a mögöttünk lévő rész volt, oda tarthattak. Mi gyorsan leültünk a kökény közé, vártuk őket. A nagyobb bika lépett ki először a sűrűből, olyan 80 méterre tőlünk. Lövést nem kapkodta el Apa, várt. Bika meg csak jött és jött. Egyenesen felénk. Pedig már nem hívtuk tehénhanggal, nem bőgtünk, csak ültünk mozdulatlanul. Ja, bocsánat, csak én ültem így, Apa óvatosan biztosított, vállhoz emelte a puskát. Mikor már a bika nem volt messzebb, 15-20 méternél, sajnos még mindig szembe, pillanatok kérdése volt, mikor vesz már észre, hisz csak a nem olyan magas kökény között ültünk, a szarvasnak meg jó a látása, pont egy kicsit, nagyon kicsit elfordult a bika, akkor dördült a lövés, a bika elesett. Újratöltés, felállunk. Bika elég intenzívebben rugdal, majd próbál felállni, először sikertelenül. Másodjára egész jól sikerült neki, ekkor már nem várta meg Apa, hogy újra visszafeküdjön, a biztosra ment, még 1 lövéssel helyben marasztalta. Hatalmas öröm
, végre fekszik az, aminek már feküdni-e kell. Erre vártunk. Sok reggeli, sok esti vadászat van benne, sok elkocsikázott benzin, de megérte.
Képekért bocsánat, nagy örömre elfelejtettem normális képeket csinálni, egyik a helyszínen van, utána pedig elrakásra került a fényképezőgép,
, másikat pedig az agancsról készítettem. Szidom is magam a kép miatt, hogy nem csináltam többet
. Azért lehet bírálgatni, érdekel, ki mit mond róla. Holnap pedig már nyugodtan megyek iskolába, hisz nem kell attól félni, hogy Apa nélkülem lövi meg a régóta keresett bikát!
Ui.: Mindenkinek kívánok ilyen élményekkel teli vadászatot. Hatalmas élmény volt!
