Ha vitát akarnék gerjeszteni, azt írnám, hogy részben megcsináltuk, részben megcsináltatták velünk.
Egy kicsit hasonlít arra, ami 20-30 évvel ezelőtt az őzzel történt: sok az őz, lőni kell, lőve lett, aztán kiderült, hogy ez nem volt jó ötlet, s szerencsére nem túl hosszú idő alatt helyre jött az állomány. Gímnél ez jóval hosszabb időbe tellene.
Amint Forsterh is említette, hogy a vadászati törvények az ország minden részére egységesen vonatkoznak, pedig tudjuk, hogy tájanként iszonyatos nagy eltérések vannak az állományt illetően! Ez az egyik nagy probléma. Aztán (itt felénk) nem a létszámcsökkentéssel van baj, hanem ahogyan szelektálnak, ahogyan csökkentik a létszámot... A törvényt meghozzák, helyesen, vagy helytelenül, de a végrehajtást közvetlenül a vadgazda, vadőr, vadászmester végzi, vagy felügyeli. Tehát neki kellene mérlegelni, hogy a saját területén hogyan lehet helyesen végrehajtani az állománycsökkentést, hogy ez ne legyen negatív hatással a minőségre. De sajnos nem így van és ez itt a nagy gond! Erről beszélek már régóta.
Az én számomra a muflon vadászata a legjobb példa. Elterjedt, hogy nagyon elszaporodott, tájidegen, nagy kárt okoz, zavarja a gímet, csökkentsük a létszámot. Ekkor az illetékes vadászok szeme felcsillant, (na egy jó ok, hogy lőjük a szép kosokat.) Ekkor elkellett volna kicsit gondolkozni, hogy hogyan lehetne leggyorsabban, etikusan lecsökkenteni a létszámot, tervezni kellett volna... Nem tudom mi volt a terv, vagy volt-e egyáltalán, de azt tudom, hogy a környékünkön pár hónap alatt a nagy öreg 60cm feletti kosok mind eltűntek. Hát senki ne gondolja, hogy elkezdték a jerkéket, meg bárányokat lövöldözni, vagy netán a selejt "öngyilkos", beteg állatokat...? Egy fél év múlva tényleg lecsökkent az állomány, mert már nem lehetett csak jerkét, bárányt, meg fiatal kosokat látni, aztán következő évben, meg szépen megint megvolt a létszám, csak érmes kosok nélkül! Szóval nekimentek a létszámcsökkentésnek úgy, hogy Széchenyi forogna a sírjában!
Ugyan ez a helyzet a gímmel is!
