Elnézem ezeket a széplelkű zöldeket itt a belvárosban, ahogy naponta sétáltatják (reggel, este max tíz perc) a szép nagytestű kutyáikat amelyek egész életüket a lakásban töltik. Vannak köztük igen mozgásigényes vizslák, agarak! stb. Hát ez mi ha nem állatkínzás? A tanyasi kutyákról meg ne is beszéljünk. Felénk esténként kiengedik egy kicsit futkározni, reggel meg szépen kigömbölyödve, kifáradva beengedik!
Egy vallomással tartozom. Először úgy gondoltam, elsunnyogom, de most ide illik.
Augusztusban a Foxi topikban beszámoltam az új szerzeményünkről, mely 6 perc gyenge pillanat eredménye volt. Nyaralás letelt, hazahoztuk. A lakásba. Amit kellett elbarikádoztunk, oltás, kutyapelus, stb... Aztán egy hét múlva beláttam (családtagjaimnak nem volt akkor még egyértelmű), hogy ez így nem lesz jó. Az előszoba, fürdő, konyha "élettér" nem fedezi a kutyu szükségleteit más 3 hónaposan sem, mi lesz később. Egy egész éjszakás kukoricaőrzés (és folyamatos filózás) után hazamentem, leültettem a családot és közöltem a verdiktet, miszerint nem tartjuk meg. Egyrészt az általunk bevállalt reggeli és esti 3/4-3/4 óra sétáltatás nyilvánvalóan a maximum lesz, főleg reggel. Másrész Taxi mindent szétszedett a környezetében (úgy, hogy otthon voltunk), ami nem az amortizáció miatt gond, hanem amiatt, hogy nehogy Neki baja legyen. (pl. nem adunk Neki orsós csontot az OK, de mit csinálok, ha lenyeli a szétrágott kemény műanyagot...)
Felhívtam több vadászcimborát, tudnak-e a környezetükben olyan kollégát, akinek ajándékba szüksége lenne egy foxira. Láss csodát egyikük maga harapott rá, ráadásul vele heti szinten találkozom is. Még aznap el is vitte, volt nagy sírás-rívás (még én is). Jó helyre került, egy egyéves szálkás tacsi mellé. Azóta többször meglátogattuk
, ilyenkor babusgatás van.
Kérdés, felelőtlenek voltunk-e, amikor megvettük? Szerintem igen, és ez komoly lekiismereti problémám azóta is. Másik kérdés, jót tettünk-e Taxival azzal, hogy elajándékoztuk? A válasz szerintem itt is igen, mert jó helyre került, de lehetett volna máshogy is.
Mindenesetre a fiaim háttérképe a kutyus, mi pedig a feleségemmel heti egyszer-kétszer visszatérően a következő beszélgetést folytatjuk le: milyen jó is lenne egy kutyika, milyen sok mindent tudnánk adni Neki és milyen sok mindent kaphatnánk, DE ... és itt soroljuk azokat az észérveket, melyeket a vétel előtt kellett volna megfontolnunk.
Ui: az egyhetes úri passzió költségvonzatáról egyikünk se beszél