Szarvasbika

[Cheyenne]

Marosán, a többi stimmel.

Köszönöm Voldi! 

[Voldi]

Köszönöm Voldi! 

http://hu.wikiquote.org/wiki/Maros%C3%A1n_Gy%C3%B6rgy

[Silvestris]

 Na, alakul a hangulat.

Karcsi Bátyánk már elfelejtette, milyen fiatalnak (és ebbõl fakadóan "tudatlannak") lenni . Bár a fiatalság még õszinte és naív, ugyanazt a kérdést másként teszi fel. De a legfontosabb szerintem a lelkesedésük, azt nem szabad megtörni! Az a legnagyobb vétek. Csak az az ember lesz boldog, aki tud lelkesedni valamiért.

A nagy okosságaim után pár szó az etetésrõl.
A legtöbb szakkönyv részletekbe menõen tárgyalja az egyes takarmányféleségek beltartalmi értékeit, a napi szükségleteket vadfajonként és korosztályonként, a berendezések felépítését, et c., de azzal kevesebben foglalkoznak, hogy hová érdemes telepíteni etetõt.
A helykiválasztást nem szabad elkapkodni. Figyelni kell a szarvasokat, hogy hol szeretnek feküdni télen, melyik napos szálasban. A fiatalosok közvetlen szomszédságában nem szabad etetõt építeni a károsítás miatt, amit a nagyobb számban huzamosabb ideig ott tartózkodó szarvasok okoznának.
Nem árt utánanézni, hogy mikor vágják le a szálast, nehogy a rendesen megépített szép etetõ használaton kívül kerüljön egy- két éven belül.
Próbáljon az ember nyugodt részt találni, és bár etetõnél szigorúan tilos vadászni (!!!), úgy kell elhelyezni, hogy az esetlegesen rácserkelõ puskásnak minél nehezebb dolga legyen, ha vadat akar lõni. Erre jók a domboldal hajlásai, ahol  a lentrõl közelítõk elõl takarásba tudjuk tenni az építményt. Célszerû továbbá nem egyenes nyiladékok mellé tenni, hanem kanyargós út hajlatába.
A takarmányt kisebb adagokban kell kijuttatni a fogyás mértékében, mert ha nem így teszünk, akkor nagy lesz a pocsékolás, veszteség. Célszerû silót építeni (komolyabb gazdaságnál) az etetõ mellé. Nem nagy betonépítményre, henem pár köbméteres faépítményre kell gondolni. A szénaetetõt is úgy kell megépíteni, hogy tárolható legyen benne a szálas. Egyszerre csak annyi szálast kell adni, ami a következõ etetésig kitart. Ha rögtön teletömi az ember az etetõt, ráadásul még tág is a rácsozat, akkor a szarvasok kihúzgálják gyors az egészet, a jobb részeit megeszik, a többit meg teleszarják és földbe tapossák. A rácsozat közé egy ököl férjen be éppenhogy.
Nem árt, ha a szemest is kint tudjuk tárolni (tudom...).
Ha ezt így megépítettük, akkor nem érhet minket meglepetés, bármikor meg tudunk etetni, a legrosszabb idõben is gyalog, legalább látunk is valamit, és csendben járunk.
Hetente háromszor célszerû etetni, szilázst a tálcákra, rá a szemest, a rácsba meg a szénát.
Röviden ennyi.

[zsolt68]

 


(Egyébiránt a nyalással, sóssal kapcsolatos kifejezéseket igyekezzünk kerülni, van, aki túlzottan felizgatja magát az ilyesmin. Természetesen nem gondolok senkire konkrétan, csak úgy eszembe jutott.     )

[Karácsony Károly]

Karcsi Bátyánk már elfelejtette, milyen fiatalnak (és ebbõl fakadóan "tudatlannak") lenni i

20 és 30 éves korom között egyedül szolgáltam 5300 ha. nagyvadason , csak utána lettem "hajjakend minekhíjják " . De mindig tudtam , hogy "hol a helyem" . . . !!!  Az ilyesféle beszólásokért , az akkori "Öregek" letépték volna a fejemet !!!
Röviden ennyi.

   

[Horrido]

20 és 30 éves korom között egyedül szolgáltam 5300 ha. nagyvadason , csak utána lettem "hajjakend minekhíjják " . De mindig tudtam , hogy "hol a helyem" . . . !!!  Az ilyesféle beszólásokért , az akkori "Öregek" letépték volna a fejemet !!!
Röviden ennyi.

