Sziasztok!
Darázs ismét feljebb lépett egy létrafoknyit, túl van az első hajszás keresésén. Egy sebzett süldőhöz hívtak a hétvégén, ami előző este kapta sebét. Gyanús volt, hogy láblövésről van szó. Legalábbis a sebző úgy vélte, még egy darab csontot is talált.
Csak 11 óra felé jutottunk ki, már elég meleg volt, a talaj még a fák takarásában is porszáraz volt. Darázs kezdett keresni, Soma pedig hátul a sebzővel együtt kísért bennünket. Kevés kent vért találtunk néha, de semmi egyebet. Viszonylag simán - nagyjából 1000 méter vezetékmunkával - eljutottunk egy nyiladékig, ahol Darázs már nem nagyon találta a folytatást. Soma a nyiladékra kiérve egy erdőszéli bokor alá húzott, nem véletlenül. A ledőlt csipke-kökény sűrű alatt sebágyat találtam. Minimális vér volt benne. Onnan folytatva Darázs sok körözés után sem találta meg a kivezető csapát. Volt ott sok régi és friss disznóvacok, nem könnyű feladat. Az is szép volt tőle, hogy addig eljutott.
A már nagyon türelmetlenkedő Soma került előre. Bebújtunk vele a bokrok alá, és próbáltuk megtalálni a kiutat. Valahogy olyan érzésem volt, hogy ezt a vadat lehetetlen nem megtalálni. A kutyák lelkesek voltak, idő volt, még hullajtott agancsot is találtunk menet közben. Csupa jó jel.
Soma rutinosan kezdte végigvenni a váltókat. Sejtettem, hogy a süldő jól összejárta a helyet, mielőtt odébbállt. Egyre bővülő körben lefelé haladtunk és egy helyen a mögöttünk jövő sebző friss vért talált egy fűszálon. Újra bizakodni kezdtünk, de furcsa volt, hogy Soma nem jelezte a vért, pedig ott jöttünk el mi is. Aztán, amíg kicsit pihentünk és megitattam a két kutyát, fény derült a vér származására. Darázs pofáját valami tüske felszakította, csupa vér volt. Nyilván ő kente a fűre a vadász előtt haladva.
Vissza is mentünk a sebágyhoz és újra, még alaposabban kezdtünk nyomozni. Soma az összes váltót végigjárta néhány tíz méter hosszan. Aztán mikor leértünk egy völgybe, sarkon fordult és visszament egyenesen a rálövéshez. Nekem is épp ez járt már a fejemben.
Újra végigmentünk a csapán, a sebágyhoz közeledve aztán Soma igen sziszifuszi munkába kezdett. Centiről-centire szagolta végig a talajt, a behajló fűszálakat. Nem ment el a nyiladékig, hanem most bal kéz felé, vagyis a domb oldalon fölfelé haladt. Ott is volt jó néhány váltó, de egyik sem volt számára meggyőző.Aztán egy helyen ismét bebújtunk a bokrok közé és igen! Ott volt a leveleken egy kis száraz vér. Onnan már eléggé felgyorsultak a dolgok. Váltóról váltóra haladtunk egyre feljebb a domboldalon, mígnem egy bokor alá befordulva szembe találtuk magunkat az épp lábra kapó süldővel.
Egy pillanatig tétovázott a vad, hogy nekünk jöjjön-e vagy sem, de gondolom túl nagynak talált bennünket, így elugrott ellenkező irányba.
Somát azonnal utána engedtem, majd Darázst is leoldottam a vezetékről. Kisvártatva ugatták a süldőt. A puskát lekaptam a hátamról és a sebzőt hátra hagyva igyekeztem szél alá kerülni, ami a sűrű kökényben nem bizonyult egyszerűnek.
Végül csak akadt egy kis tisztás rész, ahol csak combig ért a kökény. Ott voltak a közepében. A két tacskó rettentő mód fogta, csipkedte a velük szembe szegülő disznót. Csak úgy hullámzott a kökény,de látni alig lehetett belőlük valamit. Különösképp a disznó nem akart a szemem elé kerülni, pedig csak néhány lépésre voltam tőlük.
Aztán a zűrzavart kihasználva egészen a kutyák mögé léptem és vártam a megfelelő alkalmat. A disznó egyik ijesztése olyan jól sikerült, hogy a két kutya a lábam mellett rebbent szét, s a vad máris szembe találta velem magát. Ahogy elfordult, a puskát előre nyújtva csővégről sikerült nyakon lőni, ami földhöz vágta. Majd végleg sikerült megváltani a szenvedéstől.
Végre Darázs is elfáradt egy kicsit
A bal hátsó lábán egy igen csúnya seb éktelenkedett, de a lövés horzsolta a jobb első lábát is. A mozgásán ennek ellenére semmi rendkívüli nem látszott.
Aztán még aznap este hívtak egy őzbak rálövés kontrollra. Darázst is elvittem, csak, hogy ne vegye büntetésnek, az otthon maradást, de szerepet csak a mama kapott. Soma kb 10 perc kereséssel meg is találta a dermedt bakot. Egy szikra vér nem volt, se más egyéb, de olyan lelkesen bújt végig (velem együtt) az esőtől áztatott kökénysoron, hogy hagytam hagy menjen. Aztán egyszer csak ott feküdt előttünk a kimúlt vad.
Üdv, Dani