Szarvasbika

[svferi]

... szóval jön a bika, még nem látom, törölni kell a keresőtávcső lencséjét, mert bepárásodott a szememtől.
Aztán egy nagy test jelenik meg, de csak egy pillanatra látom, mert egy frissen dőlt bükk betakar... Annyit láttam, hogy talán az egyik agancson villa, meg, hogy van vagy méteres fekete szár - bár elég vékony.
Első benyomásra azt mondatja a tudatalattim, hogy fogjam a puskát, mert a következő "résben" lőni kéne... De nem!
Még megnézem! Ha már fizetek érte, akkor tudjam már, hogy mit lövök!
A következő résben a koronát már végre kibogozom: bal száron egy széles villa fehér végekkel, jobb száron hasonló, csak a hátsó ágán van még egy pár centis bütyök. Nah, nézzük a következő "résben", jégág nincs, elég vékony, de hosszú agancs...
Mi van, ha több, mint 6 kiló? Elkapnak a kétségek... Így most azt mondanám, hogy 5.8 és 6.3 között van... Gyors számolgatás, azannya, az lehet, hogy 50000 plussz... A fene enné meg ezt a pénzéhes világot! Meglövöm!
Fogom a puskát, a következő "rés" lesz vagy 15 méteres, ott meg kell tudni lőni... Ki is jön szépen... Nézem... ááá!  Csak a feje van ki - amit egyébként eléggé lent hord, 8 évesnek saccolom a bikát - Magas a bodza meg a szeder, meg mittudomén, hogy mi van még ott, de nem úgy képzeltem el a bikalövésemet, hogy 120 méterről beledurrantok a test vélt helyére, így még várok... Előtte lesz még egy tisztább rész, csakhogy ott meg már félségan felém a farát mutatva halad, aztán vége...
Itt volt előttem, de addig hezitáltam, hogy elbambáskodtam az adandó alkalmat... Még egyszer hallom bőgni, aztán átmennek a Nyerges sűrűjébe, nah, majd délután!!!

[dama]

svferi!
Ez az ár 6 kg-ig igen kedvező Egy kalappal!

[svferi]

... aztán nagynehezen eljött a ma délután. A tervem az, hogy elülöm a nyergesi vágásnak az alját, valahol ott kellene kiváltani majdan ezeknek a szarvasoknak.
Már "belenyúlt az ősz az erdőbe":




Fél 4-kor már erszkedek is lefelé a Kukuccsába, amikor hallok egy bőgést valahol előlem... Hogy bal oldalról a Nyúlésza oldaláról, vagy jobbról a Nyergesből jön-e, azt nem tudnám megmondani, minden esetre beülök oda, ahova terveztem, aztán majd alakul... Majd egy jó ideig csend, aztán olyan 3/4 öt körül bőg egyet a Nyerges tetejétől, de úgy hallom, hogy már kijött a rudasba, oda éppen megy fel oda egy cserkészút, el is indulok rajta... Elég sűrű a 20-25 éves tölgyes, az alján tele galagonyával, így elég sűrűn megállok távcsövezni... Aztán, amikor odaérek, hogy "noh, valahol itt bőgött", és körbetávcsövezek-- Ott egy agancs!!! Azannya... Ez nem az én bikám... Egy hatalmas duplavillát látok, az állásából tekintve jobb agancsra tenném, de ha így van, akkor bizony felém néz jó 30 méteről... Lassan leguggolok... Innen már többet látni... Bizony egy nagy morcos bikafej néz engem, amin nagy agancsok vannak... Nézzük csak milyenek is...?! Jobb száron négyes korona duplavillával, legalább 40 centis szem és középágakkal, a bal szár kicsit takart, de ott mintha hármas volna a korona, a főágak hasonlóak a jobboshoz, illetve jégág az nincs... A hossza? Rövidnek tűnik, de szerintem az ágak hossza, és az agancs vastagsága miatt, de minden esetre a fejének legalább a duplája... Lövésre nem is gondolok, mert biztos, hogy 8+-os a bika... Nyúlok a telefonomért, hátha sikerülne valami kép félét csinálni róla, de ezt már ő sem bírja cérnával... Komótosan feláll, keresztbe fordul, aztán nyugodtan ellépdel... Még látom megvillani egy párszor, aztán átlép a Bortó felé...
Maradok egy daradig a "helyemen", emésztem a látottakat, aztán elindulok én is amerre a bika ment, ugyanis egy kerülővel szándékszok visszamenni... Ahogy a Nyerges mögött felérek a fő gerincre, hirtelen egy bika lép ki elém... Fordul jobbról, fordul balról, aztán visszasétál oda, ahonnan jött... Egy felemás dárdás-villás bika volt, vagy 2. vagy 3. agancsal... Óvatosan utána lépek - tudom, hogy ott van egy kis katlan sózóval, meg szedressel... És lám ott az egész család:





Tehén, borjú, spíszer, bika... De ez a bika... Nézeget, nincs messzebb 50 métertől... A teste, habitusa alapján egy három éves gyerekbika, az agancsa meg inkább a 4 felé húzza a lécet... Tűhegyes ágak, elég nagy középág, a bal száron gyenge villa, a jobb száron dárda, nemigen hosszabb 60 centitől, a súlya is 3 kiló körül lehet...





