Mióta a Blaser felvásárolt mindent, és a szájharmonikától a részecskegyorsítóig bármit hajlandó gyártani, azóta kissé ferde szemmel nézek az olyan nagy és régi márkára,
mint a Sauer és a Mauser. Német cimborám pár éve vett egy 404-es Sauert magának, 8x57IS kaliberben, rövid, hajtásra való csővel.
A puskát eléggé bumfordira sikerült megalkotni, de elég precízen működik, ahhoz kétség nem férhet.
Ugyan a zárdugattyú borzasztóan könnyen mozdul, és emiatt pár vad már megmenekült (ha nincsen totál lecsukva, akkor durranás helyett csak egy diszkrét kattanás hallatszik
és ehhez elég annyi, hogy 1 mm-t kimozduljon a zárt helyzetéből, ráadásul ehhez nem kell más, elegendő, ha a ruha kissé megnyomja), de a puska nagyon pontos.
A rövid 8 mm-es csőnek van egy nagy hátránya, ha kissé messzebb kellene vele elnyúlni, akkor komolyan kell számolni a lövedék esésével, már 200 méter körül is, nagyobb távról nem is szólva.
Thomas vett egy 270 Win kaliberű, normál hosszúságú váltócsövet, gondolva az őzvadászatra.
A napokban sor került a cső kipróbálására.
A 404-esen a csőcsere nem egy bonyolult agysebészeti művelet, az előagy eltávolítását egy Ikeás bútorpatent-szerű kapocs oldásával teszi lehetővé a beutalt, majd 3 db. belső nyílású (imbusz)
csavar oldását követően a cső egyszerűen kihúzható a tokból, és a másikat csak be kell dugni a helyére, a csavarokat a rájuk írt sorszám szerint fixre húzni, bútorpatent vissza, és kész.
A nagy különbség a Blaser puskákhoz képest ott van, hogy míg azokon a céltávcső a csőre van rögzítve, a Saueren a tokon rögzül.
Barátom úgy döntött, hogy egyelőre nem vesz másik távcsövet szerelékkel, hanem kipróbálja, hogy a csőcsere után milyen lőképet produkál az új cső.
Megmondom őszintén, hogy túl sok jóra nem számítottam.
Túl sok hibát rejt az a megoldás, hogy a különböző csövekhez a céltávcső állítását jegyzetekből kell újra és újra megejteni, ennyi klikk erre az egyiken,
a másik tekerentyűn meg annyi klikk amarra.... előbb-utóbb valahol az ember belekeveredik, és annak nem lesz jó vége.
Miután ki lett cserélve a cső, elvileg minden a helyére került, vastag filccel, egy üdítős kupakot körbe húzva rajzoltam egy 4 cm átmérőjű fekete korongot egy papírdobozra.
A távolság az első próbalövéshez 75 méter lett.
Megbeszéltük, hogy a kis korong alsó széle-közepe lesz a célpont, és elment az első lövés.
Hiába néztem ki a szememet, nem láttam semmit a papíron. Kértem Thomast, hogy lőjön még egyet, amikor majd a hátteret próbálom figyelni, hogy hová érkezik meg a lövedék?
De az újabb lövést követően sem lettem okosabb, a papír is szűz maradt, és a doboz mellett sem láttam semmit.
Kissé morgolódva indultam a tábla felé, hogy "megmondtam én, hogy ennek semmi értelme nem lesz, feleslegesen b@sszuk el az időt, stb....stb..." amikor kb. fél távnál,
csak úgy, rákukkeroltam a táblára.
..... Ez nem lehet igaz, gondoltam, és megszaporáztam a lépteimet.
Mindkét lövés a fekete korongban volt, 2-2,5 cm magaslövéssel, egyik a közép tengelytől fél centivel jobbra, a másik balra
A céltávcsőhöz hozzá sem nyúltunk, a ballisztikai táblázat szerint ezzel a beállítással 300 méterig jelentősebb áthelyezés nélkül jól el lehet vadászni, ott már illik magas vállapra célozni,
illetve 350 méteren egy őznél a háta vonalára.
A bakvadászat előtt majd lövetek vele próbát 200 méterre is, hogy lássuk pontosan azt, hogy mit tud a puska nagyobb távon.
És a következő csőcsere alkalmával is lesz ellenőrző lövés, azt azért nem hagynám ki.
De le a kalappal a germán mérnökök és a gyártás precizitása előtt, azért el kell ismerni, hogy tudnak ezek valamit
