|
Örkény
|
 |
« Új üzenet #179 Dátum: 2008. Augusztus 15. - 20:29:27 » |
|
Itt a nyolcadik:
8.
- Na most azt is! – mondta Drinhausnak, Fuchs.
- Ide figyeljen, Maga, Maga, Maga…..!!!!
- Édes fiam, lóghat neked Vaskereszt a nyakadban, ha gondolod, agyon is lőhetsz, de akkor sem fogsz addig vadászni, amíg az én iskola-követelményeimen nem mész át!!! – Megértetted!!! – mondta a legszendébb mosolyával a vadászmester.
- Na, ott tartottunk, hogy azt a madárijesztőt kellene mellkason lőni, ami bent áll, a napraforgó széliben, de most azzal a másik Mauserrel, amin nincsen rajta a céltávcső!!! -
Drinhaus már az idegességtől a fogait csikorgatta…
- Idefigyeljen, Fuchs!!! – sziszegte, - Ha azt hiszi, hogy, most olyan nagyon ki fog tolni velem, téved!!! – azzal megfogta a nyílt irányzékos Mausert, letérdelt, megtámasztotta a jobb combján a fegyver előagyát markoló karjának könyökét, és lőtt…
Olyan 170-180 méterre állt a szerencsétlen szalma figura…
- Na látod, édes fiam, most már átmentél az én vizsgámon!!! – mondta, Fuchs.
Az őrnagy, úgy lőtte telibe a madárijesztőt, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva…
- Látod, nem kell itt lacafacázni, célozni kell, aztán lőni…! – Hidd el nekem, fiam, a gróf úr is kijár ide, néhanapján, aztán vele is gyakorolgatunk… - azzal Fuchs hátat fordított az őrnagynak, és elindult vissza a házhoz…
- Herr Fuchs, most maga jön!!! – szólt utána, Drinhaus.
Az öreg megfordult… Lassan visszalépkedett az őrnagyhoz…
- Ahogy akarod, édes fiam!!! – nézett rá szúrós tekintettel, majd kikapta a hadi Mausert, Drinhaus kezéből, kért egy lőszert az őrnagytól, majd egyenesen betolta a töltényűrbe… A forgó-tolózárat betolta, majd lehajtotta a kart, és kibiztosította a fegyvert…
- Na, fiam, ezt a távolságot én is elfogadom, látod a madárijesztő kézfejét?? – Jól nézd meg, mert most látod utoljára!!! – azzal a bal vállához emelte a puskát, várt úgy 2 másodpercet, majd tüzelt…
A szalmabábu kézfeje csak úgy porzott, mikor Fuchs eltalálta… Kihívóan az őrnagyra nézett, majd szó szerint, amikor visszaadta a fegyvert, a Mauserrel úgy vágta mellkasba, Drinhaust, hogy csak úgy csilingelt a vaskeresztje a puskacsövön…
- Na, erről ennyit…! – Mára végeztünk, ha akarsz egy korty snapszot, gyere be!!! – majd szó szerint otthagyta az őrnagyot az udvar közepén.
-Verrüchte Jägermeister!!! – Még le sem térdelt!!! – forrt, Drinhaus, aztán lassan összeszedte magát, és utána ment az öregnek.
Amikor a tornácról belépett a konyhába, már ki volt készítve neki is a törköly. Ránézett az asztalra. Majd kicsit értetlenül megkérdezte:
- Honnan tudta, hogy bejövök, akár el is mehettem volna!?
- Hogy honnan tudtam!? – Látszik a szemeden, édes fiam! – Nem abból a fából faragtak téged, aki csak úgy bevágódik az automobiljába, aztán köszönés nélkül távozik! – No, Isten hozott a vadászálmok birodalmában! – azzal az öreg vadászmester felkapta a kupicát és amilyen gyorsan felkapta, olyan gyorsan koppantotta a pohár alját az asztalon.
- Zum voll! – mondta Drinhaus, majd egy húzásra ő is bekapta a nemes nedűt: - A szemei majdnem kiugrottak az anyagtól!
- Saját főzet, még az öreg gróftól tanultam, hogy hogyan kell itt Magyarországon pálinkát főzni! Kisüstire van csinálva, 52 fokos, kicsit karcos, de tiszta! – Ettől fiam, nem fogsz rosszat álmodni, mint azoktól a
vacak, francia pancsoktól…! – Hogy is hívják azokat!?
- Cognac… - válaszolt az őrnagy, de még éppen hogy csak egy kis hang jött ki a torkán, mert a „dezinficiatum” keményen marta még…
- Herr Jägermeister, hol tanult meg lőni?
