Labrador

[Forend]

Én mindig meglepődöm, amikor egyes vadásztársak megkérdezik a kutyámról, hogy bemegy-e a vízbe?
Azt szoktam válaszolni, hogy a kérdés az, vajon kijön-e? 

Egyszer Apósom labiját 1 órán át kérleltük: (tapsoltunk, lőttünk kiabáltuk a végén csak kérleltük ) mire kijött a vízből, igaz hogy hozta is a szárnyas kacsát, ami majdnem elrepült még a kezünkből is...

[U.Péter]

Egyszer Apósom labiját 1 órán át kérleltük: (tapsoltunk, lőttünk kiabáltuk a végén csak kérleltük ) mire kijött a vízből, igaz hogy hozta is a szárnyas kacsát, ami majdnem elrepült még a kezünkből is...

[godena]

Egyszer Apósom labiját 1 órán át kérleltük: (tapsoltunk, lőttünk kiabáltuk a végén csak kérleltük ) mire kijött a vízből, igaz hogy hozta is a szárnyas kacsát, ami majdnem elrepült még a kezünkből is...

  Ez nagyon jó!!!

[danikutya]

Ez nagyon jó!!!

Godena! 

[U.Péter]

Egyszer Apósom labiját 1 órán át kérleltük: (tapsoltunk, lőttünk kiabáltuk a végén csak kérleltük ) mire kijött a vízből, igaz hogy hozta is a szárnyas kacsát, ami majdnem elrepült még a kezünkből is...

Erről eszembe jutott, hogy a második (legjobb, Dorka névre hallgató) labradorommal egy nyári délutánon, az akkor még a területünkhöz tartozó buzsáki halastavaknál próbáltunk szerencsét. Itt volt engedély a kormoránok vadászatára és vendégem meg is sebzett egyet, ami a vízbe esett. Sajnos eléggé eleven volt még és a kutya előtt folyamatosan le-le bukva a tó közepe felé tartott. Dorka utána. Nagyon sokáig tartott a hajsza és én egyre jobban aggódtam a kutyáért.
Valahogy áttörtem magam a pari nádason és combig a vízben állva próbáltam kihívni a 2-300 méterre úszkáló Dorkát, aki semmiképp nem boldogult a nyílt vízen a madárral. Attól féltem, hogy a kutya beleakad véletlenül valami fatörzs víz alatti maradványába és akkor baj lesz. Már felkészültem, hogy azonnal indulok érte, ha a legkisebb jelét is látom annak, hogy gond van. A kiabálást nem hallotta meg, végül a levegőbe lőttem. Erre aztán végre felénk fordult, de még igen sokáig taposta a vizet, mire kiért.
Na, gondoltam, most elege lehet, biztos marhára elfáradt.
Arrébb mentünk, és egy tisztább helyen kiöntöttem a csizmáimat, kifacsartam a nadrágomat. Közben a felügyelet nélkül hagyott Dorka elment úszni a patakba...

[Labs Land]

  Na, ez egy igazi labis történet 

[Sabbati]

 

Nagyarc!

 

[godena]

Hozd!



És hozza...

[godena]

Ma újabb nagy lépést tett a labim a vadászkutyává válás rögös útján.
Bevallom, mindennél jobban aggódtam ebem lövés utáni reakcióján, ezért húztam-halasztottam, ameddig lehetett. De tegnap késő délután megtörtént a nagy esemény. Vadőrünkkel felvértezve mentünk ki a volt TEHAG-hoz, a Benta-patak mellé, egy gabonatarlóra. Vittem a kedvenc tárgyait, megérkezésünk után azonnal bele is kezdtünk a szokásos huzivoniba, "labdamesszirerúgásutánmegkeresés" játékunkba, szóval mindenbe, amit csak szeret. Vadőrünk eltávolodott tőlünk jó száz méterre, majd elsütötte a sörétest. Blackie egy pillanatra felkapta a fejét, de aztán, mintha mi sem történt volna, folytatta az eszetlenkedést velem. Egyre közelebbről és közelebbről szólt a puska, míg végül ott álltunk egymás mellett újra mindhárman. Ekkor sem mutatott semmilyen félelmet, nem rándult össze, nem keresett menedéket, nem rohant ki a világból.
De a csattanó a végére maradt. Ha valaki ezt így elmeséli, biztosan kétkedve fogadom... Jutalomból (ki gondolta volna ezt egy hónappal ezelőtt?  ) lubickolhatott egy jót a patakban, majd elindultunk a kocsi felé, hogy menjünk haza. A kutya ment előttünk, ám egyszer csak látom, hogy megáll és nagyon egyfelé figyel. Reflexszerűen odanéztem én is. Egy süldőróka bámult lelapulva ránk tőlünk nem több, mint 2(!) méterre. Nem tudom, hogy miért nem ugrott el, talán beteg lehetett, vagy azt gondolhatta, hogy a kutya megszorította és onnan számára nincs menekvés??? A vadőrünk gyorsan pontot tett a rejtély végére. A labim nélkül biztosan elsétáltunk volna mellette.
Úgyhogy otthon egy jókora velőscsonttal rókavadásszá avattam.