   

Szerencse, ma más világot élünk.

[Karácsony Károly]

Szerencse, ma más világot élünk.

Du hast Recht !  Ich habe nur, um sich umzusehen . . . !        Vagy valami ilyesmi .   

 

[elaccc]

  Éppen most hétvégén beszéltem egy régi nagy öreggel, aki a 80-90 években oktató is volt (a későbbi ottani vadőröket "tanítgatta") és azokon a területeken "vadőrködött", ahol agancsozni jártam, igaz nem intenzíven jártam arrafelé, és nem tartottuk a kapcsolatot sem, de a sors most összehozott bennünket...

Elmondtam neki, hogy akkoriban 1992-ben találtam a  "területén" egy 8 kilós páratlan 16-os agancsot, a bika azokon a  területeken nevelkedett, nőtt föl, kérdeztem ismerte-e?... (Már itt elmeséltem régebben, hogyan találtam, az volt életem legnagyobb hullott agancsa)  Rögtön rávágta, hogy ismerte a bikát és pár évvel később egy német vendégvadásszal lövette meg. A trófea 24 órás súlya 12,54 kg volt!!!! Mátraalja, Egerbakta környéke!!!  Tényleg nem alkalmas a hely nagy bikák eltartására  ::  ) Mondott még sok érdekes dolgot, például elmesélte, hogy ugyan azon a területen talált egy 5,75 kg-os 6-os fél szárat és egy hétre rá találta meg a párját, iszonyat szerencséje volt... Meg azt mondta, hogy több 10 kiló körüli trófeást lövetett vendégvadászokkal. Olyan érdekes dolgot is mondott, hogy mikor megláttak egy 10 év körüli bikát, és célkeresztbe került az agancsait közelebbről meglátták, mégsem ejtették el, hanem megbeszélték, hogy várnak vele, még pár évet!!!
Mátra és Bükk jelenleg aktív vadászai! Veletek előfordult már ilyesmi? 

Idén húsvétkor nagy szerencse ért, hozzám került a Mátra aljai történelem egy "kis" szelete, amire 21 éves korom óta vágyakozom. (bevonzás  )

Itt a fórumon meséltem régebben, hogy a 80-as évek végén 90-s évek elején Mátraderecske-Mátraballa határában élt, nevelkedett egy csodálatos bika, aminek az agancsait koponyára tették és most két párra rátaláltam! (a bika agancsai 9 évig jegyezve voltak!!!)

Szétszereltem a koponyát kifehérítettem, igényesen, stabilan visszahelyeztem a hatalmas agancsokat! Élőben a látvány megdöbbentő, nekem elhihetitek 

Ezek a fotók, még a kikészítés előtt készültek. Igazi hegyvidéki, csodás agancsok, még a cserfa maradványok is a gyöngyök között vannak...

"Ez a hely nem alkalmas nagy bika felnevelésére"   IGEN!!!!!!  MERT MÁR SAJNOS NEM ENGEDIK!!! Nem az élőhellyel vannak itt a gondok...

[kis erdész]

Ilyet se látni minden nap!! 

[wildheger]

Na, alakul a hangulat.

Karcsi Bátyánk már elfelejtette, milyen fiatalnak (és ebbõl fakadóan "tudatlannak") lenni . Bár a fiatalság még õszinte és naív, ugyanazt a kérdést másként teszi fel. De a legfontosabb szerintem a lelkesedésük, azt nem szabad megtörni! Az a legnagyobb vétek. Csak az az ember lesz boldog, aki tud lelkesedni valamiért.