Hát, ha január lenne, és "térítésmentesen" lehetne selejtezni, bizony rábeszélném magam, hogy egy 4 éves lövendő bika, de most... Hagyjuk, nem lövöm meg. Csinálok még egy képet a spíszerről is:



Aztán irány haza! Majd holnap reggel...
 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

"Ha már fizetek érte, akkor tudjam már, hogy mit lövök!"

Hmmmmm! 
Az én szememben sokat vesztettél a fényedből!

[svferi]

"Ha már fizetek érte, akkor tudjam már, hogy mit lövök!"

Hmmmmm! 
Az én szememben sokat vesztettél a fényedből!

... ezt a súlyára értettem (a lőhetősége nem volt kétséges), mert, mint azt láthatod, nem mindegy, hogy 5.8 kiló, vagy netalán 6.5, mert mindjárt a duplájára ugrik fizetés mérlege...
Bocsánat egy kicsit "siettem" a megfogalmazásokkal,  gondoltam viszek egy kis "színt" a topicba, nah mindegy, megyek aludni! Jóccakát!
 

[Palánki Gábor]

Sziasztok!

Érdeklődve olvastam a dárdás bika elejtése kapcsán kialakult kis vitát, és valahol arra jutottam, ez az a helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincs teljesen. Ezért most engedelmetekkel én is közzéteszem a magam szubjektív véleményét néhány pontban összefoglalva. (Természetesen ez is vitatható, mint bármelyik másik)
1.
A fiatalkori agancs, megítélésem szerint, az esetek nagy részében alig tükrözi a valós genetikai képességet, szerintem sokkal inkább a testi kondíciót tükrözi. Aki ezt nem hiszi, zárjon el egy ilyen bikát, kezelje paraziták ellen és etesse a számára optimális takarmánnyal! Meg fog lepődni. Természetesen, ha több bikát is bevonunk, nem lesz mindegyik kapitális, de jó néhány lesz, amelyik az elképzelt képtől majd jóval többet mutat. Mondhatnánk azt, hogy ilyen szemmel nézve a klasszikus selejtezési irányelvek hibásak. No, ez sem igaz, mert természetes körülmények között, az ilyen, gyengébb kondíciójú egyedeknek kisebb az esélyük arra, hogy „elmaradásukat” behozzák, vagyis kisebb eséllyel lesz belőlük olyan kiváló egyed, mint jobban induló társaikból, tehát az elv helyes.
2.
Aki azt hiszi, hogy a „selejt” bikák elejtésével jelentősen javít, bennhagyásukkal pedig ront az állomány minőségén, az téved. Ez az elképzelés az állattenyésztés és nemesítés gyakorlatából ered, de ott igen kicsiny számú hím ivarú egyed leszármazottai adnak egy-egy fajtát. Nem véletlen, hogy a szarvasfarmok, ahol jól követhetők az egyes vonalak, ezen elv mentén, csak néhány, a legkiválóbb egyeddel szaporítanak. Az eredménye rövid idő után látszik is, még ha ez nem is vadgazdálkodási, hanem állattenyésztési kérdés. Ugyanezt elérni szabadon élő populációban belátható időtávon belül lehetetlen.
3.
A vadállomány és élőhelye szoros egységet alkot. A gyenge egyedek tömeges megjelenése arra utal, hogy az élőhelyi feltételek szűkösek. Ez jelentheti azt, hogy akár időszakosan az abszolút eltartóképesség közelében van a létszám, vagy bizonyos élőhelyi forrásokhoz a fiatal korosztály korlátozottan fér hozzá. Mindkettő lehetséges, még ha mi felületesen szemlélve rendben lévőnek is találjuk az élőhelyet.
4.
Arra a kérdésre, hogy az ilyen gyenge egyedeket fiatal korban kiemeljük-e az állományból, vagy hagyjuk őket korosbodni, csak az élőhely, az állomány és gazdálkodási céljaink ismeretében lehet helyes választ adni. Ha a klasszikus iskolát követjük, vagyis a fiatal korosztályban erősebben selejtezünk, a középkorú és öreg bikákat pedig igyekszünk teljesítőképességük csúcsán elejteni, nem követünk el hibát. A mai gyakorlatban nem a fiatal korosztály túlzott hasznosítása a gond, hanem a középkorú bikák gátlástalan „ideologizált” elejtése. Mert ugye „nagyon kell a pénz”, vagy „a szomszéd úgyis meglövi”, de biztos van még ezen túl is „elmés” indok. Lehetőség van természetesen más utat is követni. Hagyjuk a fiatal korosztályt, mutassa meg mit tud, kezdjük el a selejtezést középkornál, akkor már látszik mi lehet belőle! Ez is járható út, de azért van néhány buktatója. Az nem kérdés, hogy így az élőhelyen tartott létszám jelentősen megnő. Ez az élőhely nagyobb igénybevételét jelenti, ami jelentkezhet fokozódó vadkárban, vagy abban, hogy élőhely javító intézkedéseket kell tennünk a megnövekedett létszám fenntartásának érdekében. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy ez a stratégia hoz-e annyi többletet a „kivételi” oldalon, mint amennyit bele kell tenni? Meggyőződésem, hogy hozhat, de nem minden esetben. Ha az állomány minősége kimagasló és viszonylag egységes, ha a létszám emelésével a költségek (vadkár, takarmány, élőhelyfejlesztés) egyenesen arányosan növekednek, úgy lehet ebből profitálni. Ha az előbbi feltételek nem teljesülnek, vagyis a költségek hatványozottak (pl. a vadkár mértéke nem arányosan nő, mert a nagyobb létszám miatt olyanok is jelentkeznek vadkárigénnyel, akik korábban nem), illetve az állomány nem képes jelentős többletet produkálni, akkor ez az út nem járható.