[Steve]

Ma újabb nagy lépést tett a labim a vadászkutyává válás rögös útján.
Bevallom, mindennél jobban aggódtam ebem lövés utáni reakcióján, ezért húztam-halasztottam, ameddig lehetett. De tegnap késő délután megtörtént a nagy esemény. Vadőrünkkel felvértezve mentünk ki a volt TEHAG-hoz, a Benta-patak mellé, egy gabonatarlóra. Vittem a kedvenc tárgyait, megérkezésünk után azonnal bele is kezdtünk a szokásos huzivoniba, "labdamesszirerúgásutánmegkeresés" játékunkba, szóval mindenbe, amit csak szeret. Vadőrünk eltávolodott tőlünk jó száz méterre, majd elsütötte a sörétest. Blackie egy pillanatra felkapta a fejét, de aztán, mintha mi sem történt volna, folytatta az eszetlenkedést velem. Egyre közelebbről és közelebbről szólt a puska, míg végül ott álltunk egymás mellett újra mindhárman. Ekkor sem mutatott semmilyen félelmet, nem rándult össze, nem keresett menedéket, nem rohant ki a világból.
De a csattanó a végére maradt. Ha valaki ezt így elmeséli, biztosan kétkedve fogadom... Jutalomból (ki gondolta volna ezt egy hónappal ezelőtt?  ) lubickolhatott egy jót a patakban, majd elindultunk a kocsi felé, hogy menjünk haza. A kutya ment előttünk, ám egyszer csak látom, hogy megáll és nagyon egyfelé figyel. Reflexszerűen odanéztem én is. Egy süldőróka bámult lelapulva ránk tőlünk nem több, mint 2(!) méterre. Nem tudom, hogy miért nem ugrott el, talán beteg lehetett, vagy azt gondolhatta, hogy a kutya megszorította és onnan számára nincs menekvés??? A vadőrünk gyorsan pontot tett a rejtély végére. A labim nélkül biztosan elsétáltunk volna mellette.
Úgyhogy otthon egy jókora velőscsonttal rókavadásszá avattam.

Szegény kutyát egy lábszár csonttal elverted...?!?!

[godena]

Szegény kutyát egy lábszár csonttal elverted...?!?!

Na, ezen percekig vinnyogtam...

[Sabbati]

Sztív, nem vagy normális...

[U.Péter]

Tudja a labrador, hogy mi a dolga!  Most már nem kell aggódnod.

[godena]

Tudja a labrador, hogy mi a dolga!  Most már nem kell aggódnod.

El is szállt minden aggodalmam. Nagyon sok munka lesz még vele, de a legfontosabbakat abszolválta. 
A vadőrünk is megjegyezte (szintén labrador tulajdonos), hogy jó apportos kutya lesz.
Még két hét és itt a gerle-szezon. Jönnek a vendégvadászok, és ilyenkor mi, tagok látjuk el a felszedők feladatát, úgyhogy az éles bevetés sem várat már sokat magára.

[Forend]

Igazából, már régebben szerettem volna szólni ... ,  Nem lehetne kiraknia  retrievereket a fekete bárányok közül?  Szerintem nem igazán fekete bárányok, bár némelyik mamlasz igen hasonlít...