Most jutottam el odáig, hogy a hétvégéről írjak.
Úgy kezdődött, hogy kb. 3 hete egy váratlan privát üzenetet kaptam, melyben a tavalyi fórumtalálkozón Wittrédi Peti által felajánlott nyereményvadászat részemre történő átengedését írta a kedves fórumtárs. Ő, az eredeti nyertes, elfoglaltsága miatt nem tud részt venni. Mit mondjak, az önzetlenség meghatott, a lehetőségnek pedig több okból is nagyon örültem. Ráadásul beszéltünk már Petivel közös vadászatról…
Úgy terveztem, hogy pénteken kényelmesen, a délután közepén indulok, és estére érek Petiékhez, de péntek délelőtt megborult minden. Hatvani ismerősöm, akivel már vagy 4 éve levelezünk, de még nem találkoztunk személyesen, írt, hogy ha időben odaérek, még kimennénk récehúzásra. Ez is csábítóan hangzott, így villámgyors kaposvári bevásárlás-tankolás, otthoni készülődés és a félig rágott fél ebéd lenyelése után délben indulni tudtam. Valamivel a tervezett időpont előtt oda is értem Krisztiánékhoz.
Pár perces beszélgetés és átöltözés után bepakoltuk a vadászathoz szükséges holmit az ő autójába, és a csepergő esőben elindultunk. A hatalmas horgásztavon volt is réce bőven, ám húzásuk irányát nem felénk választották meg. Azért kettőre, amelyek Krisztián sípjára ránk fordultak, így is sikerült a frászt hoznunk, egyenlően osztozva a hibázásokon… De legalább személyesen is megismertük egymást és jót beszélgettünk. Ez volt a lényeg!
Nem akarva zavarni a család péntek délutánját (a gyerekek nagyon megilletődtek ottlétemtől) hamar elköszöntem, majd jó fél óra múlva megérkeztem J.jákóhalmára, ahol a vadászházban Peti már nagyban készítette nekünk a vacsorát. Még egy vendége volt, aki nagyon ismerősnek tűnt, de csak akkor kapcsoltam, amikor kiderült, honnan érkezett. Kun Gabi volt, aljas módon simára borotvált arccal, ami nem ér, mert két éve szakállasan találkoztam vele… Most úgy látszik inkognitóban volt…
Nemsokára még ketten érkeztek, egy hivatásos vadász a Mátrából (Pista), frissen vizsgázott lányával (Dia). Épp jól időzítettek, a vacsora elkészült. Peti kétségei, hogy vajon jót sikerült-e alkotnia, hamar elmúltak, a tepsi gyorsan kiürült. Igen finom volt!
Kellemes, kötetlen beszélgetéssel folytattuk, kb. éjjel 1 óráig… Közben nagy meglepetésemre és örömömre kiderült, hogy Pista öccse tőlünk nem messze hivatásos vadász, sőt, kétszer engem is kísért már, amikor azon a területen vendégeskedtem! Számomra mindkét vadászat nagy élmény volt, leginkább az ő szakértelme miatt. Kicsi a világ!
Bár a szobámra, ágyamra semmi panaszom nem lehetett, valami miatt nem tudtam aludni éjjel. Talán csak perceket… Ez nem volt jó előjel a vadászatra és a tervezett esti hazautazásra, de nem lehetett mit tenni.
Érdekes, és nagyon kellemes volt látni, hogy ennél a vadásztársaságnál milyen komolyan vették az előkészületeket! Már reggel 6 óra körül megkezdődött a vadásztársak, segítők, családtagok gyülekezése, reggelikészítés, kávéfőzés, stb. Közben adminisztráció, tervezgetés, az újonnan érkezők fogadása, bemutatkozások, beszélgetések, stb. Névről ismert fórumtagot és Peti bátyját is megismerhettem a sok új arc között.
8 óra környékén Peti, mint vadászmester, egy határozott, világos eligazítást tartott a nagyteremben, majd elkezdődött a számhúzás, utána pedig a vontatókra szállás. Földutakon döcögtünk ki a terület egyik sarkába, az első hajtás helyszínére. Közben vendéglátóm mutogatta a nevezetesebb események helyszíneit, a társaság saját tulajdonú földjeit, stb.
A hosszú, de nem túl széles erdőt U alakban hajtottuk, jól előrehúzódó szárnyakkal, hogy az esetleges róka kitörését meg lehessen akadályozni. Hárman vendégek (Dia, Gabi, én) Peti mellett mentünk a hajtás közepén.