Summa summarum: Az emlegetett bika elejtésében én semmilyen hibát nem látok, még ha nem is ismerem a vadgazdálkodót. Ha az állomány jó, akkor azért nem, mert az átlagtól lényegesen gyengébb, ha kevésbé jó, akkor pedig azért, mert a létszám szinten tartása végett a fiatal korosztálynak éppen ezen, leggyengébb egyedeit kell elejteni.

[wildheger]

Tisztelt Wildheger Úr!

idézet: "A súly nem minden,sokkal döntőbbnek ítélem a köbtartalmat,mert a hegyvidéki mészköves,vagy dolomitos élőhelyeken ugyanazon köbtartalmú agancsok porózusossabbak,de a vadász -szoba falán ugyanolyan jól mutatnak."

Akkor mutatok én ezekről a csodálatos porózus agancsokról fotókat, remélem sikerül érzékeltetnem miről beszéltem eddig:

A szóban forgó kilőtt 3 éves szarvasbika agancsa ezektől a mutatott agancsoktól egy fokkal még kisebb! De koronás lett volna az tuti, na de milyen koronás?



Nézzük milyen paramétereket rejthet ez az "ígéretes" agancs, ami a fotón látható (elejtett bika) hármas "gyönyörű" pudvás agancstól erősebb:








Aztán van itt még bőven hasonló paraméterekkel rendelkező "kívánatos" agancs:





Itt van egy egy ígéretes spíszer első agancs és egy ígéretesen induló 12-es viszonyítás képen:





és végül, mi várható ezektől a hatalmas második agancsoktól:















De soha nem lesz belőlük 10 kg-os trófea, soha, soha soha soha, bármennyit is esznek, vagy bármit is csinálsz velük, ezért szükséges ((((okosan!!!!)))) selejtezni!!!!:

Köszönöm a segítséget!
Gondban voltam  a véleményem illusztrálásával,mert nem tudok képet feltenni.
Képsorozatod néhány darabjával segítségemre siettél,mert nem a Te véleményedet ,hanem az enyémet erősítik.
Az első képen a kézben tartott agancs és a terítéken levő bika agancsa annyira egyformák,mint egy busman és egy szőke svéd.
Rákérdeztél,hogy milyen koronája lett volna -feltetted a dunántúli négy kilóst,ami mutatja,hogy milyen.Az alatta levők,pedig majdnem annyifélék,amennyi a darabszám(5 -féle)
Az ígéretes spíszered gyanús,mert nekem is van ilyen(gyengén fejlett rózsa),ez véleményem szerint második agancs.
A másik ígéretesed pedig ugyanaz a típus,mint a zalai 15 kilós,csak más az élőhely.
Néhány Fórumozótársam tudja,miről beszéltem,mert ismerik a szemléletemet.

[wildheger]

Sziasztok!