A nagy okosságaim után pár szó az etetésrõl.
A legtöbb szakkönyv részletekbe menõen tárgyalja az egyes takarmányféleségek beltartalmi értékeit, a napi szükségleteket vadfajonként és korosztályonként, a berendezések felépítését, et c., de azzal kevesebben foglalkoznak, hogy hová érdemes telepíteni etetõt.
A helykiválasztást nem szabad elkapkodni. Figyelni kell a szarvasokat, hogy hol szeretnek feküdni télen, melyik napos szálasban. A fiatalosok közvetlen szomszédságában nem szabad etetõt építeni a károsítás miatt, amit a nagyobb számban huzamosabb ideig ott tartózkodó szarvasok okoznának.
Nem árt utánanézni, hogy mikor vágják le a szálast, nehogy a rendesen megépített szép etetõ használaton kívül kerüljön egy- két éven belül.
Próbáljon az ember nyugodt részt találni, és bár etetõnél szigorúan tilos vadászni (!!!), úgy kell elhelyezni, hogy az esetlegesen rácserkelõ puskásnak minél nehezebb dolga legyen, ha vadat akar lõni. Erre jók a domboldal hajlásai, ahol  a lentrõl közelítõk elõl takarásba tudjuk tenni az építményt. Célszerû továbbá nem egyenes nyiladékok mellé tenni, hanem kanyargós út hajlatába.
A takarmányt kisebb adagokban kell kijuttatni a fogyás mértékében, mert ha nem így teszünk, akkor nagy lesz a pocsékolás, veszteség. Célszerû silót építeni (komolyabb gazdaságnál) az etetõ mellé. Nem nagy betonépítményre, henem pár köbméteres faépítményre kell gondolni. A szénaetetõt is úgy kell megépíteni, hogy tárolható legyen benne a szálas. Egyszerre csak annyi szálast kell adni, ami a következõ etetésig kitart. Ha rögtön teletömi az ember az etetõt, ráadásul még tág is a rácsozat, akkor a szarvasok kihúzgálják gyors az egészet, a jobb részeit megeszik, a többit meg teleszarják és földbe tapossák. A rácsozat közé egy ököl férjen be éppenhogy.
Nem árt, ha a szemest is kint tudjuk tárolni (tudom...).
Ha ezt így megépítettük, akkor nem érhet minket meglepetés, bármikor meg tudunk etetni, a legrosszabb idõben is gyalog, legalább látunk is valamit, és csendben járunk.
Hetente háromszor célszerû etetni, szilázst a tálcákra, rá a szemest, a rácsba meg a szénát.
Röviden ennyi.

Csak az az ember lesz boldog, aki tud lelkesedni valamiért.Márpedig a jelen állapotok ezt nem teszik lehetővé!
Ott tartunk,hogy van társaság,ahol augusztus kivételével egész évben lövik a szarvast.
"- Kurva nagy a vadkár.Nyugodtan lődd meg a bikát is!
 -Hát barkás bikát azért talán ne!
 -Mit zavar az téged? Úgyis levágjuk a fejét!"
Ez a múlt héten hangzott el.

[elaccc]

Múlt héten az egyik barátom, kinézett rókagombázni itt a Mátraalján egy fiatalos kb 20 éves cseresbe, és mikor az erdő szélére ért,talált egy nagy kupac zsigert. Terepjáró nyom vezetett a zsigerig. Mivel rendszeresen jár hajtásokra is, feltűnő volt neki, hogy túl nagyok a belsőségek, ezért elkezdett keresgélni és kb 5 méterrel arrébb a bokorba be volt dobva egy barkás bika fej is... ("Kissé" idegesen hívott, hogy elmondja és fotón megmutassa a fejet...) A szemétláda, aki ellopta a bikát, arra is lusta volt, hogy legalább a bika fejet jobban eldugja, "ki a fa...t érdekel..." gondolta... (((ezeket senki nem ellenőrzi, nem is merik..., pláne saját magukat... :  az étterem és a húsfeldolgozónak extraprofittal kell működni...) Aztán hiába kapják el őket, a hever, meg a haver haverja lóvéért, vagy szívességért mindent elintéz, puska és engedély (a közvagyon lopására) marad...



...lehet utálni     (jövő, + változás, ebben az országban?    )

[Karácsony Károly]

" Szerencse, ma más világot élünk. "       

[galoscsabus]

" Szerencse, ma más világot élünk. "       

Valóban az....
Akkoriban az ilyen barkásbika lövő gecit a levágott f@szával a szájában temették volna útalapba és nem hiányzott volna senkinek.
Ma meg kitüntetik a "dicsőséges vadkárelhárítás hőse" valagrenddel
Szép új világ....úgy hiányzott, mint zsebből a szar 

[Karácsony Károly]

Szeretem az ilyen egyértelmű , világos , útmutató beszédet !!!   

[elaccc]

  Pedig ezek az etikátlan, érzéketlen szemetek nélkül is van elég bajuk szerencsétlen állatoknak. Egy teherautó ütötte el tavasszal ezt a bikát, darabokra tört a medencecsontja, kettétört a hátsó lábszárcsontja, az egyik barkás agancsa tőből letörött és még így is elvonszolta magát a műúttól 50 méterre...