Mivel Dia még nem lőtt apróvadat, úgy igyekeztünk mindig helyezkedni, hogy a legtisztább terep neki jusson, hiszen ott könnyebb lövés eshetne. Ez a taktika nem jött be, Gabi volt valami nyúlhájjal megkenve, sorra előtte ugráltak fel, és vagy egyenesen előre, vagy egyenesen hátra törtek, de egyik sem Dia felé. A harmadikat aztán Gabi szépen fel is buktatta.
A hajtás közepe táján az addig előttünk ricsajozó, de folyton előre is húzó szajkók megelégelték a menekülést és szemberepültek a hajtósorral. Már készültem erre, mégsem tudtam kicserélni a patronokat a direkt erre a célra hozott Skeet-re. 8-assal kellett lőni, de ez nem volt gond, a szajkó csak összegömbölyödött, és ebben a pillanatban a társak puskái is megszólaltak a többire. A másik csővel sajnos hibáztam, így a remélt dublé nem jött össze. Aztán mire töltöttem, jobbra jött még egy, ezt Gabival egyszerre lőttük le.
Már közeledett az erdő utolsó negyede, amikor balról nyulat kiabáltak. Elém galoppozott be, egy kidőlt fa ágainak egyik résében rálőttem – eltűnt. Mivel Gábor nem látta kiszaladni, elkezdtem bízni a találatban, és valóban, ott is volt. Azt nem állítom, hogy az év mesterlövését követtem el, hiszen szegény füles meglehetősen mérsékelt tempót diktált, de a kedvezőtlen terep miatt sokat nem lehetett vakarózni…
A hajtás végén a leállók nagy tűzijátékot rendeztek szajkókra, de madarat nem hoztak… Viszont bejött a vadászmester taktikája, a jó helyezkedésnek és az erdő gyors körbezárásának köszönhetően az egyik vendég meglőtte a bent levő rókát. Ráadásul élete első rókáját!
Az erdő végén bozótos rétecske terült el. A bozót zömmel kökényből állt és a bokrokon annyi termés, hogy szavakat nem találtam rá!
A következő, szintén nyulas hajtáshoz egy másik erdőhöz traktoroztunk. Itt is szólt a puska időnként, de pl. szajkó nem volt. Viszont egy vágásra kiérve ismét Gabi keltett nyulat, ami alig pár lépéssel előttem szaladt el oldalra. Ott már kicsit ki is fordult, meg lehetett próbálni, de elhibáztam, duplázni pedig a bokrok miatt nem mertem. Pár méterrel odébb viszont meglőtték.
Ez a hajtás megint adott néhány nyulat, sőt, két rókát is. Az egyiket a hajtóvonalban sikerült megcsípni, amikor vissza akart törni. Dia itt nem volt velünk, édesapja mellett ment, és mint kiderült, jól választott, a második rámenő nyulat szépen meglőtte, így ő is avatás elé nézett!
Hosszabb traktorozással átmentünk a fácános részhez. Előtte a társaság a közeli marhatelepről az égbe csavarodó (tapasztalt madarak voltak) gerlékkel próbálkozott, de csak kettő esett le a felhők közül. A lőszerfelhasználás egy közepes törzsi háborúra elég lett volna… Lehet, még marad is…
A fácános sűrűket két részletben hajtottuk. Egyik felét innét, a másikat onnét a nagyjából egyhelyben maradó leállókra. Szaporán röpködtek a kakasok, és mi itt is Diát próbáltuk lövéshez juttatni. Egyet meg is porolt, de csak ferdén húzott lefelé, amíg Peti utána nem szólt a kis húszassal. De inkább így legyen, mintsem, hogy sebzetten elvesszen… Gabival kivárós állásponton voltunk, bent az erdő közepén a mi puskáink kevésbé voltak alkalmasak a vadászatra, közelre nem érdemes lőni velük. Inkább a többiek által elhibázott, távolabbi madarakra pályáztunk. Így nagyjából fele-fele arányban találtunk és hibáztunk.
A hajtás végén, a teríték összeszámolása után egy megbeszélés a vezetők részéről, és máris gyors továbbindulás, a szomszédos mezőt még megjártuk a nyulak kedvéért.
Jó döntés volt, esett még vagy 7-8 füles, de felénk már nem jött.
Szép terítéket álltunk körbe a vadászház udvarán. Elégedett, mosolygós arcok mindenfelé, aztán terítékosztás, majd félig vicces, félig megható avatása a két elsővadasnak.
Majd isteni finom vacsorára voltunk hivatalosak, közben beszélgetés, mely sokaknál biztos az éjszakába nyúlt, de nekem lassacskán indulnom kellett. Húztam, ameddig lehetett, aztán szomorkásan búcsúztam, nagyon jól éreztem magam a közvetlen, barátságos, önzetlen emberek között.
Köszönöm Peti, nagy élmény volt Veled vadászni!