Érdeklődve olvastam a dárdás bika elejtése kapcsán kialakult kis vitát, és valahol arra jutottam, ez az a helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincs teljesen. Ezért most engedelmetekkel én is közzéteszem a magam szubjektív véleményét néhány pontban összefoglalva. (Természetesen ez is vitatható, mint bármelyik másik)
1.
A fiatalkori agancs, megítélésem szerint, az esetek nagy részében alig tükrözi a valós genetikai képességet, szerintem sokkal inkább a testi kondíciót tükrözi. Aki ezt nem hiszi, zárjon el egy ilyen bikát, kezelje paraziták ellen és etesse a számára optimális takarmánnyal! Meg fog lepődni. Természetesen, ha több bikát is bevonunk, nem lesz mindegyik kapitális, de jó néhány lesz, amelyik az elképzelt képtől majd jóval többet mutat. Mondhatnánk azt, hogy ilyen szemmel nézve a klasszikus selejtezési irányelvek hibásak. No, ez sem igaz, mert természetes körülmények között, az ilyen, gyengébb kondíciójú egyedeknek kisebb az esélyük arra, hogy „elmaradásukat” behozzák, vagyis kisebb eséllyel lesz belőlük olyan kiváló egyed, mint jobban induló társaikból, tehát az elv helyes.
2.
Aki azt hiszi, hogy a „selejt” bikák elejtésével jelentősen javít, bennhagyásukkal pedig ront az állomány minőségén, az téved. Ez az elképzelés az állattenyésztés és nemesítés gyakorlatából ered, de ott igen kicsiny számú hím ivarú egyed leszármazottai adnak egy-egy fajtát. Nem véletlen, hogy a szarvasfarmok, ahol jól követhetők az egyes vonalak, ezen elv mentén, csak néhány, a legkiválóbb egyeddel szaporítanak. Az eredménye rövid idő után látszik is, még ha ez nem is vadgazdálkodási, hanem állattenyésztési kérdés. Ugyanezt elérni szabadon élő populációban belátható időtávon belül lehetetlen.
3.
A vadállomány és élőhelye szoros egységet alkot. A gyenge egyedek tömeges megjelenése arra utal, hogy az élőhelyi feltételek szűkösek. Ez jelentheti azt, hogy akár időszakosan az abszolút eltartóképesség közelében van a létszám, vagy bizonyos élőhelyi forrásokhoz a fiatal korosztály korlátozottan fér hozzá. Mindkettő lehetséges, még ha mi felületesen szemlélve rendben lévőnek is találjuk az élőhelyet.
4.
Arra a kérdésre, hogy az ilyen gyenge egyedeket fiatal korban kiemeljük-e az állományból, vagy hagyjuk őket korosbodni, csak az élőhely, az állomány és gazdálkodási céljaink ismeretében lehet helyes választ adni. Ha a klasszikus iskolát követjük, vagyis a fiatal korosztályban erősebben selejtezünk, a középkorú és öreg bikákat pedig igyekszünk teljesítőképességük csúcsán elejteni, nem követünk el hibát. A mai gyakorlatban nem a fiatal korosztály túlzott hasznosítása a gond, hanem a középkorú bikák gátlástalan „ideologizált” elejtése. Mert ugye „nagyon kell a pénz”, vagy „a szomszéd úgyis meglövi”, de biztos van még ezen túl is „elmés” indok. Lehetőség van természetesen más utat is követni. Hagyjuk a fiatal korosztályt, mutassa meg mit tud, kezdjük el a selejtezést középkornál, akkor már látszik mi lehet belőle! Ez is járható út, de azért van néhány buktatója. Az nem kérdés, hogy így az élőhelyen tartott létszám jelentősen megnő. Ez az élőhely nagyobb igénybevételét jelenti, ami jelentkezhet fokozódó vadkárban, vagy abban, hogy élőhely javító intézkedéseket kell tennünk a megnövekedett létszám fenntartásának érdekében. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy ez a stratégia hoz-e annyi többletet a „kivételi” oldalon, mint amennyit bele kell tenni? Meggyőződésem, hogy hozhat, de nem minden esetben. Ha az állomány minősége kimagasló és viszonylag egységes, ha a létszám emelésével a költségek (vadkár, takarmány, élőhelyfejlesztés) egyenesen arányosan növekednek, úgy lehet ebből profitálni. Ha az előbbi feltételek nem teljesülnek, vagyis a költségek hatványozottak (pl. a vadkár mértéke nem arányosan nő, mert a nagyobb létszám miatt olyanok is jelentkeznek vadkárigénnyel, akik korábban nem), illetve az állomány nem képes jelentős többletet produkálni, akkor ez az út nem járható.