Az öreg megtömte a pipáját, meggyújtotta, pöfékelt folyamatosan, amíg nem érezte, hogy rendesen átszelelt-e a dohány.
- Hogy hol tanultam meg ?
Töltött még egyet a törkölyből, az őrnagy is kapott. Nem utasíthatta vissza, a porosz esze azt megadásnak tekintette volna, így kénytelen volt elfogadni, bár nagyon nem kívánta a szervezete…
- A 14-es Nagy Háborúban a Császár testőrségében voltam…
Drinhaus megadólag emelte fel a fél decis poharat…
- De már akkor jobban érdekelt a vadászat, míg Franz Joseph, der Erzte élt, jó párszor kísértük fel Zell am See-be, vadászni…
- Tudtad, fiam, hogy a Kaiser, több, mint ezer szarvast lőtt!!??
- Azért, nem lehet rád panaszom, Te sem ma kezdted a fegyverforgatást!! – Nagyon jó a lőkészséged, bár , néha egy kicsit idegesnek látszol… - jegyezte meg kajánul a vadászmester.
- Köszönöm, Herr Fuchs, az elismerést, bár az a két hibázás nem volt betervezve!
- Ugyan már, fiam, ha én írnám, hogy mennyi vadat engedtem már el az életemben…! – válaszolt nevetve, Fuchs.
- Ennek a mai délutánnak, valójában nem az volt a célja, hogy arról győződjek meg, hogy hogyan lősz, hanem, arról kellett beszámolnod, hogy tudod-e a fegyveredet korrektül, biztonságosan használni!
- Láttad volna, mikor idejönnek azok a grófok, bárók….!!! – Szép kis firmák, mondhatom!!! – Az egyik ráfogja a másikra a sörétes puskáját, mert úgy ürít, a másik hurcolássza a csőre töltött fegyvert a kezében, aztán úgy forog az emberek között, mint akit táncoltatnak…!
- No, ezektől vagyok én nagyon oda, aztán, mikor az Ignác Gróf olyan korba került, hogy az apja kihozta a fácán hajtásra, odaadtam neki az én Ferlachimat, amit még otthonról hoztam.
- Kemény tanuló időket élt át a fiatal Úrfi, de beérett, nagyon jó, korrekt vadász lett belőle! – És, Te sem fogod másként végezni…!!!
- Itt másként megy a vadászat, mint fent az Északi- tenger partjainál…!
- Na, igyunk még egyet!
Addig-addig anekdotáztak, no és persze törkölyöztek, míg Drinhaus már egy szót sem tudott kinyögni.
Közben Verkman is visszaérkezett a faluból…
Igen, a délelőtti cirkusznak az lett, délutánra a vége, hogy az őrnagy belátta, hogy nem volt korrekt, mikor nem teljesítette az ígéretét…
Verkman, míg a két „kakas” „háborúsdit” játszott a napraforgó „zsoldosával”, hazamehetett…
Persze, kolbász, szalonna, sonka nélkül azért nem jöhetett vissza… Na meg a dugi borból is volt… De direkt egy kisebb üveget az őrnagy szeme elé tett, hogy a komolyabb dózissal ne foglalkozzon…
Az őrnagyot úgy kellett a VW-ba berakni, valami német dalocskát dúdolgatott, és folyamatosan egy Elke nevű nőt keresett…
Az osztrák kajánul megjegyezte, Verkmannak, hogy ez a porosz sem tud rendesen inni…
- Istenem, ha sört adott volna Kend, neki, akkor valószínű, hogy nem rúgott volna be! – méltatlankodott Verkman.
- Na, Hans, oh pardon János, holnap 4-re, hajnalban itt legyenek ám, próbálja az őrnagy urat valahogy magához téríteni!!!
- Jó lesz az a Hans, Herr Fuchs!! – nevetett vissza Verkman, aztán becsapta a Kübelwagen ajtaját.
- Hajnalban itt leszünk, én garantálom, csak maga legyen fenn, mert ha az őrnagy ébresztené, az nagy fiaskó lenne!! – majd gázt adott, és eltűnt az erdőben a magáról mit sem tudó Drinhaussal…
Az öreg csak nézte ahogy elhajtott az autóval, majd bement a konyhába, ránézett az üres törkölyös üvegre…
- Nem hagyott a piszok, egy kortyot sem!! – nevetett, aztán bement a spájzba, és a polcról, ahol a szilvalekvárok is álltak, leemelt egy másik üveggel…
Folyt. köv....
|
