Üdv!
Ma délelőtt utánkeresésre voltam hivatalos, de családi okok miatt lekéstem, pont akkor értem oda, mikor meglett a vad. Hazamenve konstatáltam, hogy igazából semmi dolgom ma, és ha délután megint kimennék, valószínűleg senki sem hiányolna otthon.
Így délután kettőkor megint az erdőben voltam, egy olyan részre mentem, amin átment a tegnapi hajtás. Gondoltam megnézem nem maradt-e el valahol vad, vagy sebzés, amiről nem tudunk.
Miközben a tegnapi nyomokat nézegettem, egy meredek cseres oldalban szarvasokra lettem figyelmes. Nem láttam őket, csak a kaparást hallottam, illetve ahogy egy nehéz test arrébb trappol. Köztünk volt ugyanis egy kökényes-galagonyás sűrűség. Próbáltam közelebb cserkelni, de annyira ropogott a hó, hogy 30-40 lépés után inkább feladtam. Beálltam egy fa mögé, onnan lestem a hangok irányába, melyek lassan, de biztosan közeledtek. Jó 10 perc leskelődés után megláttam valamit mozdulni a kefesűrű bokrok túloldalán, 40-50m-re tőlem. A kereső aztán megmutatta, hogy egy agancs, valószínűleg dárdás. A hozzá tartozó testet egyenlőre nem láttam, de nem mozdultam. Megint jópár perc telt el, mire a bika közelebb lépett, ekkor már nyakát, és teste első felét is láttam, de csak a bokrokon keresztül, erős takarásban. Próbáltam jobbra-balra kihajolni, majd féltérdről célozni, hátha találok valami rést a sűrűn, ahol átküldhetném a golyót, de bizonytalannak éreztem a dolgot, szelem jó volt, tovább vártam.
Végtelennek tűnő percek után még közelebb jött, de szemben állt, lehajtott fejjel. Jó alaposan meg tudtam nézni az agancsot, láttam hogy biztosan lőhető. Ekkor részben guggolva, részben négykézláb 6-8 méterrel feljebb óvatoskodtam, ahonnan jobban ráláttam. Ekkor vettem észre, hogy közvetlen mögötte, és az oldalban pár méterrel felette is van 1-1 bika. A mögötte levőnek csak testét láttam, a felső egy gyenge plan 10-es volt. Ez aztán ki is szúrta a mozgásomat, megugrott, de csak pár métert, aztán megállt és figyelt. Erre a hátsó bika is megugrott, két fa között egy pillanatra láttam hogy az is dárdás. Felálltam, kibiztosítottam és behúztam a snellert. A szemközt álló bika nem ugrott el, csak felkapta a fejét, pontosan engem nézett. Puska vállban, nem mozdultam. Vagy egy percig figyelt, aztán lassan a többiek után fordult. Nagy barna lapockája szinte betöltötte a látómezőt a távcsőben, amint a szálkereszt oda ért, megérintettem a billentyűt.
A lövésre megindult az erdő, még vagy 5-6 bika indult meg nagy robajjal. Aztán megint nagy csend lett.
A dárdás bika a rálövés helyén feküdt. Kicsit vártam, hogy csillapodjon a vadászláz, kézremegés, ilyesmi... majd odaérve nagy örömmel vettem birtokba. Pont ilyet szerettem volna!
Később, már hazafelé a kocsiban, arra gondoltam, hogy "minden jó, ha jó a vége" ennek az évnek nem is lehetett volna ennél jobb vége.
