Anna napi kan
A múltkor hallott sakálok üvöltése vezetett ismét a töltés parti lesre. Hátha valamelyiket sikerül már elejteni. Többen is hallották őket, itt vannak, de idáig még valahogy mindig megúszták.
Üresedik a határ. Jobbra a lestől a feltárcsázott gabona- tarló fogad, előttem a töltés, azon túl a Rába hullámtere ártéri erdővel. Mögöttem egy lombos erdősáv, balra tőlem pedig a kukoricaföld képe fogad.
Fél 8 körül már távcsövezek. Nyulak szárítkoznak így eső után a töltés tetején, még a rágással is óvatosak, csakis ott csipegetnek a töltésen, nem akarnak még vizesebbek lenni:-)!
Balra eltekintve egy középkorú villás bak kergeti sutáját, hol átszaladnak a töltésen, hol vissza. A suta még nem adja magát. Bő húsz percig a szemeim előtt játszanak.
Negyed 9kor egy kék vércse száll le az ártér egyik lábon száradt fájára. Nincs túl messze, 140m-ről figyel. Úgy, ahogy én is. Ilyennel mostanában nem is találkoztam.
Lebukott a nap, lassan de fokozatosan fogynak a fények. Jó itt ülni is várni. Megfigyelni a csodát, a természet szépségeit, növényeket, állatokat. Most éppen egy gyönyörű szarvasbogarat, ahogy a magasles deszkájáról szárnyra kap. Hiszen a megfigyeléseivel is egyre rafináltabb lesz a Vadász…
Az ártéri erdőből őz riaszt, távol van, mégis éberebben hallgatózok, s távcsövezek.
Törik az ág, közeledik a vad. Majd csend, bizonyára megállhatott. A zaj alapján egyedül lehet.
Majd disznó röfögés és fújás, szemben az ártérből és ismét csend.
Hova lett? Mi történhetett??
A szelem jó, puska már a kézben és a keresővel pásztázom a tájat. Jó még mindig a lő világ, így este fél 10 előtt.
B@sszus!!! Balra tőlem 150m-re a töltés tetején keresztben áll a disznó! Szép! Jól elsunnyogott tőlem a túloldalon. A töltés part szerencsémre le van kaszálva. Nem látok mást, csak ezt a szép, formás, fekete testű disznót. Egyedül!
Nyugodtan szimatol, a piros pont a lapockáján pihen. Óvatosan ereszkedik a töltésen lefele a hőn áhított kukoricásba. Amint megállt a töltés alján, az útjára is engedtem a 7x64 Norma Oryx-t. A megnyugtató dübbenésre ugyan várni kellett, de szerencsémre nem maradt el:-)! Mint már oly sokszor, most is tette a dolgát a Steyr. A disznó tűzbe rogyott.
Amint ismét láttam a keresővel nyugtáztam, hogy a disznó mozdulatlanul fekszik. Este 21.26kor.
Lőtáv 150m, a tavalyi kan zsigerelt súlya 66kg.
Vártam a csodát, figyeltem, hallgatóztam, s Diána nekem szánta ezt a szép kis kant. Jó beleszagolni még most is a tenyerembe, jó ez az illat:-)! Talán legközelebb majd egy sakált is elém vezet?! Hejj, de szép is a Vadászat:-)!
Tisztelet a vadnak & zúgjon neki az erdő odaát!