Summa summarum: Az emlegetett bika elejtésében én semmilyen hibát nem látok, még ha nem is ismerem a vadgazdálkodót. Ha az állomány jó, akkor azért nem, mert az átlagtól lényegesen gyengébb, ha kevésbé jó, akkor pedig azért, mert a létszám szinten tartása végett a fiatal korosztálynak éppen ezen, leggyengébb egyedeit kell elejteni.

Üdvözöllek!
Csak annyit kérdeznék-  miért tartod gyengének a kérdéses bikát?

[debian]

Titok, hogy merre?

Természetesen!  

[Egon]

Természetesen!  

Ezek szerint közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondoltam.

[elaccc]

Köszönöm a segítséget!
Gondban voltam  a véleményem illusztrálásával,mert nem tudok képet feltenni.
Képsorozatod néhány darabjával segítségemre siettél,mert nem a Te véleményedet ,hanem az enyémet erősítik.
Az első képen a kézben tartott agancs és a terítéken levő bika agancsa annyira egyformák,mint egy busman és egy szőke svéd.
Rákérdeztél,hogy milyen koronája lett volna -feltetted a dunántúli négy kilóst,ami mutatja,hogy milyen.Az alatta levők,pedig majdnem annyifélék,amennyi a darabszám(5 -féle)
Az ígéretes spíszered gyanús,mert nekem is van ilyen(gyengén fejlett rózsa),ez véleményem szerint második agancs.
A másik ígéretesed pedig ugyanaz a típus,mint a zalai 15 kilós,csak más az élőhely.
Néhány Fórumozótársam tudja,miről beszéltem,mert ismerik a szemléletemet.

Hiába no,  mindig éreztem én, hogy nem egy állatról beszélünk,  na de azt nem gondoltam volna, hogy egy másik bolygón élünk...  (ráadásul ez a bolygó nem is ugyan abban a galaxisban található!  )

[elaccc]

Sziasztok!

Érdeklődve olvastam a dárdás bika elejtése kapcsán kialakult kis vitát, és valahol arra jutottam, ez az a helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincs teljesen. Ezért most engedelmetekkel én is közzéteszem a magam szubjektív véleményét néhány pontban összefoglalva. (Természetesen ez is vitatható, mint bármelyik másik)
1.
A fiatalkori agancs, megítélésem szerint, az esetek nagy részében alig tükrözi a valós genetikai képességet, szerintem sokkal inkább a testi kondíciót tükrözi. Aki ezt nem hiszi, zárjon el egy ilyen bikát, kezelje paraziták ellen és etesse a számára optimális takarmánnyal! Meg fog lepődni. Természetesen, ha több bikát is bevonunk, nem lesz mindegyik kapitális, de jó néhány lesz, amelyik az elképzelt képtől majd jóval többet mutat. Mondhatnánk azt, hogy ilyen szemmel nézve a klasszikus selejtezési irányelvek hibásak. No, ez sem igaz, mert természetes körülmények között, az ilyen, gyengébb kondíciójú egyedeknek kisebb az esélyük arra, hogy „elmaradásukat” behozzák, vagyis kisebb eséllyel lesz belőlük olyan kiváló egyed, mint jobban induló társaikból, tehát az elv helyes.
2.
Aki azt hiszi, hogy a „selejt” bikák elejtésével jelentősen javít, bennhagyásukkal pedig ront az állomány minőségén, az téved. Ez az elképzelés az állattenyésztés és nemesítés gyakorlatából ered, de ott igen kicsiny számú hím ivarú egyed leszármazottai adnak egy-egy fajtát. Nem véletlen, hogy a szarvasfarmok, ahol jól követhetők az egyes vonalak, ezen elv mentén, csak néhány, a legkiválóbb egyeddel szaporítanak. Az eredménye rövid idő után látszik is, még ha ez nem is vadgazdálkodási, hanem állattenyésztési kérdés. Ugyanezt elérni szabadon élő populációban belátható időtávon belül lehetetlen.
3.
A vadállomány és élőhelye szoros egységet alkot. A gyenge egyedek tömeges megjelenése arra utal, hogy az élőhelyi feltételek szűkösek. Ez jelentheti azt, hogy akár időszakosan az abszolút eltartóképesség közelében van a létszám, vagy bizonyos élőhelyi forrásokhoz a fiatal korosztály korlátozottan fér hozzá. Mindkettő lehetséges, még ha mi felületesen szemlélve rendben lévőnek is találjuk az élőhelyet.
4.
Arra a kérdésre, hogy az ilyen gyenge egyedeket fiatal korban kiemeljük-e az állományból, vagy hagyjuk őket korosbodni, csak az élőhely, az állomány és gazdálkodási céljaink ismeretében lehet helyes választ adni. Ha a klasszikus iskolát követjük, vagyis a fiatal korosztályban erősebben selejtezünk, a középkorú és öreg bikákat pedig igyekszünk teljesítőképességük csúcsán elejteni, nem követünk el hibát. A mai gyakorlatban nem a fiatal korosztály túlzott hasznosítása a gond, hanem a középkorú bikák gátlástalan „ideologizált” elejtése. Mert ugye „nagyon kell a pénz”, vagy „a szomszéd úgyis meglövi”, de biztos van még ezen túl is „elmés” indok. Lehetőség van természetesen más utat is követni. Hagyjuk a fiatal korosztályt, mutassa meg mit tud, kezdjük el a selejtezést középkornál, akkor már látszik mi lehet belőle! Ez is járható út, de azért van néhány buktatója. Az nem kérdés, hogy így az élőhelyen tartott létszám jelentősen megnő. Ez az élőhely nagyobb igénybevételét jelenti, ami jelentkezhet fokozódó vadkárban, vagy abban, hogy élőhely javító intézkedéseket kell tennünk a megnövekedett létszám fenntartásának érdekében. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy ez a stratégia hoz-e annyi többletet a „kivételi” oldalon, mint amennyit bele kell tenni? Meggyőződésem, hogy hozhat, de nem minden esetben. Ha az állomány minősége kimagasló és viszonylag egységes, ha a létszám emelésével a költségek (vadkár, takarmány, élőhelyfejlesztés) egyenesen arányosan növekednek, úgy lehet ebből profitálni. Ha az előbbi feltételek nem teljesülnek, vagyis a költségek hatványozottak (pl. a vadkár mértéke nem arányosan nő, mert a nagyobb létszám miatt olyanok is jelentkeznek vadkárigénnyel, akik korábban nem), illetve az állomány nem képes jelentős többletet produkálni, akkor ez az út nem járható.

