... úgy látom, hogy itt a kialakult "nagy viták" közepette azért akad egy-két ember, akit a "líraibb" rész is érdekel, úgyhogy folytatom, azaz befejezem a szarvasbikavadászatról a beszámolómat...
Vasárnap reggel úgy gondoltam, hogy "pihentetem" a Kukuccsó-Nyúlészában tanyázó kétséges súlyú bikámat, és egy másik jó szarvasos helyünkre a Tóthvargánéba vettem az irányt... Nem szaprítom nagyon a szót, ahol számítottam rá, hogy lenni kell szarvasnak - egy végvás előtt álló, nagy aljnövényzetű cseres-gyertyános-tölgyes -, ott legelt együtt békésen két fiatal bika. Az egyik egy olyan 2. agancsú hatoska, a másik az egy fokkal jobb az előző nap délután látottjától, egy olyan 4 éves villás 10-es, vagy 65-70 centis ceruza vékony agancs, hófehér ágakkal. Egyértelmű volt, hogy nem bántom őket, próbáltam a telefon+távcső összeállítással fotózni, de nem lett elfogadható az eredmény - kevés volt még a fény neki. Aztán mentem, mentem jobbnál jobb helyeken egészen délelőtt 10-ig, és pár őzön kívül semmit sem láttam. No, ilyenkor szokta azt mondani az ember, hogy nincs még a környéken sem semmi, és még a kedve is elmegy az egésztől, de aztán délután újra feltámadt...
A délutánt úgy terveztem, hogy benézek a Nyúlésza katlanjába a már párszor említett bika miatt, de a beírókönyvnél érdekesen néztem, amikor a vadőrünk az egyik taggal ott volt reggel - mert oda nem jár senki vadászni rajtam kívül, annyira közel van a faluhoz - aztán rövid telefonos egyeztetés után elmondta, hogy egy tehén meg egy borjú volt csak valami kis bikával, de nagyon zavaros volt nekem a helyszín, mintha nem egyről beszéltünk volna, minden esetre úgy gondoltam, hogy akkor még mindig "pihentetem" a helyet, és ismét arra megyek, amerre reggel voltam, hátha most jobban összefutok a szarvasokkal (csak mert bőgéskor 5-6 bika bőgött a Tóthvargánéból minden este)...
És így is lőn... Még a nap javában sütött, éppen a Síposi gyümölcsösöknél jártam, erős 4 órakkor, amikor a ritka almafák (kb. 50 éve volt ott gyümölcsös, azóta csak pár fa áll ott, és elég nagy legelő) között sorakoznak előttem a szarvasok jó 80-100 méterre... Összesen 6 tarvad, és ahogy kell, a végén a bika... De milyen bika?? Súlyra jó lenne, olyan 5 kiló körüli, csakhogy a kora is ott van valahogy az 5 körül, sőt mind a két agancsán is 5 ág van, csak nem abban a leosztásban ahogyan én elképzeltem... Magyarra fordítva egy koronás 10-es (de a koronában szabályos kehelyben 15-20 centis pudvás ágakkal), egy olyan igazi kis kímelendő bika, átsétálnak előttem a gyümölcsösön aztán én is megyek tovább. A nap hátralevő része úgy alakult, mint ahogyan reggel, csak annyi a kivétel, hogy most a két kisbika helyett egy piszkosul kihízott (a lába alig érte a földet) 20-25 kilós vörös malac szórakoztatott...
Aztán eljött a hétfő... A szokásos "hétköznapi elfoglaltságom" végett reggel 5-től délután fél 5-ig nem vagyok otthon, így a reggeli vadászat kilőve, de délutánra beterveztem egy villámlátogatást a Nyúlészára a "bikámhoz". A terv az, hogy otthonról gyalog (az utcánk végében van ez a bizonyos "Nyúlésza", ennek az alja a "Rednek", ahol tavaly lőttem azt a szép nyári kant az egyik hajnalban) felmegyek a Nyúlészára, kb. 5 óra körül tudok benézni abba a katlanba, aztán, ha ott van a bika megnézem mégegyszer, és ha úgy van, akkor meglövöm, ha nincs ott, akkor megyek haza... Ugye milyen egyszerű?
Nos, akkor lássuk...
