Szervusz elacc!
Köszönjük a szép beszámolót és azt is, hogy egy bika életét és trófeájának fejlődését a hullajtott agancsai révén figyelemmel kísérhettük....
Mivel itt egy nagyon komoly sorozatról van szó, jó lett volna, ha a hullott agancsokról pontos súly és méret adatokat vettél volna fel és már is kiinduló pontjaid lettek volna a térség tehetségesebb bikáinak éves szintű trófeaproduktumával kapcsolatban.... mert ugye sorozatba állítva egzakt módon mérhetőek lettek volna a gyarapodások és a méretváltozások és azok pontos helyei is.....
Az én személyes véleményem az az, hogy ez a bika nem igen van 13 éves, bár nem sok hiányozhat hozzá...A balodali agancsát kell egészségesnek venni és azon kb 11-12 éves bikának megfelelő magasságú az agancstő. Az nagyon lejön, hogy érett, szép gyönygyözésű a trófea, amihez bizony már éltesebb kor járul....
Egy kicsit én találtam támadhatót ebben a beszámolóban még pedig a feltöltött képen meg is jelöltem.....persze csak mint kívülálló kotnyeleskedem ebbe bele és nagyon lehetséges, hogy nem így van, mert én nem fogtam az agancsokat kézben, hogy ezt megfelelően el tudtam volna dönteni, de még is úgy érzem, hogy a sorban lévő első két agancs az nem ennek a bikának az elhullajtott agancsai...... Ezt onnan gondolom, hogy a középág szögtartása az általában egy nagyon kemény bélyeg, ha az nem sérül akkor egész életében nem szokott változni... Jól látszik, hogy az első két agancson a középágnak a szárral bezárt szöge hegyesszög, míg a következő kettőn és a trófeán is egy nagyon nyitott derékszögű csatlakozást figyelhetünk meg......
Én azt gondolom, hogy ennek az elejtett bikának és a sorban elöl lévő két hullajtott agancshoz tartozó egy-két évvel fiatalabb szarvasbikának közös lehetett az apja és mivel formailag egészen komolyan örökített így megkevert benneteket ez a hasonló sok agancs és próbáltátok korban ehhez az egy bikához beilleszteni....
Nem mondom hogy hundert prozent, de nekem nagyon ez jön le..... Ezt csak azért írtam le, mert ez is egy alternatíva, még akkor is ha egyáltalán nem bizonyítható.....
A bal száron lévő agancstősérülés ( és egyáltalán az agancstősérülés) az nem mindig jelent bizonyító erejű azonosító jelet, mert ezt akármelyik bika tavasszal hurokba futva könnyen begyűjtheti.... Egyszer bőgésben egy nagyobb vadászterületű vadgazdálkodási egységnél sorozatban lőtték a szemág-jégág sérült bikákat.... amikor már a hatodikat gyűjtötték be nagyon kellemetlen volt és a bőgés után tüzetesen végigjárták a szarvasok által a területen használt váltókat, míg aztán egy eldugott helyén a területnek 34 db hurkot és két hurokba döglött szarvas maradványát fedezték fel...
Mindenesetre az nagyon érdekes, hogy idős korára mekkorát volt képes javítani ez a bika, ahogy végigkövettem az "életútját" a beszámolódon keresztül az volt az érzésem, hogy élete deléig valamiféle betegséggel küzködhetett, ami aztán eléggé visszafogta a teljesítményét és aztán az utolsó pár esztendőben talán meggyógyult és felszabadultan tudott még fejlődni.....Mert akárhogyan is későn érő mondjuk a keleti tipust megtestesítő szarvasbika, de azért a koronában lévő ágainak számát semmi esetre sem 11-12 éves korában szokta felszaporítani. A végső koronaágszám azért ennél a tipusnál 7-9 éves korra ki szokott alakulni és onnan pedig a szintentartás és a lassú ágszámfogyás a jellemző....
Persze mint mindenben itt is vannak kivételek, amelyek a már korábban megalkotott és sémaként egyes dolgokra ráhúzott szabályok újragondolását teszik szükségessé.....
Mégegyszer köszönöm a történetet és a képanyagot
Üdv. forsterh
Kedves Forsterh!
Bárcsak igazad volna és volna egy másik hasonló gyönyörű bika a környéken...
Először is nagyon örülök, hogy foglalkoztál a feltöltött rövid kis dokumentációval!
Én egy igazi hozzáértő, okos embernek tartalak, sajnálom, hogy nem ismerjük személyesen egymást... Nagyon kevés embert ismerek aki ennyire elmélyedt a haza gímállomány, megismerésében, fejlődésében, és azt a sok hasznos, érdekes infót mind önzetlen módon megosztod velünk és leírod fórumokon, tanítod az embereket, vadászokat. Az írásaidból én is nagyon sokat tanultam, és tanulok is még amit ezúton is nagyon köszönök!
Amit viszont ide leírtam bemutattam az egy 6 éves történet eredménye. Gondolj bele milyen sokminden történt ezalatt az 6 év alatt, mennyi agancsot megtaláltak, mennyi bikát elejtettek, mennyit beszélgettünk erről a bikáról, és a kísérőiről... Én lennék a legboldogabb ha nem egy bikától származnának a hullott szárak, de hidd el nekem túl sok bizonyíték van a kezünkben, hogy ennek a bikának ezek voltak a hullott agancsai és így fejlődött bármilyen hihetetlen is. Persze ha mindent részletesen leírnék, még egy könyv is kerekedhetne...
(egyébként: 2006-3,7,2007-3,75kg, 2008-3,7kg, 2009-3,7kg) és mind a lehullást követő pár napban találtuk... Az összes szár egy 500m sugarú körben hullott le... Tavasszal mindig ugyan ott tartózkodott a bika...stb.
A középág szöggel, szögekkel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy ha meglátnád a trófeát, akkor meg azt mondanád, hogy egyik hullott szár sem attól a bikától származik... (A trófeán a középág a 60cm is meghaladja) élőben kellene látni... fuji9500- fotóztam nagylátószöggel készült, a vaku és a rossz fényviszonyok miatt...
A sérült agancstő inkább egy elhibázott lövés eredménye, ezt nagyon sokan így gondoltuk, és ma is így gondoljuk... Azért is volt nagyon óvatos bőgéskor ez a bika, nem jött ki a sűrűből, ezért maradt ilyen "SOKÁIG" életben, véleményünk szerint... A hurok más sérüléseket produkálna, sajnos mi is találkoztunk már hurokban sérült agancstővel... (ezen a területen nem találtunk hurkokat...)
Azért küldök még fotót a 2005 és 2007 es balos szárakról, hátha így egyértelműbb...
