Üdv az Uraknak!
Akkor teljesítem a kérést és közzéteszem a történetet.
A tenyészszemlén odajött (imbolygott) egy eléggé kapatos unszinpatikus "Vizslatudor".
A nevét itt sem írnám le....
Ő végezte a lövéspróbát. A körön kívüli lövésnél érdeklődve nézett a kutyám, mert tudta, hogy ezután "valami" következik.
Aztán -mivel a felvezetett kutyák közül összesen két "drótos" volt- odatántorgott mellénk és a kutya fülétől kb 3 centire kitárazta a riasztópisztolyt.
Az én fülem is bedugult, akkor el lehet képzelni mit érezhetett a kutya....
A történtek után csak a Feleségem és az én rábeszélésemnek volt köszönhető, hogy a velünk levő Barátom első mérgében nem ütötte ki a cipőből az "Urat".
Beraktuk a minden ízében remegő kutyát a kocsiba és eljöttünk haza....
Napok kellettek, amíg itthon a vizslánk megnyugodott és megszűntek a fülpanaszai.
De onnantól kezdve, ha puskát látott a kezemben órákra eltűnt a házába.
Megtartottuk a kedves kutyát, de vadászni a fent említett ok miatt már nem volt érdemes kivinni.
Kilencedik évesen 3 hét alatt végzett vele egy alattomos bélrák.
Ezek után hét évig nem volt kutyánk.
Most meg az egészségi állapotom már nem olyan, hogy vizslával vadásszak apróvadra.
De ha azóta valahol látok egy szép "drótost" mindig az jut eszembe, hogy egyszer nekem is volt egy szép és jó vizslám...
Üdv: J. vadász
