Csubakka
Még az elmúlt héten történt:
Van még hó és a Hold is jól áll, akkor mennyünk vadászni.
Hívom a hivatásost: Ákos holnap vadásznék, ha neked is jó! Gyere nyugodtan, volt a válasza.
Másnap dél körül hív: Zoli belázasodtam, köhögök, szerintem nem lennék jó ómen a vadászaton. Gyere a Níváddal és elmondom hova érdemes kiülni.
Kicsit tűnődtem, hogy meg merjem kockáztatni azokat az utakat ahol a Samuval centiről centire szoktuk magunkat felküzdeni az agyagos emelkedőkön, de végül győzött bennem a vállalkozó szellem. Kiszaladtam a telekre, átpakoltam az autóba és félórányi út után már a terület határáról hívtam Ákost, aki azt a helyet ajánlja, ahol a múltkor a nagy kocát lőttem. Kint van egy kamerája és az alapján 6-7 között jönni kell a kondának.
Nekivágok a 2 kilométeres hegyi útnak, az északi oldalon letaposott megfagyott havon gond nélkül feljutok. A déli oldalt már érte a napsütés, és a fakitermelők gépei is megdagasztották az utat, itt csúszkálva érem el a kiszemelt helyet. Bejelentkezem: Gond nélkül kiértem, de visszafelé lehet, hogy megizzadok. Ha nem bírsz a tereppel szólj, mert van egy sokkal hosszabb út visszafelé a kertek alatt. Egy kalappal. Felcuccolok, még 300 méternyi séta a lesig, fent kipakolok, elő a távcső, a fegyvert betárazom. Ránézek a szóróra a kukorica elfogyott, a les alatti hordóból egy vödörrel kiszórok, de nem a régi helyre, hanem följebb a hóra, így talán jobban látom a történéseket.
Visszaülök a lesre, várok, a szürkülettel megjönnek az őzek (bak, suta, gida) eszegetnek egy félórát és tovább álnak. Sokáig semmi, hallgatózok, távcsövezek, jó a Hold, jó a hó, látom a kiszórt kukoricát. Fél nyolckor csörtetve a sűrűből jön valami Itt vannak disznók!. Csalódnom kell, egy borz foglalja el a placcot, és szemről-szemre ropogtatva pusztítja a kukoricát. Jól látom a távcsőben a csíkos bundáját, aztán már csak a fülemre hagyatkozva konstatálom, hogy még mindig eszik. Nyolckor sms érkezik: Mi a helyzet? Három őz volt itt, most meg egy borz rágja a kukoricát! Még kinn vagy? Papírforma szerint 6-7 között kellett volna jönniük, szerintem nincs értelme tovább fagyoskodni. Ok, akkor megyek. Csalódottan kezdek pakolni, távcső a tokjába, fegyver kitáraz, lőszer vissza a dobozba. Mindent bepakolok a hátizsákba, amit a hátamra veszek, a puskát a vállamra, és elindulok le a létrán. Amint a hóba lépek hallok valamit a sűrűből közeledni, hallgatózok, ezek bizony disznók.
Na most mi legyen? A szóró 70 méterre, ezek tuti észrevesznek, de meg kell próbálni. Halkan visszamászok a lesre, leülök, hallgatózok, csámcsogva eszik a kukoricát. Hátizsák le, kihalászom a távcsövet (persze minden mozdulat zajos, vagy legalább is én úgy élem meg, ráadásul a szívem is torkomban-fülemben dobol), a hóban jól látszik a két süldő meg a koca, amint a szórót túrja. Tárazzunk be! Egy lőszert előhalászok a dobozából, bekerül a fegyverbe, majd a csőbe (szerintem ez is iszonyatosan zajos). A kocának már gyanús a helyzet, becsörtet a sűrűbe onnan méltatlankodik, fúj-morog. A fegyvert feltámasztom a les deszkára, a távcsövön keresztül már csak a két süldőt látom, ráadásul az egyik hallgatva anyjára hol beszalad a sűrűbe, hol vissza ki a szóróra. Sok idő nincs a gondolkodásra megcélzom az szófogadatlant, eldördül a lövés, amit jól hallható becsapódás kísér, majd a maradék disznók csörtetését hallom a sűrűből. A meglőtt disznó még rúg párat aztán csend, előhalászom a lőszereket és betárazom a fegyvert, tíz perc után lemegyek a lesről. A szórón ott fekszik dermedten a meglőtt vad, egyéves emse süldő, torzom-borz hosszú szőrrel, mint Csubakka. Hívom Ákost: Megvan a disznó! Le tudod hozni? Szerintem menni fog. Lehúzom a lesig, megadom neki a végtisztességet, próbálok fényképezni, de az aksi már nem bírja a vakut, majd az autóval megvilágítom. Visszagyalogolok a kocsihoz, beülök és felmegyek a lesig, ott ráfordulok a disznóra, a lámpákat égve hagyom, zsigerelni is jobb így, meg a fényképezőhöz is jó lesz.
Elrendezem a disznót, beteszem a kocsiba, és mivel ma minden összejött nekivágok a visszaútnak, arra amerről jöttem. Két helyen kétséges a feljutás, de gond nélkül felvisz a hegyre az autó, lefelé meg csak gurulni kell. A háza elől hívom a barátom, tartok neki egy kis élménybeszámolót, gratulál és utamra enged. Kocsi csere a telken, aztán irány haza 11 óra mire hazaérek, már mindenki alszik. A kutyám üdvözöl egyedül, beagle igazi szobakutya, mégis érzi a ruhámat szaglászva, hogy ma vadászott a gazdája.
Szép nap volt, jó vadászattal, köszönet érte.
Üdv a Vadásznak