|
U.Péter
|
 |
« Új üzenet #904 Dátum: 2013. Augusztus 09. - 11:13:57 » |
|
Este
7 óra után indulunk, időben szeretnék kiérni arra a betárcsázott búzaföldre, amelyikre állítólag egy 400-450 gr körüli öreg bak jár ki. Tikkasztó hőségben gyalogolunk a les felé, a szélben kint van már egy kis suta, szerencsére riasztás nélkül ugrik be.
Felülünk, megkezdődik a várakozás.
Nemsokára tőlünk jobbra, elég messze újabb suta lép ki az erdőcsíkból, kicsit bóklászik a tarlón, de aztán elég határozottan bemegy a mellette levő kukoricásba.
Újabb jó negyedóra telik el csendben, aztán N. meglök, balra szemben egy bak áll a fák lombja alatt. Sajnos mindjárt látom, hogy nem őt keressük, 300 gr körüli páratlan hatos, a bal szemága teljesen hiányzik, korban sem több szerintem négyévesnél. Egy darabig ott csipeget, nézeget, aztán kifekszik a tarlóra.
Várunk, és egészen besötétedésig nem történik tulajdonképpen semmi. Szemben valami zörög néha az erdősávban, a szajkók és a rigók is jelzik néha, a bak is figyeli időnként, de nem lép ki a titokzatos valami. A szomszéd területről nagy csapatokban húznak be a szürkevarjak aludni a halastó mögötti erdőbe. Végül már jó szürkületben bakunk megunja a fekvést, felkel, kényelmesen elsétál előttünk, majd megkerüli a lest, és mögöttünk bemegy a bozótba.
Próbálunk hívni, de eredménytelen.
Aug. 6. hajnal
Kissé megkésve indulunk a tervezetthez képest, mert N.-t telefonja nem jókor ébresztette, de őzre még bőven időben vagyunk. Most megint máshova megyünk, és esti helyünket a vadőr foglalja el, hátha ő látja majd az őzet. Mi pedig oda megyünk, ahol ő látott előző este egy öreg, 400 gr körüli bakot.
Az utat, ahol cserkészünk, eleinte mindkét oldalán kukorica szegélyezi, mondom is N.-nek, figyeljen nagyon, mert disznóval is találkozhatunk itt, majd balról repcetarló, utána búzatarló következik. Mögöttük még van kukoricás.
A búzatarlón két őz, még így szürkületben is látszik, hogy az egyik egy nagytestű bak. Messze vannak, de talán eljuthatunk a jobboldali kukoricás sarkáig, onnét meg majd valamit kitalálunk, talán a gidasíp segít…
Sajnos, az utolsó métereken a suta kiszúr bennünket, és berohannak az út végénél levő kukoricásba. Hát, ezért kár, de nincs mit tenni, korán van még, ki is jöhetnek az üzekedés hevében, majd mindjárt felmegyünk odáig. Előtte még megnézzük a másik tarlón álló bakot, fiatal, nem érdekes. Észre is vesz bennünket, elugrik, nem baj.
Megyünk tovább az úton, meg-megállva, távcsövezve. A kukoricás mellett, amibe az őzek futottak, most sötét alak jelenik meg – disznó! Mázsa körüli kannak nézem, egyedül van, ferdén keresztbe igyekszik előttünk, valószínűleg át a másik, a tarlók mögötti kukoricákba, illetve az aljukban húzódó patakmenti bozót hűvösébe.
Sajnos messze van, úgy gondolom, közelebb a 300-hoz, mint a 200-hoz, ezért csak annyit mondok N.-nek, hogy nézze meg a céltávcsőben és ő döntsön. A kan meg-meglódul, kocog egyet-egyet, közben megáll, figyel. A szelünk jó, de takarásunk semmi, elvileg láthat, nem olyan rossz a disznó szeme, mint sokan tartják… N. nem érzi biztosnak a dolgot, így nem lő, a disznó végül megugrik és vágtatva tűnik el a hajlatban. De szép látvány volt!!!
Az út végén T alakú elágazás, N.-t balra, a kukorica sarkára küldöm, hátha kijön a bak, én meg gyorsan elmegyek jobbra, távolabb van egy hatalmas tarló, azt okvetlen meg akarom nézni. De, mivel csak nagyon messze van kint egy kisebb testű őz, hamar visszatérek én is.
A kukoricástól jó golyólövésre - köztük tarló - egy akácfolt sarkában áll egy magasles,. Odáig elmegyünk, majd jobbra fordulva a másik sarokig lopakodunk. Itt egy mély lejtő kezdődik, innét lelátunk az aljára, melyben kis ér húzódik a tarló feléig, partját keskeny, sűrű bozót szegi. Hátha ide mentek az őzek, vagy ide akarnak majd beváltani… Itt látta a hivatásos este a nagy bakot.
