Szombaton nagy öröm ért, végre eljutottam egy fácánozásra. Az időjárás-előrejelzés már éjszakától esőt jósolt, de amikor felkeltem, még derült foltok is akadtak az égen. Reménykedtem, hogy talán néhány órás haladékot még kapunk, és akkor igazán nem szólok egy szót sem, ám ahogy elindultam, az eső is eleredt. A nagy szürke felhők teljesen összefüggő, zárt egységet alkottak, látszott, hogy ez nem egy rövid kis zápor lesz…
Ennek megfelelően, csak a hivatásos vadász jelent meg a gyülekezőnél, akivel aztán rövid töprengés után úgy döntöttünk, hogy nem vagyunk mi cukorból, egy kicsit körbenézünk, hátha akad valami…
Magam részéről leginkább abban bíztam, hogy majd Bella csak talál egy-két kakast, annyi meg elég is nekünk.
Jól számítottam, kutyám az első 10 percben két kakast is felpiszkált, és a második az aggatóra került. Ettől kezdve miattam eshetett az eső, ahogy akart, élveztem, hogy puskával a kezemben sétálhatok, nyugodtan, kellemesen beszélgetve, figyelve kutyám jó munkáját.
(Egy villanásra láttam egy visszatörő rókát is, de esélytelen voltam.)
Lementünk egészen a közeli halastó végéig, ahol récék is voltak. Itt már kijött az idény elejei forma, és a gyakorlás hiánya, egy récét és egy kakast csak megporolni tudtam…
Aztán elindulunk visszafelé, már teljesen és tökéletesen átázva. Kissé túlsúlyos és az utóbbi időkben mozgáshiányos kutyám csak mellettünk totyogott, elfáradt.
A tónak ezen az oldalán vannak a stégek, elég közel egymáshoz. Külön palló vezet be mindegyikhez, és ezek értelemszerűen kis foltokra tagolják a partmenti nádast, ami még szárazon kezdődik, de jócskán a vízbe nyúlik. Már nagyon közel jártunk a halőrházhoz (ez a tó elején van), amikor Bella szimatolni kezdett és egyre fokozott érdeklődést mutatva bement az egyik ilyen szobányi nádfoltba. András itt maradt, én pedig gyorsan visszaléptem a következő bejáróig, hogyha kel valami, ne zavarjuk egymást. Pár pillanatig nem történt semmi, de aztán megmozdult a szélben az egyik nádszál. Épp fel tudtam rántani a puskát, és már csúszott is át a bejárón egy szép róka…
Csoda-e, hogy ettől kezdve már az sem zavart, hogy az alsógatyámban is tocsog az eső?