Tiszteletem a Vadászhölgyeknek és Vadászuraknak!
(Amennyiben a vadásznyelv és etikett ily módon nem tesz különbséget a két nem közt, úgy mindenkitől szíves elnézést kérek, eddig sajnos ezirányú információt sehol nem találtam!)
Schmidt Ferenc vagyok, s nem vagyok vadász! Szerettem volna ezt rögtön az elején tisztázni. A bemutatkozó topikot is megtaláltam, de gondoltam inkább ide írnám első hozzászólásom, amiben mégiscsak illendő lenne ejteni magamról pár szót. (Hogy ilyen hosszú első kommentet illendő-e írni, az egy igen jó kérdés, de ennél szűkszavúbb nem tudtam lenni, akárhogy is próbáltam! Ezért is elnézést kérek!)
Nem vagyok vadász, deakkor mi is hozott ide? Egyszerű a válasz. Elsősorban a tudásszomj, másodsorban pedig egy kis segítségkérés. Az elmúlt napokban (inkább hetekben) sokat olvastam a fórumon. Az ebben a topikban található 407 oldal végigolvasásával kezdtem. Aztán mentem tovább a vadászetika, az aranysakál, majd a rendellenes bakok topicba. Ezeket végigolvasva de azért a többi topikba is bele-bele lapozgatva felbátorodtam és ennek okán írom most eme kisregényt.
Lassan a lényegre is térek.
Idestova négy hónapja elkezdett foglalkoztatni a vadfotózás, aztán lelkesen vettem egy "jó méteres" objektívet, amivel azóta is szorgosan járom a paksi vidéket.
(Ha valakit érdekel, az optika: Tamron 150-600mm F5-6.3 Di VC SP USD G2 Nikon véggel, ami ár-érték arányban szerintem kiváló.)
Természetfotózással már -hobbiból- foglalkozom pár éve, de az állatok világa egészen új. Nemcsak, hogy új, hanem egyenesen függőséget okozó elfoglaltság. Amikor csak tehetem kintvagyok és járom a közeli erdőt-mezőt. Két-három kezemen meg tudom számolni, hány olyan nap volt ez idő alatt, amikor nem mentem ki. Szerencsére számos, a területen elő vadfajt sikerült már lencsevégre kapnom, és sikerült egészen szép felvételeket is készítenem. Ezen a listán szerepel már őz, gímszarvas (pettyes is), vaddisznó(csíkos is), mezei nyúl, aranysakál(nagyonnagyszerencse!), valamint róka is. Utóbbiról sajnos csak egykét dokumentációs jellegű fotóról van szó, ezért is gondoltam azt, hogy ebben a topikban lenne a helye a beköszönésemnek. Nagyonnagyon szeretnék szép rókafotókat készíteni, viszont eddig mindössze három alkalommal találkoztam ravaszdival... mindhárom helyre kijártam utána síppal, csalival, "nádihegedűvel", hajnalban és napnyugta előtt is, de sajnos nem vezetett eredményre. És emiatt egyre elkeseredettebb vagyok. Amennyiben nem gond, hogy nem vadászként írom ezen sorokat, és, ha lenne valaki, aki itt a környéken (Paks) szívesen mond nekem olyan helyet, ahol nagyobb a valószínűsége a rókafotózásnak, akkor annak az embernek nagyonnagyon hálás lennék! Amennyiben úgy határoznak, hogy "nemvadász" mivoltom okán semmi keresnivalóm itt, úgy azt tiszteletben tartva csak szorgos olvasó leszek. Ha mégis "befogadnak" úgy biztosra vehető, hogy több topikban is meg fogok jelenni és sokat fogok kérdezni. (akár blődségeket is, de úgy hiszem kérdezni nem szégyen, ha tanulni szeretne az ember!)
Eddig csak saját tapasztalataim alapján (ami a majd négy hónapnyi erdőjárást tekintve szinte nulla) jártam az erdőt, cserkeltem és -noha nem szép dolog, és nem szánt szándékkal, de- kergettem a bambikat...
Bízom benne, hogy a segítségükkel egyre közelebb kerülhetek -a kifejezés mindkét értelmében- az erdőhöz és vadjához egyaránt!
Cserébe szívesen mutatnám be az eddigi büszkeségeimet egyegy -valószínűleg nem a legvadásziasabb nyelvezettel, de ezen hiányosságaimat is hónapok óta igyekszem leküzdeni- történettel -hisz írni is szeretek-, amiben igaz, hogy semmi nem fog tűzben rogyni, de a "helyben marasztaltam" kifejezéssel talán élhetek, mégha más jelentéstartalommal is bír, mint az Önök által megszokott. Úgy hiszem az igazi Vadász egy szép vadfotóban is épp oly örömét leli, mint egy lesen eltöltött naplementében, ha ad le lövést, ha nem.
Szívélyes üdvözlettel: Schmidt Ferenc
