Golyós fegyverekről általában

[Voldi]

éppen ezen tűnődtem  én is a napokban.
Csak bennem egy országos vadászati rendezvény kapcsán merültek fel hasonló gondolatok. De igazad van Voldi, letükrözi ezt a Fórum is néha. 
És, hogy a fegyvereknél maradjunk: olyan ez szerintem mint a trófeák. Hiába érmes, kiváló és ritka egy trófea, ha a hozzákapcsolt vadászélmény nem valami kiemelkedő, akkor csak egy csont a falon. Viszont például a gombnyársas bak, amit kedves Barátom vadásziassá adjusztált 7,62-esével löttem örök emlék. Meg is símogatom a szememmel azt az ütött-kopott jószágot ha látom! Ugyanígy a Fiamra testált ZKK-is úgy került átadásra, hogy csak akkor eladó, ha kenyérre, vagy gyógyszerre kell... Az emlékek sokmindent megszépítenek, jobbá tesznek, becsomagolnak. Lehet fegyverbuzinak, vagy akár szentimentálisnak is tartani, de érzelmi kötődés nélkül nem lehet - és szerintem nem is érdemes - vadászni. Ez pedig vonatkozik a vadászathoz használt eszközökre is. Aki nem szereti, nem tartja rendben a fegyverét, kését, ruháját stb... az biza jó vadász nemigen lehet. Eközben pedig óhatatlanul kialakul egyféle érzelmi kötődés is az eszköz iránt. Mondjuk kívülálló számára ez már kimerítheti az elöbb említett "fegyverbuzi" definícióját...
 

Így van, ahogy írod.   

Én sem rosszindulattal írtam, csupán elmélázgattam, hogy milyen gondolatokat vált ki belőlünk egy fegyver. Tudom, hogy jórészt az élet mondatja velünk ezt, a tapasztalat, pro és kontra.

Még szerencse, hogy nem jár ide olyan sok kívülálló, tényleg elcsodálkozna milyen érzelmeket hoz elő egy kérdés egy puskáról. Mint ahogy hiába magyaráznád egy laikusnak, hogy az a lecsorbult agancsú, más által hitványnak mondott semmiség mennyivel többet jelent Neked,  -aki csúszott, mászott érte sárban, vetésben, kelt jópárszor hajnalban, maradt estig, hogy túl tudjon járni a bak eszén -, mint akár egy érmes, csodaszép szabályos trófea!     

[agrarbalogh]

Ugyanígy a Fiamra testált ZKK-is úgy került átadásra, hogy csak akkor eladó, ha kenyérre, vagy gyógyszerre kell... Az emlékek sokmindent megszépítenek, jobbá tesznek, becsomagolnak. Lehet fegyverbuzinak, vagy akár szentimentálisnak is tartani, de érzelmi kötődés nélkül nem lehet - és szerintem nem is érdemes - vadászni. Ez pedig vonatkozik a vadászathoz használt eszközökre is. Aki nem szereti, nem tartja rendben a fegyverét, kését, ruháját stb... az biza jó vadász nemigen lehet. Eközben pedig óhatatlanul kialakul egyféle érzelmi kötődés is az eszköz iránt. Mondjuk kívülálló számára ez már kimerítheti az elöbb említett "fegyverbuzi" definícióját...
 

Aki az apjától - nota bene! - a nagyapjától kapja a(z) (első) fegyverét, és nem becsüli meg  . . .
Hát az minden, de nem vadász. Legfeljebb puskás ember.
Én az elsőt a Nagyapámtól kaptam, azzal lőttem az első fácánt, nyulat, récét . . .
Ha a műszakin ki nem dobják (szerintük csődudoros), ma is az van. Hatástalaníttattam, a szekrényben van, a többi közt. Amikor kinyitom a szekrényt az első, hogy megsimogatom . . .  

[monticola]

Aki az apjától - nota bene! - a nagyapjától kapja a(z) (első) fegyverét, és nem becsüli meg  . . .
Hát az minden, de nem vadász. Legfeljebb puskás ember.
Én az elsőt a Nagyapámtól kaptam, azzal lőttem az első fácánt, nyulat, récét . . .
Ha a műszakin ki nem dobják (szerintük csődudoros), ma is az van. Hatástalaníttattam, a szekrényben van, a többi közt. Amikor kinyitom a szekrényt az első, hogy megsimogatom . . .  

