Semmi baj nem lenne a sok méhésszel, meg méhcsaláddal, hiszen mind olyan értéket gyűjt össze, ami méhek híján egyébként elveszne. Az akácerdőink nektártermelési potenciálja még így is csak részben van kihasználva.
Nem tudom, Lajos. A sok méhésszel sajnos van azért baj, mert sokfélék és bizony akad köztük elég sok hülye és elég sok gazember is. Ez persze az egész társadalomra jellemző de régebben a méhészek zöme elhivatottságból dolgozott, nem szívatták egymást, elvoltak a maguk kis világában, újabban viszont többeknél a meggazdagodás a cél és emellé belépnek azok akik tavaly még féltek a méhtől de jövőre már az interneten hirdetik magukat mint szakértők és oktatók. Aztán széthurcolják a betegségeket, a helyi méhészeket tönkreteszik, feljelentik a gazdákat, lopják a kaptárakat (régen ez ismeretlen fogalom volt) és amelyiknek nem elég, amit összeszednek a bogarai, az simán és gátlástalanul hamisít vagy szerez be gyanús eredetű kínai csodát.
Abban sem vagyok biztos, hogy a kihasználatlan kapacitás "elveszne". A természetben semmi nincs véletlenül. Nem csak a méhek járnak virágról virágra. Ha a természetnek az lenne a célja, hogy az táplálék gyanánt hasznosuljon, akkor megteremtené hozzá a fogyasztókat is. Azt sem hiszem, hogy az akácerdők nektártermelési potenciáljához kellene méretezni a méh állományt. Mi van akácon kívül, mi van egy gyenge évben amikor jószerivel nincs akác? Ezt az állománynagyságot eltartaná a többi mézelő növény? Nem. Marad a mesterséges táplálás, a cukor etetés ami egyrészt pénzbe kerül és majd megy a sírás a költségekről, másrészt meg is kell termelni ami ugye figyelembe véve a jelenlegi termelési gyakorlatot, szintén nem környezetbarát.
Ezzel az állománynöveléssel szvsz. ugyanolyan "kultúrsivataggá" változtatnánk a rovarvilágot mint a monokultúrás gazdálkodással a tájat.
Az alapvető probléma az, hogy beáramlik Európába - így Magyarországra is - egy valagra való szutyok cukorkotyvalék kínából, ami méznek látszik, akként is adják el, némileg olcsóbban mint a valódi mézet.
Az "árérzékeny fogyasztó" pedig megveszi, megeszi, rém elégedett, hogy egészségesen táplálkozik, holott ennek se virághoz, se méhenzimekhez semmi köze nincs, lombikban kutyult cukor meg színezék az egész.
És ha tőletek nem tudja meg az árérzékeny fogyasztó, hogy mi a különbség a valódi méz és a szemét között, akkor kitől?
Nyilván ki lehet dolgozni egy szigorú minőségbiztosítási rendszert és onnantól tájékoztatás, marketing kérdése, hogy ez miként jut el a fogyasztóhoz, mennyire tudatosul benne, hogy őt bizony átverik... Mert most azt látja, hogy az áruházban a polcon mindegyiknek szép a csomagolása, vannak rajta méhecskék, egyforma sárga mind a kettő aztán az egyik olcsóbb, a különbözetből pont tud venni egy mars csokit a gyereknek.
Verseny van, Lajos. Ennek a kibaszott életnek minden területén. De a méhészek azt várják, mit várják, követelik, hogy más versenyezzen helyettük, ők majd csak a dobogóra akarnak felállni.
Bizonyára emlékszel a Kis herceg bölcs királyára, aki még a napnak, meg a holdnak is parancsolt. Valamelyest hasonló a helyzet ezzel is. Csak a magam példáját hozom: képes vagyok 32 fokban, kalapban, kesztyűben, zárt ruhában napkeltétől sötétedésig dolgozni a kaptár mögött, de ha el kellene kezdeni piacozni, vagy házalni a mézzel, akkor inkább kiöntöm az árokba.
Drága Barátom!
Mindjárt nyugdíjas leszel. Simán elképzellek ahogy ülsz a kis hokedliden a nagykanizsai piacon, a zöld katonai gyakorlódban, üres pipával a szádban és előtted a kisasztalon az orosztonyi határ színe-java.