Ugye, ahogy ilyenkor lenni szokott minden busz úgy késik, ahogy tud, hazafelé mindenkivel meg kell állni beszélgetni, szóval sok-sok értékes percet veszítve tudtam csak elindulni otthonról, egészen pontosan 5 óra előtt pár perccel, aztán jól kiizzadás amíg a legelőn felérek az erdőig, onnan pedig óvatos szambázás a lehullott makk, a száraz ágak és az avar között... Szó mi szó, olyan öt tíz körül már a katlan pereménél távcsövezgetek, de nem látok benne semmit... Igazából csak a katlan 30%-át látni be, de ott, ahol feküdni szoktak a szarvasok, ott nincs semmi az biztos... Gondoltam, hogy még van egy fél óra a lővilágból, így a katlan jobb szélén lemegyek a Kukuccsóba, aztán a völgyön megyek vissza a faluba. Ahogy elindulok jobbra, nagy csörtetés, és a sok tarvad mellőlem 50 méterről felugrik és már csak a fák közt látom villogni őket... Na, nagyon jó... Úgy belemerültem a katlanba a távcsövezgetés közben, hogy a mellettem levő ormot meg sem néztem. Most már mindegy, lemegyek amerre gondoltam, aztán irány haza... Ott megyek el, ahonnan felkelt a csapat, számolom a "teknőket", voltak 10-15-en - az a csapat, amit láttam szombat reggel is - bika szagot is érzek, nah, mindegy, majd pár nap múlva megint... Aztán, ahogy lejjebb érek vagy 50 méterrel, innen már újabb részeket látok be az alattam található meredek katlanból, csak úgy körbetávcsövezek...
AAA...zannnnya! Ott áll a "bikám" vagy 80 méterre alattam, és néz az elugró csapat irányába unottan... Gyorsan leülök a mellettem levő barkóca mellé, és onnan nézem távcsővel... Ő az, megismerem a szombat reggeli bikát, csak most úgy tartja a fejét, hogy mindkét agancs villásnak látszik, és most látom azt is, hogy az egyiken van jégág is... Súlyában nem lettem okosabb, azt mondom, hogy 5.6 és 6.3 között lehet, de bízva az idei megyei fajsúlyokban (az agancsok 90%-a kisebb 1-1,5 kilóval, mint amit mutat), lövésre szánom el magam... De megnézem mégegyszer keresővel, most mozdítja a fejét - igen a jobb koronában ott van az a pici 3. ág is, amit láttam rajta szombaton is. Remegő kézzel teszem le a keresőt magam mellé, a puskát vállbavételkor biztosítom, gyorsítom, kereszt a lapján, DURRR!!!
A Bika, orraesik, felkel, csetlik botlik, hempereg, aztán eltűnik a szemem elől egy kidőlt "bükkcsokor" mögött, aztán csend...
Várok pár percet, de a sötétedés is sürget, úgyhogy indulok... Nem kell sokat keresni, ahol eltűnt a szemem elől, ott fekszik...
Levett kalappal, meghatódottan állok meg felette... Aztán kiürítem a fegyverem, eligazgatom a Bikámat, egy tölgyről török néhány ágat, megcsinálom a ravatalát, utolsó falat, töret(ek)... Majd leheveredek mellé, simogatom az agacsát, a fejét, a nyakát... és bizony lehet, hogy még néhány könycsepp is kicsordult a szememből, bár ezt nem látta senki, ezt csak az az ideges feketerigó mondogatta, amelyik ott csattogott a néhány méterre levő széldöntésben...
Aztán beszéljünk csak egy kicsit a bikáról, az agancsról... Mint az a képen is látszik, a bal száron is van a koronában egy harmadik - 3 centis - ág, amit sem szombaton, sem ekkor nem láttam, bár ez nem változtat semmit a "minősőgén".
A kora, mint azt akkor is írtam 7-8 év körülinek tűnik, a teste piszkosul leharcolva, a gerencie olyan, mint a fűrész foga, a nyakán lóg a bőr, oldala beesve, sok helyen hiányzik a szőre is egy olyan igazi bőgés legvégén levő csapatbika, aki bizony sokszor bőgte tele az éjszakát a tizenfős háreme miatt...
Az agancs súlya? Hát így elnézegetve szintén nem lettem okosabb, ha "normális" a fajsúly, akkor olyan 6-6,2, ha "idei megszokott", akkor 5.5-5.8, szóval az majd később kiderül...
Aztán amik később kiderültek:
Az első, amin megmosolyodtam, hogy amikor kimentünk érte, a vadőrünk elcsodálkozott a helyszínen, és bizony férfiasan bevallotta, hogy ők előző reggel vagy 800 méterrel - és két katlannal kíjjebb keresték ezt a bikát, ide nem is jöttek volna bikára vadászni...
A teste 130 kg lett leadva, a gyomra tele volt sárra (gondolom dagonyából ivott).
Az agancsot tegnap kifőztem, az első dolgok, amik nagyon "megtetszettek", hogy a kora lehet, hogy inkább 8 feletti, de annyi biztos, ugyanis elég rendesen el vannak kopva a fogai, a harántporc szinte teljesen összenőve (a szélén látszik egy picit, hogy hol volt), az egész feje eléggé csontos, és a homlokvarrat is kezd már "szelídülni", úgyhogy szerintem a bírálaton "8 év, koravén" lesz a meghatározása, de majd ez később kiderül...
A másik! A súly! Ma mérve (24 órával főzés után) 5.6 kg! Úgyhogy úgy gondolom, hogy olyan igazi "nekemvaló" bikát sikerült lőnöm...
Mindenkinek hasonlókat így bőgés utánra!!!
Üdv!