Nem szép dolog az irigység, de igen, ilyenkor elfog...
Nagyapámnak sajnos '45 után már csak szolgálati fegyvere volt, az is csak az ötvenes évek közepe-vége felé. Valamiért nem kaphatott pár évig...... A '45 elöttieket meg elfújta az erős "keleti szél".... viharos időjárás lehetett, meg frontérzékeny is volt az Öreg. (Negyedik Ukrán...) Vissza is fújta ez a szél az akkori szolgálati helyéről - Ungvárról - egészen a nyugati határszélre. Innen aztán már nem ment egy tapodtat sem. Pedig mehetett volna nyugat felé igen könnyen, de nem akart. Eleinte szíves invitálást kapott Hortobágy irányába, de az sem akaródzott neki :. Végül megúszva a "viharos" időket innen ment nyugdíjba, szolgálati fegyverét leadva. A háború elötti Mannlicherekről, Sauerről, Frommerről, Levente-puskáról és a hajdani vadászatokról már csak a régi történetekből hallottam. Néhány régi fénykép maradt csak belőlük. "Fele királyságomat" adnám pedig értük........... 

[Pyrus]

"Fele királyságomat" adnám pedig értük........... 

Az pedig jó sok védett terület. 

[monticola]

Az pedig jó sok védett terület. 

Ezt gondolod Te, a földi hívságok rabja... 
Pedig:
"Az én királyságom nem e világból való..." (Ján. 18,36) 

[Bobakos]

Ezt gondolod Te, a földi hívságok rabja... 
Pedig:
"Az én királyságom nem e világból való..." (Ján. 18,36) 

Akármekkora is az a királyság, hiába lennének nálad ma is azok a puskák; ha a nagypapád nevelése nem lenne, semmit sem érnének.
Azok "csak" tárgyak lennének, csak vas és fa.
Amit a nagypapád átadhatott neked, az minden tárgynál többet ér.

[huszlavika]

Bezzeg a valós,egetrengetően fontos kérdésemen nem rugózott ennyi ember a Ritka ragadozók topikban...
Azóta sem tudom,hogy a zoológiailag kimerítően pontos leírásomra miért nem érkezett azonnal megfejtés...?? 
(Görényfejű,macskatestű,nyusztszínű,rókafarkú...hát milyen vadászok vagytok ti,hogy még ez sem megy???

Miért nem kérdeztél hamarabb??

Szinte biztos vagyok benne, hogy tudom mi ez a ragadozó... nézzük:
- görényfejű... elég sokat látni belőlük szerte mindenfelé!
- macskatestű.... hát ebből a kivitelből is elég sok van, a tavasz-nyár közeledtével pedig le is vedlenek, alig lehet tőlük vezetni, állandó a balesetveszély!
- nyusztszínű... ehhez kellett a telefonos segítség, mivel nálunk csak nyest van.. szóval a guglin egy sötét színű kis állat van, és hát ebből az általad kérdezett ragadozóból is egyre több a sötét színű... vészesen sok!
- rókafarkú..... e tekintetben nem tudtam kutatást végezni, vagy inkább nem akartam....
Így is 75-25 a %-os arány az általam vélt ragadozó javára.

Tehát majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a Homo Sapiens Hungariensis!

[Balkóbátya]

Miért nem kérdeztél hamarabb??

Szinte biztos vagyok benne, hogy tudom mi ez a ragadozó... nézzük:
- görényfejű... elég sokat látni belőlük szerte mindenfelé!
- macskatestű.... hát ebből a kivitelből is elég sok van, a tavasz-nyár közeledtével pedig le is vedlenek, alig lehet tőlük vezetni, állandó a balesetveszély!
- nyusztszínű... ehhez kellett a telefonos segítség, mivel nálunk csak nyest van.. szóval a guglin egy sötét színű kis állat van, és hát ebből az általad kérdezett ragadozóból is egyre több a sötét színű... vészesen sok!
- rókafarkú..... e tekintetben nem tudtam kutatást végezni, vagy inkább nem akartam....
Így is 75-25 a %-os arány az általam vélt ragadozó javára.

Tehát majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a Homo Sapiens Hungariensis!

Legközelebb meglátom,meglövöm,aztán a célballisztikásban kielemezzük "mi vót" az...  
  Ismerek ilyet is...

[huszlavika]

Nem szép dolog az irigység, de igen, ilyenkor elfog...
Nagyapámnak sajnos '45 után már csak szolgálati fegyvere volt, az is csak az ötvenes évek közepe-vége felé. Valamiért nem kaphatott pár évig...... A '45 elöttieket meg elfújta az erős "keleti szél".... viharos időjárás lehetett, meg frontérzékeny is volt az Öreg. (Negyedik Ukrán...) Vissza is fújta ez a szél az akkori szolgálati helyéről - Ungvárról - egészen a nyugati határszélre. Innen aztán már nem ment egy tapodtat sem. Pedig mehetett volna nyugat felé igen könnyen, de nem akart. Eleinte szíves invitálást kapott Hortobágy irányába, de az sem akaródzott neki :. Végül megúszva a "viharos" időket innen ment nyugdíjba, szolgálati fegyverét leadva. A háború elötti Mannlicherekről, Sauerről, Frommerről, Levente-puskáról és a hajdani vadászatokról már csak a régi történetekből hallottam. Néhány régi fénykép maradt csak belőlük. "Fele királyságomat" adnám pedig értük........... 