Summa summarum: Az emlegetett bika elejtésében én semmilyen hibát nem látok, még ha nem is ismerem a vadgazdálkodót. Ha az állomány jó, akkor azért nem, mert az átlagtól lényegesen gyengébb, ha kevésbé jó, akkor pedig azért, mert a létszám szinten tartása végett a fiatal korosztálynak éppen ezen, leggyengébb egyedeit kell elejteni.

Nagyon soxor sokhelyen olvastam már ehhez hasonló gondolat menetet! Szép! (De hasznos is? Jó a perspektíva, a megközelítés?) Mert van benne szakma, de ez a szakma az ország minden területén hatásos, hasznos?)

Mégis... annyit tudok mondani, amit már eddig is mondtam a tapasztalataimra építve: Errefelé régen voltak szép szarvasok, most meg nincsenek (nagyon kevés van), nagy a baj, főleg minőségileg. Pedig a létszám a 80-as évekhez képest kb a harmadára csökkent, (nem túlzok!!!) az élőhely ezáltal minden egyes egyed számára "megnőtt" (ha lehet ilyen furfangosan fogalmazni...)

Én innen ebből a perspektívából (Mátraalja) a Dunántúl felé még soha nem mertem volna megmondani senkinek, hogy hogyan kezelje az állományt, vagy mi a jó megoldás, mert állítólag arrafelé minden teljesen máshogyan működik. ///Mindig csak a saját tapasztalataimat, észrevételeimet hangoztattam, mutattam. (visszalehet olvasni a hozzászólásaimat a nevemre klikkelve...)/// és ez tényleg igaz, ebben megerősít mindig mikor egy Somogyi, vagy Zalai bika agancsait tartom a kezembe, vagy mikor az itteni bikák agancsait, trófeáit mustrálgatom...

Persze csak beszélgetünk meg elmélkedünk, felhívjuk a figyelmet, megosztunk egymással dolgokat, mert mindannyian ugyan azt szeretjük, ugyan azért lelkesedünk... és szerintem ezért jó ez a fórum is... Csak sajnos kár, hogy azok nem olvassák akiknek kellene!!!

Lesz-e változás nem tudom, csak annyit tudok, hogy az eddigi itteni "tevékenykedés" nem vezetett jóra és ezt nem lehet eltitkolni, mert ennek látható, kézzelfogható jelei vannak... Reménykedjünk... 

[galoscsabus]

Azt hiszem mi egyről beszélünk csak én nem szívesen fogalmazok olyan sarkosan.  Szinte minden nap kint vagyok a terülten és az idén még nem láttam olyan bikát ami miatt eszembe jutott volna hogy a puskához nyúljak. (Mármint középkorú vagy idős bikát nem láttam olyant) A fiatalokat meg mind kilőték már.   

