Üdv: Méterben kifejezett távolságot nem igen fogsz találni a hatályos normákban, viszont megjelent ill. benne hagyták a felróható magatartás fogalomkörét mint szokásos gumi fogalmat. Ezt sokféle módon meg lehet valósítani, egyrészt direkt és indirekt módon a vadnak a közvetlen hajtásával terelésével zavarásával abba az irányba ahol esetleg balesetet okozhat vagy veszélyt jelenthet a mozgása, a másik a vadat valamilyen módom akár táplálkozási, szaporodási vagy egyéb tulajdonságainak kihasználásával olyan terület felé csalni ahol balesetet okozhat vagy veszélyt jelenthet. Nos, hogy ezt a felróható magatartást mikor valósítom meg a cselekedetemmel, azt minden esetben egyedileg kell vizsgálni szerintem métertől függetlenül.
Kirendelt szakértőként vettem részt egy peres ügyben.
Vad-gépjármű randevú, igen tetemes kárértékkel.
Tábla nem volt, de az adott útszakaszon és annak közelében az utóbbi 5 évben csak egy vadgázolás volt regisztrálva.
Így nem volt vadveszélyes útszakasznak tekinthető sem.
A baleset környékét alaposan bejártam, rögzítve, hogy az út mentén gazdálkodó vadászatra jogosultak (pont terület határ volt a 2 számjegyű
főút) egyike sem folytatott látható módon olyan tevékenységet, ami a vadat az út mellé csalogatta volna.
A vadászati napló alapján vadászati tevékenységet egyikük sem végzett a baleset időpontjában, sehol a vadászterületen.
A gépkocsi vezető ügyvédje mégis kérte a felróható magatartást mindkét vadászatra jogosult részére megállapítani, mondván:
A balesetért együttesen ők a felelősek, mert miért nem lőtték ki már korábban azt az egyedet?
Hiszen ha ez megtörténik még a balesetet megelőzően, akkor az ahhoz vezető veszélyhelyzet sem következhetett volna be…
Szerencsére a bíró esze nem a csizmaszárban volt elrakva.
Megkérdezett engem is, hogy mi a véleményem a felvetéssel kapcsolatban?
Elmondtam, hogy a megvizsgált dokumentumok alapján mindkét vadászatra jogosult túlteljesítette az adott vadfaj, adott nemére vonatkozó, határozatban foglalt éves elejtési tervét. Így az nem róható fel egyiknek sem, hogy túlzott létszámban tartaná a vadat a területén. Mivel én még egyetlen nagyvad szemében sem láttam jelét olyan elvágyódásnak, ami alapján feltételezhető lenne egy egyedről, hogy a közeli, vagy távoli jövőben öngyilkos merényletre készül a közúton, ez nem lehet a vadászatkor válogatási szempont.
Egyébként pedig, mivel a baleseti helyszín 150 méterre volt egy négyes útkereszteződéstől, ahol újabb másik két vadászatra jogosult is kapcsolódik ezekhez a vadászterületekhez, feltételezve azt, hogy egy szabadon mozgó nagyvad minden bizonnyal már azokon a vadászterületeken is megfordult, ezen az alapon az ő felelősségüket is számon lehetne kérni az ügyvéd úr logikáját követve, de az már erősen feszegetné a színpadi abszurditás kereteit is.
A bíró első fokon lezárta az ügyet azzal, hogy ki-ki viseli a maga kárát.
Persze nem nyugodott bele a károsult és elvitte másodfokra, ahol nagyon rövid időn belül helybenhagyták az első döntést.
