Az első sorszám alatt szereplő bikát több éve ismerték, mert ezen a területen tartózkodott nem csak bőgésben, hanem a téli beállásban is. Ezért két évre visszamenően be tudták mutatni a bika korábban elhullajtott agancsait is. Ezek párban vannak és sok információt közvetítenek felénk. Sajnos nem gondoltam, hogy ilyen komoly témák vetődnek fel a fórumon, mert ha tudtam volna, akkor azért konkrétan megmértem volna a bemutatott hullott agancsok száraz súlyait, hogy valamiképpen természetes mértékegységben mért adatokkal is alá tudjam támasztani a mondanivalóm lényegét.
Mivel azonban ennek a bikának a két évre visszamenő élettörténetét a legilletékesebbel, a területet kezelő hivatásos vadásszal áttárgyaltuk, így higgyétek el nekem adatok közlése nélkül is a következőket. Az első pár hullott agancsot ha kézbe vehettük, akkor ennek a bikának a legjobb méretekkel rendelkező agancsait tapogathattuk meg. Ezek a legszemrevalóbbak , ekkor a korát a bikának már 10 évre becsülték. Nos mielőtt azonban ezeket az agancsait elhullajthatta volna egy januári disznóhajtáson (nem ezen a területen) magas lapockalövést kapott, amit azonban szerencsésen túlélt. Az idén tavasszal párban megtalált agancsai azonban jelentősen eltértek a tavaly tavaszitól. A szár- és ághosszak jelentősen zsugorodtak, az ágak íveltsége drasztikusan csökkent, a koronaágakban visszarakásra utaló lécesedések jelentek meg, az egész agancs zömökebb lett és egy kimondottan öreg bikától származó jelleget vett fel, holott ekkor még „csak” tizenegy éves korúra volt becsülhető. A mért agancssúlyokban is volt visszaesés, összességében több mint fél kilogramm az előző tavaszihoz képest.
Nos, az idén bőgésben aztán megmutatta magát a bika és fejdíszével meglepte az őt jól ismerő hivatásos vadászt is. A szarvasbika 12 éves korához képest egy fiatalabb korosztályt megjelenítő formai jegyekkel megtűzdelt trófeát rakott fel. A koronában az ágak fiatalosan hosszúak, az ágvégek pedig a korábbi évekkel ellentétben nem hegyesen kifentek, hanem ujjbegyszerűen vastagok, és a főágak ismét jól íveltek lettek, ami megint csak a fiatalabb korosztály agancsfelépítésének egy formai jegye. A bal száron megjelenő középág szokatlanul mély tűzése és a jobb szár koronaágainak valamilyen kényszerű hullámossága, csavarodása azért valamit jelzett, csak ezen üzenetek megfejtéséhez még kevés ismeretanyaggal rendelkezünk. Mindenesetre a szárak alja, jégág magasságig jelentősen emelte a körméretét, (pakolt bele) ami pedig az öreg bikákra jellemző.
A bika azonban sántított, húzta az egyik első lábát, elejtése utáni zsigereléskor pedig megállapították, hogy tüdeje jó 30%-ban a korábbi elszenvedett lövés kihatásaként le volt tapadva.
Ez a trófeája még most sem éri el, a két évvel ezelőtti hullajtott agancsok mért súlyai által és a koponya súlyának figyelembevételével már akkor elért, becsült 10 kg-os trófeasúlyt.
Azért adtak neki egy lehetőséget, hogy felépüljön és nagyon szép és tanulságos szakmai tapasztalatokat gyűjtöttek e bika megfigyelése kapcsán.
Szia Zoli!
Csatoltam a bika fogsoráról készült fotót.
Üdv!