Jónagyot!
A "szinte minden nap" rám sajnos nem érvényes, de azért igyekeztem minden szabad időmet kint tölteni. Igaz abban szerencsém van, hogy a VT területünk a lakásomtól 2 km-re kezdődik, így akár fél órárval sötétedés előtt is képes vagyok elindulni, ha csak annyira jut időm. Viszont az "értékesebb" területrészek távolabb esnek, illetve nagy részük a teljes bőgés alatt le volt zárva a tagság előtt.
Ezt persze sokan nem nézték jó szemmel, de ugyancsak ők azok, akik akkor is rángógörcsöt kapnak, ha évvégén az IB bejelenti, hogy karácsonyi ajándékként be kell dobni a közösbe X 10ezer pénzt a kassza állapotára való tekitettel, így kényszerűen és keserűen, de legalább tudomásul vették. Az eredménye talán meg is lett, mert a vendégek szép summát hagytak nálunk, így ha szűkösen is, de talán be van biztosítva a következő szeptemberig a működésünk (hivatásos vadász bére és juttatásai, vadkárok, takarmányvásárlás, egyéb költségek).

De így is szerencsém volt, mert szinte minden alkalommal láttam gímbikát, néha többet is.
De olyannal nem hozott össze a jószerencsém, amire nyugodt szívvel emeltem volna puskát.
Így történt, hogy tegnap este hívott is a hivatásos vadászunk, hogy vége, ennyi volt, nincs tovább. Az engedélyezett darabszámot 1 bikával túl is teljesítve (este 5 perc eltéréssel lőttek ketten bikát és így nem tudott a hivatásos vadász mindenkit időben felhívni, hogy nincsen már több lehetőség. A másik elejtőt éppen akkor hívta, amikor a "kötelező" cigarettaszünetet tartotta a lövés után) elejtettük, jövő szeptemberig újra csak az álmodozás marad.
Visszagondolva a látott bikákra cseppet sem bánom, hogy így alakult.
De legalább tudom, hogy (ezek szerint veletek ellentétben) szépen van fiatal bika a területünkön és még a középkorosztályból is akad annyi, ami reálissá teszi az álmodozást
 

[wetzlar]

Sziasztok!

Érdeklődve olvastam a dárdás bika elejtése kapcsán kialakult kis vitát, és valahol arra jutottam, ez az a helyzet, amikor mindenkinek igaza van, de még sincs teljesen. Ezért most engedelmetekkel én is közzéteszem a magam szubjektív véleményét néhány pontban összefoglalva. (Természetesen ez is vitatható, mint bármelyik másik)
1.
A fiatalkori agancs, megítélésem szerint, az esetek nagy részében alig tükrözi a valós genetikai képességet, szerintem sokkal inkább a testi kondíciót tükrözi. Aki ezt nem hiszi, zárjon el egy ilyen bikát, kezelje paraziták ellen és etesse a számára optimális takarmánnyal! Meg fog lepődni. Természetesen, ha több bikát is bevonunk, nem lesz mindegyik kapitális, de jó néhány lesz, amelyik az elképzelt képtől majd jóval többet mutat. Mondhatnánk azt, hogy ilyen szemmel nézve a klasszikus selejtezési irányelvek hibásak. No, ez sem igaz, mert természetes körülmények között, az ilyen, gyengébb kondíciójú egyedeknek kisebb az esélyük arra, hogy „elmaradásukat” behozzák, vagyis kisebb eséllyel lesz belőlük olyan kiváló egyed, mint jobban induló társaikból, tehát az elv helyes.
2.
Aki azt hiszi, hogy a „selejt” bikák elejtésével jelentősen javít, bennhagyásukkal pedig ront az állomány minőségén, az téved. Ez az elképzelés az állattenyésztés és nemesítés gyakorlatából ered, de ott igen kicsiny számú hím ivarú egyed leszármazottai adnak egy-egy fajtát. Nem véletlen, hogy a szarvasfarmok, ahol jól követhetők az egyes vonalak, ezen elv mentén, csak néhány, a legkiválóbb egyeddel szaporítanak. Az eredménye rövid idő után látszik is, még ha ez nem is vadgazdálkodási, hanem állattenyésztési kérdés. Ugyanezt elérni szabadon élő populációban belátható időtávon belül lehetetlen.
3.
A vadállomány és élőhelye szoros egységet alkot. A gyenge egyedek tömeges megjelenése arra utal, hogy az élőhelyi feltételek szűkösek. Ez jelentheti azt, hogy akár időszakosan az abszolút eltartóképesség közelében van a létszám, vagy bizonyos élőhelyi forrásokhoz a fiatal korosztály korlátozottan fér hozzá. Mindkettő lehetséges, még ha mi felületesen szemlélve rendben lévőnek is találjuk az élőhelyet.
4.
Arra a kérdésre, hogy az ilyen gyenge egyedeket fiatal korban kiemeljük-e az állományból, vagy hagyjuk őket korosbodni, csak az élőhely, az állomány és gazdálkodási céljaink ismeretében lehet helyes választ adni. Ha a klasszikus iskolát követjük, vagyis a fiatal korosztályban erősebben selejtezünk, a középkorú és öreg bikákat pedig igyekszünk teljesítőképességük csúcsán elejteni, nem követünk el hibát. A mai gyakorlatban nem a fiatal korosztály túlzott hasznosítása a gond, hanem a középkorú bikák gátlástalan „ideologizált” elejtése. Mert ugye „nagyon kell a pénz”, vagy „a szomszéd úgyis meglövi”, de biztos van még ezen túl is „elmés” indok. Lehetőség van természetesen más utat is követni. Hagyjuk a fiatal korosztályt, mutassa meg mit tud, kezdjük el a selejtezést középkornál, akkor már látszik mi lehet belőle! Ez is járható út, de azért van néhány buktatója. Az nem kérdés, hogy így az élőhelyen tartott létszám jelentősen megnő. Ez az élőhely nagyobb igénybevételét jelenti, ami jelentkezhet fokozódó vadkárban, vagy abban, hogy élőhely javító intézkedéseket kell tennünk a megnövekedett létszám fenntartásának érdekében. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy ez a stratégia hoz-e annyi többletet a „kivételi” oldalon, mint amennyit bele kell tenni? Meggyőződésem, hogy hozhat, de nem minden esetben. Ha az állomány minősége kimagasló és viszonylag egységes, ha a létszám emelésével a költségek (vadkár, takarmány, élőhelyfejlesztés) egyenesen arányosan növekednek, úgy lehet ebből profitálni. Ha az előbbi feltételek nem teljesülnek, vagyis a költségek hatványozottak (pl. a vadkár mértéke nem arányosan nő, mert a nagyobb létszám miatt olyanok is jelentkeznek vadkárigénnyel, akik korábban nem), illetve az állomány nem képes jelentős többletet produkálni, akkor ez az út nem járható.

