Horrido
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 7949
Generalbakter
|
|
« Új üzenet #29 Dátum: 2008. április 23. - 21:40:10 » |
|
2006. szeptember 27. A már-már reménytelennek tűnő bőgés legutolsó hajnali cserkészetéből ballagtam lefelé. A bikát ismételten nem láttam, bár néha bőgött a beálló helyén, sajnos már fél ötkor is a sűrűből szólt. Hiába lőhetnénk az idén is egy érett és egy fiatal bikát, nehéz eset ez, kevés szarvas, sok zavarás. Hazafelé még útba ejtettem egy kedvenc kis helyemet, egy jó kökényes-fenyves fiatalost, mellette gazos gyümölcsös, ahol már sok élményben volt részem. Most is lent állt a fenyők között két őz. Suta gidájával. Kicsit távolabb még egy vöröses folt látszik egy gazfolt mögött. Hirtelen szarvastól levert akácsarjnak tűnik, de a távcsővel látom, hogy őzet takar a gaz. Nézem hosszasan, mire fejét elfordítja és megmutatja magát egy bak. Ismeretlen baknak tűnik, 4-5 éves, bal oldala gyenge hatos, másik szárán mintha lapos villa lenne. Kényelmesen álldogál, alighanem lefeküdni készül. Szeptember utolsó hetében járunk és a kilövési tervünk őzbak sora még -4-et mutat. Elhatározom, hogy meglövöm. Elhatározást tett követi, puskát le a vállról, előre a szálas szélső fájához, ahol igyekszem megtámasztani a fegyvert. Nem megy olyan könnyen, mivel a gyertyánt körbenőtte egy csipkebokor, így csak kifacsarodott helyzetben tudom a bakot megcélozni. Sajna az elejét ritka fű takarja, ezért még vacakolok egyet és kicserélem a fegyverem felső csövében lévő fullexpanzív lőszert egy keményebb lövedékűre. Szerencsére ez hangtalanul megy, a bak és a sutavad továbbra sem vesznek észre, így már viszonylag nyugodtan lövök a ritka gazon keresztül a bak vállapja mögé. A távcsőben látom, hogy a bak púpos háttal felugrik és teljes tempóval elindul a fenyvesben. Csinál egy vargabetűt, olyan 40 méter után megáll, fél percet egy helyben mereven áll, ezután eldől; nincs több hang sem mozgás. Közben gyorsan újratöltöttem, de nem lövök, mivel látszik a bakon a közvetlen vállap mögé ment lövés helye. Kicsit várok – közben csodálkozom a sután és gidáján, melyek a tőlük 30 méterre meglőtt bak ellenére, közben kényelmesen bevackoltak – és megpróbálok valami kényelmesebb bejárót találni a, bár alacsony, de elég sűrű fenyvesben. Mire beküzdöm magam a bakhoz, már megtört a tekintete, agancsa mélyen a száraz fűben. Óvatosan szabaddá teszem, és meglepetten látom, hogy bakom jobb szárán valóban nincs vezérág, de közvetlen az agancstőből két másik ág nyúlik ki. A szár ezek mellett lombár és csavarodott is egy kicsit. Meghökkenve és kicsit meghatottan álltam. Páratlan nyolcas csodát adott a kedvenc területrészem.
Soha rosszabbat, egy ilyen bágyadtan napsütéses, melankolikus reggelen, őzbakidény vége előtt három nappal!
Üdv a Vadásznak!
|