Monti!
Neked legalább fényképed van róluk!
Az én nagyapámról egy fegyveres kép van csak, az is csak mikor egy beállított fényképész háttérrel egy cs.és kir. 8 millis Mannlicherrel pózol valamikor 1916-ban, mikor bevonult. Ezzel a fegyverrel megjárta az olasz frontot. Nem hallottam soha, hogy jó szívvel emlegette volna a kincstári puskát. Biztos nem a fegyver tehet róla, csak az, hogy milyen körülmények között volt nála.
Soha nem hallottam azt sem, hogy ezek után még vágyott valaha fegyver után, pedig nem volt kis gazdálkodó, megtehette volna.
A másik nagyapámról és a fegyver kapcsolatáról csak azt tudom, hogy volt egy - ugyancsak - 8 millis Rast-Gasserje. Aztán le adta, ahogy közeledtek a háborús évek. Amit apámtól hallottam még, hogy akkor amikor katonaként kellett pisztolytáskát viselnie, abban kaját tartott, amikor hazajött a családhoz, és apám kíváncsian meg akarta nézni a pisztolyát.....
Szóval Neked legalább volt kitől örökölni ezt a "fegyverbuziságot".
De előttem értetlenül állt a család mindig.
 

[Boar]

De előttem értetlenül állt a család mindig.
 

No igen. Először is gyereket vártak de Te jöttél...ezért volt, hogy két hétig csak bottal piszkáltak...aztán francia nevelőnő helyett orosz állatidomárt fogadtak melléd...mindhiába...
 

[Balkóbátya]

Monti!
Neked legalább fényképed van róluk!
Az én nagyapámról egy fegyveres kép van csak, az is csak mikor egy beállított fényképész háttérrel egy cs.és kir. 8 millis Mannlicherrel pózol valamikor 1916-ban, mikor bevonult. Ezzel a fegyverrel megjárta az olasz frontot. Nem hallottam soha, hogy jó szívvel emlegette volna a kincstári puskát. Biztos nem a fegyver tehet róla, csak az, hogy milyen körülmények között volt nála.
Soha nem hallottam azt sem, hogy ezek után még vágyott valaha fegyver után, pedig nem volt kis gazdálkodó, megtehette volna.
A másik nagyapámról és a fegyver kapcsolatáról csak azt tudom, hogy volt egy - ugyancsak - 8 millis Rast-Gasserje. Aztán le adta, ahogy közeledtek a háborús évek. Amit apámtól hallottam még, hogy akkor amikor katonaként kellett pisztolytáskát viselnie, abban kaját tartott, amikor hazajött a családhoz, és apám kíváncsian meg akarta nézni a pisztolyát.....
Szóval Neked legalább volt kitől örökölni ezt a "fegyverbuziságot".
De előttem értetlenül állt a család mindig.
 

We were soldier...Az én dédnagyapám kis kerülővel Szardínia felé tért haza az olasz frontról,valamikor a '20-as években. Lőni tudott,így egyértelmű volt,hogy a Mánlikker,amit "talált" a konyhai változatosságot volt hivatott elősegíteni. Míg el nem lopták tőle,a trezorként használt fűzfaodúból... Valahogy a vője is vadász lett,meg annak a vője is...Annak meg a fia,jelesül -én- próbál vadász lenni,több -kevesebb sikerrel...Nem feltétlen fegyverbuziság ez,mert ott ahol születtem 200 évvel ezelőttig is vadász volt mindenki...Halász-vadász-madarász-csíkász-pákász-szóval éhenkórász.Termőföld akkor még nem volt így mindenki azt evett,amit talált/lőtt/szedett/fogott/dobott...A hajítófát már leírtam valahol.Ezekre az ősökre üt vissza a vérem,mert sehol máshol,de a nagy zsombékos,cuppogós nádasban érzem igazán jól magam.

[huszlavika]

No igen. Először is gyereket vártak de Te jöttél...ezért volt, hogy két hétig csak bottal piszkáltak...aztán francia nevelőnő helyett orosz állatidomárt fogadtak melléd...mindhiába...
 

Így legyen ötösöm a Lottón!
Ezen a héten veszek egy szelvényt.
Az egyszerű lelkek annnyira kiszámíthatóak!
 

[Boar]

Teljesen egyértelmű volt a "csapda", igen gyenge tőrvető vagy. De gondoltam, a tréfás tanyasi tényeket megosztom a nagyérdeművel...