Jó 10 perc várakozás után úgy döntök, meg kellene nézni az ér túloldalát is, ott repceföld volt, amennyire látszik, szépen kicsírzott, hátha…
N. marad, én átosonok, körbenézek, semmi. Akkor irány vissza! Ahogy kibújok a bokrok alól, már csuklom is össze, és ülök le, előttem a szélben őz áll és néz - suta. Patthelyzet, pláne, ha vele van a bak is… Várok türelmesen, mert innét elmozdulni nem lehet, és a suta bizalmatlansága lassan oldódik, mert néha már elfordítja a fejét. Aztán megszólal N. felől a Buttoló, a suta felfigyel, rohanva indul a hang irányába, neki a dombnak, mögötte egy jó bak ugrik ki a bokrok alól, utána a sutának!
Ugrom fel én is, gyorsan vissza az akácos szélébe, ott nem vagyok útban, takarást is találok, és a lövést sem zavarom, de most jelezni kellene N.-nek, hogy lőhet, ha tetszik a bak, hátha egyedül nem tud dönteni. Hozzám képest a két őz a horizonton túl van, néha látom a bak testének felső részét. Lőhető, de a súlyban bizonytalan vagyok, olyan nagynak nem nézem. De talán közel van a 400-hoz… Ennyinek látta tegnap András… Amikor takarásba kerülnek, még feljebb megyek, már látom N. alakját a bokrok mögött, súgom is, hogy lőhet, ha tetszik a bak! A választ nem értem, de az őzek némi tipródás után N. előtt elmenve, túloldalán, de még a les előtt bemennek az akácosba.
N. nem tudott dönteni, hogy lőjön-e, és igazság szerint még a vadőr visszajelzésére is várunk, mert amit tegnap próbáltunk, az nagyobb bak ennél mindenképp. Azt lenne jó megcsípni…
Kinézünk a távolabbi, nagy tarlóra, vagy 500 méterre egy nagytestű, de csak közepes agancsú bak van kint egy sutával, ezeket nem piszkáljuk. Vissza a kocsihoz!
A tarlón gyalogolva még szemből jön egy kereső bak, középkora elején járó, 350 gr körüli hatos. Szeretném lefényképezni, de hiába lapulunk, nem tudjuk becsapni a síppal, gyanúsak vagyunk neki.
Átmegyünk a másik beírókönyvhöz, és utána egy nagy repcetarló közepén, föld alatti vezetéket jelző tábla mellett megállva hívunk. Körbenézve, a mögöttünk levő kukoricás szélén kint is van mindjárt egy őz, de a nagy nagyítású távcső hamar lehűti a lelkesedést, első agancsú, füléig sem érő nyársas.
De igazából nem is onnét várunk nagyobb bakot, hanem a hajlatban levő bozótcsíkból, aminek a végében pár perc múlva meg is jelenik egy komolyabb jövevény! Sajnos ez sem jó nekünk, középkorú 330-350 gr körüli hatos. Jó lenne lefotózni, de nem akar jönni, inkább párhuzamosan figyel előre. Amikor ott megjelenik egy suta, már tudjuk, mit nézett… Oda is kocog hozzá, és együtt tűnnek el a bokrok között.
Még egy másik körzetet, egy erdő alatti nagy tarlót megpróbálunk, itt lesről lehet hívni. Pár strófa után meglátom a messziről, szemből szaladó őzet. Meg vagyunk átkozva, mint Bagaméri, ez megint csak egy kis nyársas. Na, mindegy, akkor majd jól lefotózom!
Aztán, amikor a gépet bekapcsolom, és 2 mp videózás után a kijelzőn megjelenik, hogy te hülye, otthon hagytad a memóriakártyát, megtelt a saját memória, akkor egy kicsit ideges leszek… Gyorsan visszanézem a képeket, párat törlök (közben a bakocska a lestől 2 m-re téblábol), és tudok még fényképezni vagy 2-3 kockát. Sajnos nagy igyekezetemben két olyan képet is kitöröltem, amit nem kellett volna…
Visszamegyünk a faluba, kicseréljük tapasztalatainkat a vadőrrel. Nem látta a nagy bakot ma sem, csak egy közepest, meg egy csontsovány, valószínűleg rendkívül vén jószágot.
N. dönt, este a ma reggelit nézzük meg újra, az jobban tetszik a tegnapinál, ha látjuk, meglövi.
|