Summa summarum: Az emlegetett bika elejtésében én semmilyen hibát nem látok, még ha nem is ismerem a vadgazdálkodót. Ha az állomány jó, akkor azért nem, mert az átlagtól lényegesen gyengébb, ha kevésbé jó, akkor pedig azért, mert a létszám szinten tartása végett a fiatal korosztálynak éppen ezen, leggyengébb egyedeit kell elejteni.

Szia Gábor!

Szerintem 1-2 helyen kissé sarkosan értelmezed a szelekció dolgát...
Helyenként mintha a természet által is bizonyított szelekciót akarnád megcáfolni és mintha az állattenyésztéses példa is erős lenne...
 

[galoscsabus]

Szia Gábor!

Szerintem 1-2 helyen kissé sarkosan értelmezed a szelekció dolgát...
Helyenként mintha a természet által is bizonyított szelekciót akarnád megcáfolni és mintha az állattenyésztéses példa is erős lenne...
 

Több dologban csatlakoznék Gáborhoz, de ehhez tudni kell, hogy ahol mi dolgozunk, ott a szabad területi vadgazdálkodás mellett igen régóta folyik tradícionális zárttéri vadtartás is.
Nem biztos viszont, hogy a kettőt célszerű összekeverni, még ha igenis lehet tanulni mindkettő tapasztalataiból és az eredményeket kellő konvertálás után át is lehet ültetni egyikből a másikba.
Ha a zárttéri vadtartást említjük, akkor sok szempontból lényegesen közelebb állunk az állattenyésztéshez, mint azt sokan gondolnák.
Ilyen körülmények között alkalmazzuk hosszú ideje azt a módszert, hogy a fiatal bikákat nem elsősorban agancs, hanem sokkal inkább általános egészségügyi állapot és kondíció szerint szelektáljuk, de azt is csak igen szerényen, amit a tényleges állapot megkíván.
De ami a legfontosabb, hogy egy zárt térben a vad azt kapja, amit adunk neki. Szinte minden élőhelyi feltétel olyan, amilyennek mi alakítjuk.
Ezt szabad területen lehetetlen megvalósítani.

A fő problémát (a vitatott kis dárdástól némileg elrugaszkodva) én abban látom a szabad területi gímszarvasnál, hogy amíg a vadászok-vadásztatók döntő hányada azt a bikát lövi/löveti meg, ami egyezik az esztétikai és/vagy rövidtávú ökonómiai elképzelésével, ugyanakkor azt a tehenet lövi, amelyik jól áll, ráadásul pont ez a döntő hányad sz@rik arra, hogy mi itt miről vitázunk,......na addig nem várok csodát