[monticola]

Nem hallottam soha, hogy jó szívvel emlegette volna a kincstári puskát. Biztos nem a fegyver tehet róla, csak az, hogy milyen körülmények között volt nála.
Soha nem hallottam azt sem, hogy ezek után még vágyott valaha fegyver után,

Na ja a körülmények képesek ilyen reakciókat előcsalni az emberekből!
Ha már a családi példáknál tartunk: Nálam a vadász-erdész vonal az anyai ágon található. Édesapám is utálta a fegyvereket, sőt járműveket is... Az ok egyszerű, harckocsizó volt a sorkatonai szolgálat alatt, ráadásul harckocsi vezető. Soha-semmilyen jogosítványt nem szerzett, fegyvert messziről kerülte. Sőt, amikor a kresz parkba elhelyeztek egy T34-es harckocsit a MIG17, a valamilyen tarack, meg a GAZ 64 mellé, csak kívűlről volt hajlandó az egyébként szeretett kisfiának - mármint nekem - magyarázni, hogy mit látok ott bent. Hosszas könyörgésre sem volt hajlandó bemászni mellém, pedig tűzbe ment volna értem az tuti. De tankba nem Ja azt elfelejtettem mondani, hogy 190 magas volt... És logikus módon besorozták sofőrnek a tankba. Az irányzó cukrász volt, a konyhán a szakács az meg a TSZ traktorosa... (Édesapám közgazdasági végzettséggel rendelkezett.) Akkor ez így volt logikus Hála jó Istennek, hogy nem támadtak meg bennünket a hanyatló nyugat seregei...
A Mannlicherről is van jó családi történet, hogy ne legyen teljesen offtopic a dolog.
Nagyapámék az akkori szokásnak megfelelően takaros erdészházban laktak, ami természetesen jó messzi volt a falutól. Nagymama  mint fiatal feleség otthon a cselédlánnyal, papa valahol az erdőben. Sötétebb bőrű emberek érkeznek ponyvás szekérrel, majd elkezdik összefogdosni a kint kapirgáló tyúkokat. A "főnök" meg kopogtat az üveges ajtón, hogy esetleg nem lenne még valami odabent amit ők használni tudnának... Mama a fogason lógó Manllichert gondolta alkalmas eszköznek arra, hogy kinézzen vele a vendég fogadására... (Apácákhoz járt iskolába, úrilány volt, tudta Ő mi az illem ) No egyből abbamaradt a tyúkfogdosás... Mondjuk Mamának fogalma nem volt arról, hogyan is kéne lőni az eszközzel, de innentől kezdve a családi legendáriumba bevonult ez a "vendégfogadás" 
Egyszóval én jó eséllyel az anyai ágról örököltem a "fegyverbuziságot"

[huszlavika]

Az idő távlatából igazán kedvesek ezek a családi legendáriumok  ...... habár akkor és ott valóban nem lehetett egy cseppet sem vicces!

Nálunk is valami hasonló segíthetett igazából a nagy Gasser végleges leadásában, egyszer – jó apámék még kicsik voltak – mikor nagyapám nem volt otthon, drága nagyanyám zajokat hallott a ház hátuljánál, fogta a nagy pisztolyt - természetesen töltetlenül  - és jogos rettegésében anyatigrisként gondolta megvédeni a családját egy szál lámpással és egy töltetlen pisztollyal. Nagy szerencse, hogy akik ott voltak elszeleltek, mert nem lehet tudni, hogy ilyenkor mi a jobb, ha töltve van,  vagy ha nincs a fegyver....... És hát ki tudja, hogy kiktől származott a zaj, és azok éppen milyen kedvükben voltak, vagy mennyire ijedtek volna meg?
Mindenesetre a szerencsés végkifejletet követően nagyapám - némi családi eligazítást követően a jövőre nézve - hamarosan megvált a pisztolytól.  Aminek a formája - képen látva jóval később - annyira megmaradt bennem, mert erre a pisztolyra mondhatni, hogy annyira csúnya volt, hogy az már szép.
Tehát, ha nem a nagymamámtól, akkor nem tudom kitől örököltem.......akkor viszont lehet, hogy a Mendeli szabályok egy pár generáció átugrásával érvényesültek nálam? Ez már sosem derül ki.

A fiamnak mindenesetre már most eltettem két puskát, egy gyerek légpuskát, és egy kis 222-est, de nagy bánatomra ez őt soha nem érdekelte. Még nagyon kis korában a Leupoldon levő flip cap működése és kis ujjával az optika összenyálazása még úgy ahogy lekötötte, mára már ez sem.....
Úgyhogy lehet, hogy apai álom marad csupán, hogy együtt megyünk vadászni, vagy akár csak lőni.
Mindenesetre még nem adtam fel...